Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

300 Az országgyűlés képviselőházának annak technikai és forgalmi teljesítményét illetőleg, a legmesszebbmenő elismeréssel szóljak, mert az Államvasutak, amely az utolsó évtizedben úgyszólván képtelen volt számottevő beruházásokat eszközölni, amely a műszaki színvonalon tartás érdekében szükséges tőkével nem rendelkezett, úgy üzembiztonságával, mint külsőben is. a kocsiknak tisztaságával úgy jelenik meg az igénybevevő pulblikum előtt, mint igen kevés intézménye Európának. (Elénk helyeslés.) Nagy elégtétellel mutathatunk rá, hogy amikor a hatalmas Franciaországban a vasutak rossz kezelése folytán a borzalmasabbnál borzalmasabb balesetek egymásután következnek be, a magyar vonalakon, Istennek hála, — és ezt aláhúzom, mert hiszen a színvonal tartásának feltételeivel, sajnos, nem rendelkezünk — nemcsak nagyobb, de számottevő balesetek az utolsó években nem fordultak elő. (Kóródi Katona János: Ez a magyar vasutasság érdeme!) Kötelességszerűen, a tárgyilagosság dokumentálására örömmel r ragadok meg ilyen alkalmat, amikor ezt megállapíthatom annak alátámasztásául, hogy nem a mindenképpen való kritika a célkitűzésem. Amikor például a postáról és a távirdáról hasonló elismeréssel nem szólhatok, ennek nem az az oka, mintha itt a technikai teljesítmény visszamaradt volna, mert itt sincs ok ezirányban különösebb panaszra, ellenben itt már rendkívül kirívóba válik a magas tarifáiknak a gazdasági életre való dermesztő hatása. Csak az utóbbi napokban a telefonnal kapcsolatosan felmerült számos panaszra kell gondolnunk és a magyar postatarifákat a külföldi postatarifákkal összehasonlítani, hogy lássuk, milyen külön terheket kell az amúgy is legyengült magyar gazdasági életnek ezeknek az intézményeknek igénybevételével kapcsolatban viselnie. Ha ezekután azokra a vállalkozásokra térek rá, amelyeket a miniszter úr jelentésében a szorosabb értelemben vett üzemeknek tekint, akkor ezekkel kapcsolatban nein az egyes üzemek ellen akarok itt_ élesen állástfoglalni, hanem inkább az elvi jelentőségű, a helyes gazdaságpolitikával szerény véleményem szerint össze nem egyeztethető tévedéseket szeretném itt felhozni, hogy a miniszter urnák a korrigálásra alkalmat adjak. Amikor tehát én itt mindenekelőtt — tartva magamat a miniszter úr jelentésében lefektetett sorrendhez — a Kieo-kérdéshez hozzászólok, legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívnom a jelentésben foglalt következő mondatra (olvassa): »A gyó$ryszeráruke^eskedelmi szakma kötelezte magát arra, hogy nem tart fenn semminéven nevezendő megállapodásokat, amelyek a Eicóra nézve hátrányosak, sőt a részvénytársaság igazgatóságát a már meglevő megállapodásokról is értesíti ...« Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Magyar Pál: Kérek negyedórai meghoszszabbítást! (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni*? (Igen!) A Ház megadja! Méltóztassék folytatni! Magyar Pál (tovább olvassa): »... s amenynyiben ez utóbbi azokban saját szempontjából hátrányos feltételeket észlelne, a gyógyszeTárukereskedelmi szakma a kifogásolt szerződést megszünteti, illetőleg módosítja.« A továbbiakban a gyógyszerárúkereske?5. ülése 1934- január 19-én, pénteken. de

1 mi szakma kötelezte magát arra, hogy úgynevezett dumping árakkal, reális napi áraknál kisebb ajánlatokkal nem fogja kiemelni akarni a Ricót a közintézmények szállításaiból. (Eber Antal: Szép kis kartellszerződés!) Ennek a megállapodásnak kitételei kimerítik a kartellmegállapodás kritériumát. Tisztelettel kérdem a miniszter urat, hogy a kartell beielentetett-e. mert ha igen, vagyok bátor itt kötelezettséget vállalni aaiiránt, hogy mint a kartellbízottság tatgjiä, meg fogom tenni a feljeülentést ennek a kairtellnek közérdekellenes működése ellen. (Helyeslés a baloldalon. — Müller Antal: Sok ellen kellene megtenni! — Friedrich Isttván: Előadó úr, ^p a mi lesz itt? Nagy bajok lesznek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Igen bizakodónak méltóztatik lenni, ha azt tetszik gondolni, hogy a kartellekkel szemben valami lényeges történik. Nagy naivitás !)^ Semmiben sem vagyok bizakodó, ezzel csupán állásfoglalásomat szögeztem le. Ugyanennél az üzemnél foglaltatik a köyp+Vryn rnor>tlat (olvassa): »A szegett pólyaszövődénél kivételt tettem, mert ezt a cikket a hazai magánipar ezidőszerint még egyáltalán nem gyártja. Ezt a termelési ágat tehát érintetlenül fenntartottam.« En vállalom azt a szerepet, amelyet itt nem egy felszólalásomban már betöltöttem, hogy meggyőződéses híve vagyak a magyar iparosodás folyamatának s engem mindennel meg lehet vádolni, csak azzal nem, hogy volt már iparellenes állásfoglalásom. Ellenben ezzel a mondattal szemben bátor vagyok egyet leszögezni: Ha a magyar magánvállalkozás a textilszakma területén ma nem vállalkozik egy művelési ágra, akkor az az állami üzem is nyugodtan abbahagyhatja ezt a művelési ágat, mert ott racionálisan termelni nem lehet. De ezen túlmenően utóvégre van egy elvi határa az itthon mindenáron való gyártásnak. Hova jutunk akkor, ha a rentabilitásra és gyártási lehetőségre való tekintet nélkül, csak azért, mert valamit itthon nem gyártunk, egyállami üzem fog annak gyártására berendezkedni? Akkor valóban odajutunk, hogy minden külkereskedelmi reláció egészen elméleti kérdéssé válik és — hogy úgy mondjam — teljesen kimegy már a divatból a nehezen visszavárt, mert a kibontakozást egyedül meghozó nemzetközi munkamegosztásnak alapelve. Ismétlem, nem a R

;

cót tekintettem ezeknél a megállapításoknál mérvadóknak, hanem a miniszter úr jelentésében feltalálható azokat az elvi megállapításokat vontam le ebből, amelyek a mai egész gazdaságpolitika jellegét tükrözik vissza. T. ^ Képviselőház! A jelentésnek itt van egy másik nagy területe; az államnyomda és az államnyomdával kapcsolatos számos nyomda kérdése. Egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy ha már az államnyomda megvan, akkor annak igénybevétele bizonyos működési területen indokolt és hajlandó vagyok a bizalmat, valamint a

( szigorú számadást igénylő nyomtatványoknál azt az áláspontot elfogadni, hogy ezeket az államnyomdánál kell nyomtatni. De ha van olyan kitűnően berendezett államnyomdánk, mint ahogy van, miért szükséges akkor, hogy ehhez a télikabát-gombhoz, amelyet ezek a bizalmas nyomtatványok és szigorú számadást igénylő nyomtatványok jelentenek, úgyszólván minden közület hozzáivarrja a maga télikabátját egy nagyobb nyomda formájában? Miért szükséges akkor a postatakaréknál, az államvasutaknál, a fő-