Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

298 Az országgyűlés képviselőházának Söpkéz Sándor előadó: Mondom, elsősorban a kisiparra gondolt a miniszter úr, (Farkas István: Es a bankokat támogatja! — Zaj.) hogy ez a történelmi szereppel bíró nagyon értékes társadalmi osztály, amely olyan nehéz helyzetben van ma, lehetőleg megsegíttessék. (Müller Antal: Nagyon helyes!) Miután azonban ezek az intézkedések: a műhelyek megszüntetése, korlátozása, a fővárosban és a vidéken is sok munkást fosztott meg egyelőre a kenyerétől, a kormány elvárja a magánipartól, hogy ezeknek, a munkásoknak elhelyezésénél segítségére siessen. (Farkas István: Azok pedig azt mondják: Várhatsz babám, elvárhatsz!) T. Ház! Méltóztatnak látni azt is, hogy az üzemek és műhelyek megszüntetése terén a kormány elment addig a határig, ameddig elmenni az 1931 :XX1. te. szelleme értelmében a közérdekkel összeegyeztethető volt. Nagyon kívánatos, hogy ezekután a tulajdonképpen nagyon radikális racionalizálási intézkedések után, amelyek nagyrészt tulajdonképpen az érdekeltekkel való konszenzus útján jöttek létre, ezen a téren nyugalom álljon be. Nagyon kívánatos volna, hogy ezt a negatív közüzemi politikát váltsa fel egy pozitív üzemi politika. (Helyeslés a jobboldalon.)t Nyúljunk most már a szárnyai alá a megma-t radó közüzemeknek, — hiszen most már csak a legszükségesebbek maradnak meg — hogy ezek kommerciális szellemben kifejlesztve, racionalizálva, minden tekintetben megfelelhessenek azoknak a közérdekű feladatoknak, amelyeknek elvégzésére hivatva vannak. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a közüzemeknek, amelyek igen gyakran kulturális és egyéb közérdeket is szolgálnak, nem elengedhetetlen feltétele az, liogy hasznot is hajtsanak, mégis az állam és az egyéb közületek mai financiális helyzetében arra is törekedni kell, hogy az ezekbe a közüzemekbe befektetett tőkék lehetőleg kamatozzanak. Legvégül, bár a kormány elment addig a határig, ameddig elmenve azt hitte, hogy megszüntetheti a közüzemek konkurrenciáját a kereskedelemmel és az iparral, mégis meg vagyok győződve arról, — amint különben éppen most is alkalmam volt hallani — hogy lesznek olyanok, akik a kormánynak ezekkel az intézkedéseivel nincsenek megelégedve. (Malasits Géza: De mennyien vannak!) Az elégedetlenkedők méltóztassanak azonban figyelemibevenni azt, hogy a mai nyomorúságos viszonyok között ezeket a közüzemeket bizonyos nagyítóüvegen át nézzük, és ha a gazdasági viszonyok javulni fognak, ezek a közüzemek és ez a közüzemellenes hangulat nagyon sokat fog veszíteni jelentőségéből. De a mai viszonyok között is, amikor kétségtelenül nyomorban van munkás és munkaadó, iparos és kereskedő, tőkés és alkalmazott, törekedjünk arra, hogy ez a mérgező anyag kikerüljön a magyar közéletből; marad ott még elég ebből. Ne egymásnak nehezen megkaparintott munkaalkalmait és filléreit igyekezzünk egymástól elszedni, hanem ebből a közös nyomorúságból fakadó közös erővel küzdjünk a közös nyomorúság ellen: a magyar gazdasági élet, mondhatnám talán a magyar teljes élet talpraállításáért. Akkor majd elveszti jelentőségét a közüzemi probléma, akkor megszűnik az ifjúsági probléma, megszűnik a munkanélküliség problémája és megszűnik még sok-sok más, nagyon fájó állami és társadalmi prohléma. 3 5. ülése 1934 január 1Ù én, pénteken. Tisztelettel kérem a jelentés tudomásulvételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Frey Vilmos jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Ház! Nagyon meg tudom érteni, hogy Söpkéz igen t. képviselőtársam, mint ennek a jelentésnek előadója, történelmi távlatból kezeli elsősorban a közüzemek kérdését, hogy ahhoz a konklúzióhoz juthasson el, hogy ennek a jelentésnek tudomásulvételét javasolhassa a Háznak. A pillanatnyi helyzet hatása alatt kell ehhez a kérdéshez hozzászólnom és éppen ezért az előadó úrnak abba a megállapításába kapcsolódom bele, amelyben körülírja az állam szerepét a mai termelő életben. Az ő megállapításával szemben én úgy állítom fel a tételt, hogy a helyes gazdaságpolitika az, amely a társadalom boldogulásának elősegítését tartja céljának és amely a polgárság termelőképességének eredményességét segíti elő. En ehhez képest, ebből a szempontból nézem az előttem fekvő jelentést és vizsgálom azt, hogy amikor a termelő élet egy igen jelentős ágának, az iparnak és a kereskedelemnek vezetője a törvény alapján jelentést tesz arról, hogy milyen intézkedések történtek az elmúlt két év alatt a termelő életet kétségtelenül messzemenően zavaró közüzemek működése terén, akkor még csak azt fűzöm hozzá, hogy különösen ebben az időszakban, amikor a gazdasági válság elmélyülése úgyszólván a termelő élet minden területén, de talán túlzás nélkül mondhatnám, minden termelő egyednél a legyőzhetetlen nehézségek egész sorozatát mutatja, én a miniszter úrnak előtérjesztett^ adathalmazát, jelentésében lefektetett eredményeit nemcsak nem látom arányban állónak a helyzet megkövetelte igényekkel, hanem őszintén megmondom, nem tudom még az ő elvi megállapításait sem beleilleszteni abba a megállapításomba, hogy a jó gazdaságpolitikának csak az lehet a célja, hogy a termelő élet lehetőségeit elősegítse. T. Ház! A mai rendkívüli viszonyok között nincs semmi értelme annak, hogy dogmatikus gazdasági tételekhez ragaszkodjunk és hogy eleve elzárkózzunk minden olyan intézkedéstől, amely a gazdaságtudomány klaszszikus tanításaival nem egyeztethető össze. Mégis vannak a gazdaságtudománynak olyan megállapításai, amelyeket mellőzni seni a rendkívüli viszonyokkal, sem pedig a miniszter úr részéről felhozott, egyébként beszédem további folyamán sorra veendő indokolással nem lehet. Ezek között szerény meggyőződésem szerint az első helyen áll az, hogy egy magánkapitalizmus alapján dolgozó államban az állam szerepe sohasem mehet a termelés területén addig, hogy ő maga vállaljon termelő tevékenységet Nagyon meg tudom érteni, hogy az előadó úr csak felsorakoztatta azokat az érveket, amelyeket a gazdasági élet a közüzemek működésével szemben hangoztat, de még csak cáfolatukba sem bocsátkozott, mert valójában nagyon nehéz volna a mai viszonyok között bármilyen érvvel is alátámasztani azt, hogy az állam, amely különféle nehézségei folytán a történelemben valóban példátlanul álló mértékben kényszerül polgárainak adózási szolgáltatását igénybevenni, ezenfelül a beszolgáltatott adóösszegekből magának a polgárságnak támaszt versenyt. Versenyt támaszt, t. Képviselőház, nemcsak az erős, nagy gazdasági egyedeknek, hanem a kisexiszten-