Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

Az országgyűlés képviselőházának 23U> Vásárpénztárnál arra, hogy ennek a fiatalságnak bizonyos alapot létesítsenek? (Eckhardt Tibor: Ez vonatkozik Lillafüredre is!) Már előre látom, hogy az új városi törvényjavaslatnál is igen éles harcok és ellentétek lesznek itt, (Eckhardt Tibor: Bizony lesznek!) de legyenek meggyőződve, hogy ez a törvényjavaslat is éppen azt célozza, hogy rendet teremtsen és bebizonyítsa, hogy azokat . az elherdált pénzeket lehet olyan célokra is fordítani, amelyek éppen a fiatalság elhelyezésével vannak kapcsolatban. (Eckhardt Tibor: Ez szomorú válasz!) Kétségtelen, hogy még az igen t. előttem felszólalt képviselőtársam javaslata sem fogja megoldani a kérdést, az álláshalmozások megszüntetésével, mert ez igen szép jelmondat, (Eckhardt Tibor: Itt jelszó, Amerikában tény!) de megítélésem szerint nem fog eredményezni olyan nagy számot, amint azt az igen t. képviselő urak gondolják. (Eckhardt Tibor: Amíg egy is van, addig nincs rend! — Zaj a baloldalon. — Elnök ősenget.) Addig, amíg ilyen gazdasági lerongyolódásban vagyunk, igenis, kell ezzel az intézkedéssel foglalkoznunk, mert ezt helyeslem és továbbmenőleg olyan intézkedéseket kell tenni, hogy necsak a diplomás ifjúságnak, hanem egyáltalán a munkanélkülieknek kérdését is megoldjuk. Legyünk meggyőződve arról, hogy minden újabb álláskreálás újabb adóterhet jelent és minden fillér, amely az állami adminisztráció útján kerül az ifjúsághoz, az állam megterheltetésével jár. (Eckhardt Tibor: Az álláshalmozások megszüntetése nem kerül pénzbe! Ezt meg lehet csinálni! — Zaj.) Elnök: Eckhardt képviselő urat kérem, maradjon csendben! Br. Vay Miklós: Legyen tisztában mindenki azzal, hogy minden fillérnek, amelyet kifizetünk adminisztratív munkákra és állások dotálására, ellenszámlája az adófizetők filléreinek összegében van. (Eckhardt Tibor: En nem kértem új állásokat, hanem csak azt kértem, hogy az álláshalmozásokat szüntessék meg! Ezen spórolni lehet!) En nem csupán a képviselő úr beszédére kívánok nyilatkozni, hanem útmutatást kívánok adni, hogy miként lehetne ezt a kérdést barátságosan, úgy, ahogyan at. képviselő úr beszéde elején jelezte, a megoldáshoz segíteni. Már az elmúlt esztendőben tettem a pénzügyminiszter úrnak a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara útján egy igen érdekes javaslatot, amelynek lényege az volt, hogy a munkaalkalmakat kell megindítani és adópolitikailag kell olyan helyzetet teremteni, hogy azokat a munkaadókat, akik többletmunkára vállalkoznak, más szempontból kell elbírálni a jövedelem és vagyonadó tekintetében. Azokat a munkaadókat, akik több munkaalkalmat biztosítanak, mint amennyit az elmúlt esztendőben biztosítottak, premizálni kell, ezeknek előnyöket kell biztosítani. Igenis, van még munkaalkalom, van még lehetőség, csak azok a fillérei nincsenek meg a lerongyolódott gazdatársadalomnak, amelvekkel ezeket a munkaalkalmakat elősegíteni lehetne. Nem tartom teljesen helyesnek azt sem, hogy az ifjúság problémáját külön válasszuk a munkások kérdésétől, mert hiszen egy kubikos munkás vagy asztalossegéd éopen olyan darab kenyérre számíthat az országban, mint a diplomás fiatalember. (Eckhardt Tibor; Ez igaz !' *** Kelemen. Kornél : Es'éhező egaiáüapék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 193% január 18-án, csütörtökön. 291 is vannak! Ezeken is segíteni kell, nemcsak a diplomás fiatalságon!) A t. képviselőtársamnak, mint az Állástalan Diplomasok Országos Egyesülete tagjának (Eckhardt Tibor: Nem egyesület!) figyelmét felhívom arra is, hogyha ezeknek a fiataloknak elhelyezéséről van szó, méltóztassék olyan irányban is gondolkozni, hogy azt a 800 fiatalembert, akit elhelyezünk, ne Budapesten, hanem a vidéken helyezzük el, (Eckhardt Tibor: Abszolút helyes!) ott helyezzük el, ahol a megélhetés olcsóbb, ahol az a fiatalember tapasztalatokat szerezhet: a magyar falun. Méltóztassék megnézni, hogy milyen olcsó most vidéken a megélhetés és milyen drága a városban. Mert míg nem lehet azt mondani, hogy az a 80 pengő, amit adnak, sok volna a városban, hiszen csak nagyon szűkösen lehet kijönni belőle, addig ebből a 80 pengőből falun úri airó> don meg lehet élni. (Ellenmondások a baloldalon. —• Dinien Ödön: Próbálja meg a báró úr!) Kétségtelen, hogy azt a kérdést, amellyel t. képviselőtársunk hozzánk fordult, nemcsak a magam részéről, de egész pártom részéről is a legmelegebben támogatjuk, mert ez is eszköz ahhoz, hogy az állástalan ifjúságot munkához juttassuk. Kérem a t. képviselőtársamat, hogy a jövőben is ilyen bizalommal és szeretettel forduljon az egész Ház bizalmához, mert nincs senki ebben az országban, de nines képviselőtársunk, sem a kormánynak egy tagja, aki az álláshalmozások kérdését ne akarná megoldani. (Klein Antal: Mi az akadálya? — Vary Albert: Ki fog derülni, hogy sokkal kevesebb van, mint gondolják! — Eckhardt Tibor: Akármennyit, meg kell csinálni! — Klein Antal: Mi az akadálya? — Zaj.) Még egy kérdésre vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni. Az állástalan ifjúságnak és egyáltalán a munkásságnak munkalehetőségéről beszélünk. Igenis, van még lehetőség; azokat a vállalatokat és adózó polgárokat kell szigorúsággal, törvény által nyújtott szigorúsággal munkaalkalmak teremtésére kényszeríteni, amelyek élvezik az országban a védővámokat, amelyek a valutakiutalások folytán előnyhöz jutnak. (Eckhardt Tibor: Kezdjük el mindjárt!) Ezeknek a vállalatoknak és gyáraknak ugyanis, amelyek a védővám hatása alatt az országban előnyhöz jutnak, erkölcsi kötelességük a segítés, ezért nemcsak a (iyosz.-szal folyt tárgyalásokkal, hanem törvényes intézkedésekkel is szorítsuk rá ezeket, hogy fokozottabb mértékben tegyenek eleget kötelességüknek. Ezekben voltam bátor felelni t. képviselőtársam kérésére; az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök.- Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Minden meleg érzésem mellett, amellyel a diplomás ifjúság iránt viseltetem és minden átérzésem mellett, amellyel szenvedéseiket kénytelen vagyok nézni, mégis bátor vagyok a i Ház szíves figyelmét felhívni arra, hogy Magyarországon nemcsak a főiskolások élnek szörnyű nyomorúságban, hanem a munkás és földmíves-ifjúság is tízezerszámra lézeng ma az országban, kitéve a legszörnyűbb nyomornak, az erkölcsi züllésnek, mert semmi oldalról semmiféle támogatást nem kap. Ezekkel szemben eddig még nem igen nyilvánult meg a magyar társadalom részvéte,-esek úgy, ahogy'egy al~ 41