Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
292 Az országgyűlés képviselőházának kálómmal a volt kereskedelemügyi miniszter úr, »Talbot« Hermann ur ö excenenciája Jmejezte magát: quantité négligeable, avval tehát nem kell törődni egyelőre. Már pedig szörnyű problémája a magyar munkásságnak az ifjúság kérdése, amely nem tud elhelyezkedni, amely ifjúság megtanulta a mesterségét és azt nem tudja gyakorolni, amely szívesen dolgozna a földben, a bányában, azonban munkát sehol sem kap. Törvényes védelem azoknak a fiúknak, akik kitanulták a mesterséget, úgyszólván nincs; 3—4 esztendeig tanul vaiainel> K iiiesveinél és amint felszabadul, tekintet nélkül arra, hogy az a szegény fiú a legszörnyűbb gyomorúságba kerül, minden további nélkül az utcára teszik, hogy helyébe állítsanak egy tanoncot, aki ingyen dolgozik megint a mesternél- Ez a szegény fiú, szívében a legborzalmasabb nyomorúsággal, belesodródik a főváros forgatagába és a bűnügyi krónikák szomorú alakjainak sorát szaporítia. Ha méltóztatik tárgyalni a Gyosz.-szal, abban a tekintetben, hogy vegyen fel diplomás ifjakat, azt esetleg szívesen teszi meg, mert hiszen ezeknek fizetését egyszerűen a többi tisztviselőtől és munkástól vonja el. úgyhogy voltaképpen nem hoz áldozatot. S itt. kívánom felihívni a Ház figyelmét arra a mahinációra, amelyet tapasztalunk a gyárakban, hogy beállítanak diplomás ifjakat a rezsiköltség emelése nélkül. Hogyan történik ez? ,Ùgy, hogy a munkások s az alkalmazottak bérét még tovább csökkentik. A Gyosz- tehát, ha beállít is 80—100—200 diplomás ifjút, &z azoknak a vállalatoknak egyetlen fillérjébe sem kerül, mert amit kifizet, egyszerűen elvonja azoktól, akik munkába állanak. Nem elég a jóakarat, itt nem tárgyalni kell a Gyosz.-szal, hanem törvényes intézkedéseket kell tenni arra nézve, hogy az ifjúság valóban el is tudjon helyezkedni. Nagyon helyesen mondta az előttem szólott t. képviselőtársam, hogy elsősorban adópolitikai intézkedésekkel kell lehetővé tenni a jobbérzésű munkaadóknak, hogy több munkást állítsanak be, akik akarnak több munkást beállítani. Ma az a heiyzet, hogy minél több munkást állít be valaki, adóval annál jobban megterhelik, s ez igen sok vállalkozót visszatart attól, hogy több munkást alkalmazzon. Ezek részére, akik valóban jóakarattal, átértvén a szörnyű idők nehézségeit, több munkást akarnak beállítani, valami kis adókedvezményt kell adni, hogy több munkást tudjanak munkába állítanL (Eckhardt Tibor: Ez abszolút helyes!) Azonkívül fel kellene emelni az alkalmaztatása korhatárt. Teljesen lehetetlen állapot^ az, hogy a vámmal védett textiliparnak óriási tömege serdületlen gyermekekkel dolgoz : k. (Ügy van! balfelöl,) Apró kis lányok és fiúk dolgoznak olyan iparágakban, amelyek hatalmas vámvédelmet élveznek, s azt kell látnunk, hogy azt az árut, amelyet előállítanak ebben az országban, a meggyengült fogyasztóközönségnek hihetetlen drágán sózzák a nyakába. Fel kell emelni az alkalmaztatás! korhatárt, amellyel lehetetlenné lesz téve, hogy serdületlen gyermekeket állítsanak be és azok helyébe felnőtteket, munkásokat tudnának beállítani. (Eckhardt Tibor: Nagyon helyes!) Azonkívül hozzá kellene látni egyszer a munkaidő leszállításához. Teljesen képtelen állapotokat teremt az, hogy a textilgyárakban 14— 16 éves leányok 10—12 órát dolgoznak poroslármás atmoszférában. Nagyon ajánlom t. képviselőtársaimnak: men-jenek ki egy. szövő'f. ülése 1934 január 18~án f csütörtökön. gyárba, hallgassák végig a gépek szörnyű robaját s nézzék meg azt a poios levegőt, amely ezekben a gyárakban van. Látni fogják, hogy ebben a lármával telített atmoszférában, az örökké forgó, sebesen kattogó kerekek zajában 12 órát dolgoznak ezek a szerencsétlenek, 12 órát nappal és 12 órát éjjel- Nemcsak idegölő, hanem a jövő generációt elpusztító munka is ez. Hozzá kellene fogni bátor kézzel a munkaidő leszállításához. Amerikában üooseveit elnök parancsára 32 órás heti munkaidőt rendel! tek el. Mi nem mehetünk Amerika után, mi 1 szerényebbek vagyunk s megelégednénk r heti 40 órás munkaidővel az ifjúmunkásoknál és 48 órás munkaidővel a felnőtt munkásoknál. De ebben a tekintetben semmiféle intézkedés nem történik a magyar kormány részéről. Tétlenül nézik az emberanyag pusztulását, pusztulását annak a jövő generációnak, amely majd a mi munkánkat lesz hivatva folytatni ebben I az országban. T. Ház! Az emberanyaggal, az emberi ' munkaerővel való uzsorának és pazarlásnak olyan szörnyű képét tudnám a Ház elé tárni, ha erre időm volna, hogy a Háznak minden jó érzésű tagja megborzadna. Ez ellen kérnék intézkedést és kérem a Házat, foglalkozzék az ifjúság kérdésével szeretettel, jóakarattal. Nyúljunk bele bátor kézzel és eréllyel abba a dzsungelbe, amelyet a kapitalisták maguk körül teremtettek. Nemcsak arról van szó, hogy az erkölcsi zülléstől mentsük meg az ifjúságot, hogy munkát és kenyeret adjunk a kezébe, hanem arról is, hogy megmentsük a magyar jövő generációt. Ennek érdekében áldozatokat kell hozni mindenkinek, de elsősorban a kapitalista vállalkozóknak, akik a vámvédelem révén hihetetlen haszonra tesznek szert. Ezeket voltam bátor a Ház szíves figyelmébe ajánlani, egyébként az elnöki napirendi indítványt elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselő úr szükségesnek tartotta a Ház figyelmét felhívni annak az ifjúságnak nehéz helyzetére, amely nem rendelkezik diplomával^ és amely szintén nagyon nehéz állapotban sínylődik. Azt hiszem, felesleges biztosítanom az igen t. képviselő urat arról, hogy erre a felhívásra nem volt szükség abban a tekintetben, mintha ezek kérdésével nem ugyanolyan szeretettel, megértéssel és segíteni akarással foglalkoznánk, mint az állástalan diplomások ügyével. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam és Vay Miklós t. képviselőtársam is az állástalan diplomások problémáját nem az egyetlen megoldandó feladatnak tekinti, mint amellyel már az összes bajok éliminai va volnának. (Eckhardt Tibor: Világos!) Ez ennek a szociális problémának, amely megoldásra vár, csak egy kis része. (Malasits Géza-- Do fájó része!) Ez csak egy bizonyos erkölcsi prés, amely nélkül az eredmény elérésére kevés kilátásunk lehet. Egyébként abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy minden tekintetben osztozhatom az^ előttem szóló igen t. képviselőtársaim felszólalásában. Ha a valóságnak megfelel, hogy a gyáripar és általában a kapitalizmusnak azok a reprezentánsai, akik ma még rendelkeznek segítésre^ alkalmas eszközökkel, az állástalan diplomások ügyében való segítségüket a munkásokkal ;kíyán-ják megfizettetni» ajkkor ez
