Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
290 Az országgyűlés képviselőházának 234-. ülése 193% január 18-án, csütörtökön. eredményesen. Meg vagyok róla győződve, — nem tárgyaltam velük — de nyugoutan merem áüitani azt, nogy a magyar liatalság van olyan hazafias és renüszerető, hogyna egy ilyen komoly elhatározás íormájáuan a kormány végre megmutatja azt az elszánt akaratát, hogy akar segíteni rajtuk, meg iognak szűnni az egyetemi zavargások és valamenynyien meg fogunk minoent tenni, ami a mi képessegeinken múlik, hogy a magyar fiatalságot újból visszatereljük az egyetem padjai közé, de míg ezek a jelenségek nem szűnjek meg, nem érzek magamban sem erkölcsi jogot ahhoz, hogy kiállják a fiatalság elé és azt mondhassam nekik, hogy mi megtettünk érdeketekben mindent, most peaig menjetek vissza az egyetemekre. JNem terjesztek elő napirendi indítványt, ellenben azt kérem az igen t. Háztól, méltóztassék módot adni arra, hogy ezt az inoítványomat itt alaposan megindokolhassam és méltóztassék módot adni arra, hogy ebuen a kémesben mielőbb a Ház egységesen állást foglaljon. ISlem akarok pártkerdést csinálni a kérdésből, ismétlem, fogjunk valamennyien össze és a magyar életnek ezt a szégyenfoltját, az állásnaimozást toroljuk ki a magyar életből. Ez az elöleitetele a magyar fiatalság nyugodt lejlődésének és azt mondhatnám, az ország meguecsülésének, amit saját fiatalságával szeműén köteles kifejezésre juttatni. Mi lenne a fasiszta rendszerből, ha a maga Giovinezza-ját úgy kezelné, ahogy itt ebnen az országuan az utóbbi tíz esztendőben a magyar iiaialsag sorsat kezelték í Igen t. Ház! Tovább megyek. Amikor nem gyorssegélyről, hanem intézményes megoldásról gondoskodunk, akkor lehetetlen pár szóval meg nem említenem azt, hogy a magyar tanult fiatalságnak, a magyar falu felé visszaterelése szintén nagy közérdek, amely tekintetben szintén komoly mulasztások történtek. Ha a statisztikát nézem és azt látom, hogy ennek a csonka országnak területén a mezőgazdaságban békeidőben több diplomás fiatalember dolgozott, mint ma, akkor azt kell mondanom, hogy az elmúlt 15—16 esztendőben a magyar kulturális és gazdasági élet elferdült, hibás irányban fejlődött, mert a magyar mezőgazdasági kultúra intenzívebbé tételének előfeltétele az, hogy a tanult fiatalság ott helyezkedj jék el azon az ősi rögön, amelynek termővé tétele és amely terméshozamának mennyiségileg és minőségileg való felfokozása nagyon fontos nemzeti érdeket is jelent. Többször beszéltem már ebben a Házban arról, hogy a mi kultúrpolitikánknak gyakorlatiasabbá tétele a szegény ország helyzetével kapcsolatban elkerülhetetlenül szükséges. Végül pedig szükséges egy észszerű földbirtokpolitika inaugurálása. (Ügy van! Ügy van! « baloldalon) Egy észszerű földbirtokpolitika során a fiatalság bizonyos mértékig produktív munkaalkalmakhoz és lehetőségekhez jut; azután az egész mezőgazdasági termelés és értékesítés reorganizációjának (Ügy van! Ügy van! half elől. — Klein Antal: A szövetkezés!) hallatlanul nagy és fontos problémája, amelyet a magyar társadalom még nem is kezdett megoldani. Nagy és hatalmas feladatkörök, amelyeknek megkoncipálási, előkészítési, gyakorlati munkája számára való megszántása ennek a — sajnos — elhanyagolt magyar ugarnak: kormányzati feladat, amelyet sem a magánegyén, sem a társadalom a maga privát elhatározásával megoldani nem képesEn arra kérem a t. Házat, hogy ezeket a . most lefolyt sajnálatos eseményeket az egyetemeiken, — amelyek még nem jutottak befejezéshez, amelyeket súlyosan el kell ítélni, mert az országnak kifelé és befelé egyaránt nyugalomra, fegyelmezettségre és minden körülmények között a rend fenntartására van szüksége, — mondom, ezeket az eseményeket, amelyek az egyetemeken lezajlottak, komolyan megszívlelje és nem csupán a tünetek gyógyításával, hanem a bajok okainak eliminálásával is nyújtson lehetőséget arra, hogy a magyar fiatalság hazájával szemben megtehesse kötelességétAz igen t. kormányhoz, az elnökséghez és főleg a többségi párthoz azt a kérést intézem, hogy az álláshalmozások ügyében benyújtott indítványom megokolására a legközelebbi napokban lehetőséget nyújtani és ezt a kérdést végre közmegnyugvásra elintézni méltóztassék. (Elénk helyeslés és tavs a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Vay Miklós báró! Br. Vay Miklós: T. Ház! Az előttem szólott Eckhardt Tibor képviselőtársam az ifjúság problémájával foglalkozva kérést intézett az egész Házhoz; azt kérte, hogy mi is támogassuk az ő indítványát, amely az álláshalmozások megszüntetésére irányult. Nem hiszem, hogy valaki is akadt volna a Házban, aki ennek a kérdésnek megvitatásánál teljes szívvel és lélekkel nem támogatná ezt az indítványt, mert hiszen a kormány is mindig kifejezte ezt a kívánságát már eddigi törvényjavaslatainál is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Amikor a törvényhozás törvényt alkotott, mindig igen különös figyelmet fordított a kormány az álláshalmozások megszüntetésére. Gömbös Gyula miniszterelnök úr Sátoraljaújhelyen tartott beszédében kilátásba helyezte azt, hogy 2500 tisztviselőt küld nyugdíjba, és ezzel kapcsolatban 1200 új tisztviselőt fog állásba juttatni, ezek közül 800-at újonnan kreált állásokba. Ezzel dokumentálja azt, hogy szívén viseli az ifjúság elhelyezésének kérdését. Ne méltóztassanak megfeledkezni arról sem, hogy a legutóbbi , lépés ebben a tekintetben a tisztviselői nyugdíjkéí-désről szóló törvényjavaslat voltEz a kérdés adott módot és alkalmat arra, hogy ilyen intézkedések megtétessenek, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) amelyeket a miniszterelnök úr megtett és a közeljövőben foganatos! • tani fog. Ugyanakkor a t. ellenzék ezt a javaslatot, amely éppen ezt a célt szolgálta, a legélesebben ellenezte és nem szavazta meg. Igenis, csak a kormányzó párt nyugodt, higgadj megítélésének volt köszönhető, hogy a törvényjavaslat már törvényerőre emelkedik és ezáltal alkalmat nyújt az ifjúságnak a fokozottabb mértékben való érvényesülésre. (Hegymegi Kiss Pál: Az apákat is kidobják, majd meglátja !) De amikor legközelebb a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásáról lesz szó, ott is szintén az a cél vezett« a kormányt, hogy ez gazdasági és pénzügypolitikai kérdés, amelynek hatása szintén az kell, hogy legyen, hogy a megtakarítások összegét a fiatalság elhelyezésére fordítsuk. (Eckhardt Tibor: Ezt a kérdést nem szabad ilyen cinikusan kezelni! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltózta c ség meggondolni, hogy vájjon azok a milliók, amelyeket a Vásárpénztárnál elherdáltak, nem volnának-e alkalmasak... (Eckhardt Tibor: Az ilyen beszédek izgatják fel a fiatalságot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Vay Miklós: . -. mondom, nem volná\ nak-e alkalmasak ezek az elherdált milliók a
