Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
284 Az országgyűlés képviselőházának 23. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amint előttem szólott t. képviselőtársaim már említették, éppen azok az ügyvédek maradnak ki az ügyvédi kamara intéző hatóságából, akik nem jómódúak, nem gazdagok, hanem inkább az élet viharaiban sokat szenvedő kartársak, akiknek nem fog megadatni az a lehetőség, hogy a kamara autonómiájában résztvf.gyének. Ez szerintem ma, amikor az ügyvédi nyomor dühöng, amikor az ügyvédnek nincs megélhetésié, amikor az ügyvéden segítenünk nem lehet, lehetetlen intézkedés. Mert amint a példa mutatja, a budapesti ügyvédek háromnegyed része szoríttatnék ki az ügyvédi kamarából és a vidéki ügyvédek még nagyobb százaléka fog arra kényszerülni, hogy az ügyvédi kamara életéből kiszoruljon. Én a miniszter úr figyelmét különösen felhívom arra, hogy az a tisztviselő, aki, mondjuk, nem fizeti ki tagsági díját és nyugdíjjárulékát, kénytelen megválni állásától. E szeszerint a javaslat szerint fel lehet hívni a tisztviselőt, hogy 15 nap alatt rendezze tagsági díját és nyugdíjjárulékát s ha nem rendezi, akkor nem kell neki lemondania, hanem a törvény egyszerűen megfosztja tisztviselői minőségétől. Mégis csak lehetetlen álláspont az, miniszter úr, hogy valaki azért, mert nem tud tagsági díjat és nyugdíjjárulékot fizetni, tisztviselői minőségétől megfosztassék. Már pedig a kamaráknak, különösen a vidéki kamaráknak életében azt látjuk, hogy nem a gazdag, a jómódú ügyvédek a kamarai tisztviselők, mert hiszen a jómódú ügyvédeknek, az uradalmi ügyészeknek, a pénzintézeti jogtanácsosoknak, vagy a nagy irodával rendelkező ügyvédeknek nem kell a kamarai tisztség és nem kell az a munka, amely a kamarában együtt jár ezzel a tisztséggel és amelyről én, mint aki a kamarák adminisztrációjával ismerős vasryok, azt állítom, hogy egy ember munkásságának legalábbis 50%-át igénybeveszi. Hiszen az igen t. miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy a kamarai titkárnak, kamarai ügyésznek és kamarai pénztárnoknak különösen akkor, amikor a tagsági díjak nem folynak be és azok behajtásával külön kell foglalkozni, nagyon sok munkája van. Ezért arra kérem az igen t. miniszter urat. bo<>-v ha van rá mód, ezt a szakaszt szíveskedjék kihagyni, vagy legalábbis olyan mértékben módosítani, hogy ne legyen sérelmes. Rá akarok mutatni még arra, igen t. miniszter úr, hogy más ok miatt is nagyon sérelmes ez a szakasz. Sérelmes pedig azért, mert nemcsak azt mondja, hogy nem gyakorolhatja kamarai jogait az, aki a tagsági díjat nem fizeti meg, hanem azt is mondja, hogy az sem gyakorolhatja jogait a kamarában, aki nyugdíjjárulékát nem fizette meg. A nyugdíjintézet az ügyvédi kamaráktól egészen különálló magánjogi szeiv. Nem tudom, hogyan lehetséges, hogy az ügyvédi kamarák tagdíjával összefüggésbe hozza ez a javaslat a nyugdíjjárulékot. A nyugdíjintézettel minden egyes ügyvéd, hogy úgy mondjam, magánjogi szerződést köt. Hogyan kerülhet ez a nyugdíjintézet abba az előnyös helyzetbe, hogy egy ügyvédet az ügyvédi kamarában elfoglalt poziciója elvesztésének lehetőségével kényszerítsenek arra, hogy magánjogi ügyletet, amelyet âz ügyvédi nyugdíjintézettel kötött, teljesítse, és hogy magánjogi ügyletének nem teljesítése legyen az az ok, amely miatt ügyvédi kamaí-, ülése 193ú január 18-án, csütörtökön, rai jogainak kisebbítését szenvedheti esetleg el. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ügy érzem, hogy a magánjogi szabályokba is ütközik az, hogy ilyen protektorátust kap a nyugdíjintézet. Nézeteim szerint, az az ügyvéd, akinek jól megy az irodáj nyugdíjhátralékot megfizetheti, de mondhatjuk azt is, hogy arra a nyugdíjra rá sincs szorulva- Az az ügyvéd és annak az ügyvédnek özvegye szorul rá a nyugdíjra, aki nem tudja megfizetni ezt a nyugdíjjárulékot. Éppen ezért méltánytalan, hogy esetleg elveheti a kenyerét annak az ügyvédnek az a körülmény, hogy megbélyegzettnek minősítik azzal, hogy a kamarai autonómiában jogait nem gyakorolhatja. T. miniszter úr, a vidéki ügyvédek megnyugtatására nagyon szeretném, ha a miniszter úr talán nyilatkozatot tenne itt a Házban, hogy ezt a szakaszt, ha ma nem is tudja, később lehetőleg meg fogja változtatni. Mert az a bizonyos 16. §, amelyet az igen t. miniszter úr az ügyvédek helyzetének könnyebbítésére hozott be a javaslatba, — hogy tudniillik a hátralékos tagdíjakat és nyugdíjjárulékokat öt esztendőre elosztva lehet megfizetni — csak^ egy esztendőre prolongálta a helyzet súlyosságát. Mert azt nem mondja a törvényjavaslat, hogy az 1934-ig esedékes nyugdíjjárulékot és tagsági díjat is el fogják majd halasztani öt esztendőre, hanem az, aki 1934. december 31-ig a régi tagsági díj egyötödrészét és az új tagsági díjat 100%-ban nem fizette ki, az már beleesik ennek a törvénynek hatályába és nem fogja gyakorolhatni kamarai jogait. Az ügyvédi kamarának eddig is megvolt az a joga, hogy fegyelmi úton behajthassa a kamarai tagsági díjat és a nyugdíjjárulékot, mert hiszen az, ha valaki nem fizeti tagsági díját és nyugdíjjárulékát, f egyelmi^ okot jelent és a rendelkezések szerint az ügyvédi kamarának ezeket a nemfizető tagokat törölnie kellVan-e azonban olyan ügyvédi kamara, amely a mai helyzetben egy esztendei vagy két esztendei tagsági díjjal elmaradt szegény, nyomorult ügyvédet, aki elől a kereseti lehetőségek el vannak zárva, törölne? Igazat mondtak az e'őttem szólott t. képviselőtársaim, hogy az eddigi kormányzati intézkedések az ügyvédi munkaterületeket — említsük csak a Te. által leszállított munkaalkalmakat, de egyebet is említhetünk — csak csökkentették és az ügyvédi munkaterületek kibővítésére egyedüli véletlen példa az, amelyet a miniszter úr említett, örömmel várjuk, hogy bár bekövetkeznék az, amit a miniszter úr a mostani ügyvédi értekezleten, ha nem is kilátásba helyezett, de úgy említett, mint aminek bekövetkezéséhez jóindulatú támogatását kilátásba helyezi, s így talán egypár morzsa fog akadni az ügyvédek munkaterületének kiegészítésére. Ha ez majd meg fog történni, akkor lehetne ezzel a törvényjavaslattal jönni. De amíg az ügyvédi nyomor r a vidéki ügyvédek körében még nagyobb mértékben grasszál, mint a budapestieknél, addig nem lehet. Pedig méltóztassék elhinni. hogy ha Budapesten 3000 ügyvéd közül csak 826 tudja kifizetni ügyvédi kamarai tagságát és nyugdíjjárulékait, állíthatom, hogy a vidéki ügyvédeknél még nagyobb az arány, legalábbis az én kamarámnál biztosan tudom, hogy nagyobb az arány, pedig ez azok közé a kamarák közé tartozik, ahol a tagdíjak majdnem a legnagyobb mértékben folynak be.
