Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

Az országgyűlés képviselőházának 234Mindezekre való figyelemmel, mivel eb'ben a törvényjavaslatban benne van ez a szakasz, amelyet én sérelmesnek tartok, habár csak ezt az egy szakaszt tartom sérelmesnek az ügyvédi karra nézve és a többi szakaszokat elfogadnám, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ilyen körülmények között a javaslatot még általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kelemen Kornél. Kelemen Kornél: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz csak azért kívánok hozzászólni, hogy pártunk részéről valaikii refektáijon az ellenzéki oldalróil elhangzott ki fogásokra'. A mai vitában résztvevő összes szónokok beszédeinek alaptengelye az ügyvédi nyomor körül forgott. Ebben a kérdésben azután igazán egyek vagyunk. Köztudomású dolog, amelyet nem kell itt a parlamentben bővebben fejtegetnem, hogy az ügyvédség helyzete soha nem volt annyira nyomasztó, annyira — azt mondhatnám — tragikus, mint napjainkban. (Jánossy Gábor: Minden foglalkozási ágé olyan!) En teljes mértékben koncedálom, hogy nemcsak az ügyvédek vannak így, hanem minden társadalmi osztálynak, különösen éppen az intellektuelosztályoknak — ezek alatt értem a mérnököket, orvosokat, művészeket — egyenesen kétségbeejtő a helyzete. (Ügy van! Ügy van!) Nem győzzük elég nyomatékkal felhívni az igazságügyi kormány figyelmét^ erre a szomorú tünetre, és nem győzzük elég nyomatékkal kérni az igazságügyminiszter urat, hogy azt az akciót, amelyet az ügyvédi kar érdekében megkezdett, és amelyet az ügyvédi kar talpraállítása érdekében folytat, továbbra is folytassa, lehetőleg úgy, hogy az miinél előbb eredményeket is mutasson fel. Mélyen t. Képviselőház! Nap-nap után hangzanak el itt az ülésteremben felszólalások, amelyek az ifjúság problémáival foglalkoznakAz ifjúság problémájával való foglalkozás valóságos divattá lett. A lapok, a közületek, a társaságok mind meg akarják menteni, álláshoz akarják juttatni a diplomás ifjúságot. Ugyanakkor, amikor nagyon helyeslem, hogy az ifjúság problémáját ennyire a lelkünkre vesszük és igyekszünk az ifjúságon segíteni, nem mulaszthatom el a kormány figyelmét felhívni, arra is, hogy nemcsak az if jus ág szorul megsegítésre, hanem vannak egész társadalmi rétegek, — a nem-tisztviselő elem, a magánfoglalkozású társadalmi rétegek — amelyeknek tagjai közül ezrek és ezrek vannak nemcsak állás nélkül, hanem ki vannak téve a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek. Ismétlem ebben az egy kérdésben, a nyomor kérdésében teljesen egyek vagyunk felszólalt t. képviselőtársainkkal, nem mondhatom azonban ugyanezt magáról a javaslatról. Ez a javaslat, amely előttünk fekszik, régi óhaja az ügyvédi karnak. Egyik képviselőtársam — ügy tudom, Györki képviselőtársam — azt fejtegette, hogy nem volt semmi szükség a javaslatra, hogy nincsen semmi szükség arra, hogy az úgynevezett képviseleti közgyűlést (megteremtsük, mert hiszen az ügyvédi karban mindig megvolt az egyetértés^mindig-ki tudott ülése 193A január 18-án, csütörtökön. 285 alakulni a közgyűlésen a kar álláspontja. Kétségtelen dolog, hogy az ügyvédi kamara és az ügyvédi kar tudott közgyűléseket tartani, amelyek eredménnyel végződtek, az is bizonyos azonban, hogy ennek a közgyűlésnek külső formája néha olyan volt, hogy valamirevaló ügyvéd szégyenkezve ült ott abban a közgyűlési teremben. Az, aki a Budapesti Ügyvédi Kamarának közgyűléseit végignézte, tudja, hogy ezek a közgyűlések rendben szoktak kezdődni, egypár óra múlva azonban a közgyűlés majdhogynem zsibvásárrá fajul. Az az állapot tehát, hogy 3000 ügyvédnek közgyűlést kellett tartani olyan módon, amint azt eddig tartották, tovább fenn nem tartható, mert hiszen 3000 ember nem tanácskozóképes együtt, különösen nem tanácskozóképes — megvallom őszintén — 3000 ügyvéd együtt. (Derültség.) De nemcsak az ügyvédi kamarában van ez így, hanem más kamarákban is. En a mérnöki kamarának vagyok választmányi tagja, mint annak ügyésze. Ennek a kamarának mintegy 5000 tagja van. Megtörtént egyszer, hogy a Vigadóban tartottunk közgyűlést — ennél az esetnél tehát nem hozható fel az a kifogás, amelyet Györki t. képviselőtársam felhozott, hogy azért vannak tumultuózus jelenetek az ügyvédi kamara közgyűlésén, mert a kamarának kicsiny a helyisége, hiszen a mérnöki kannára közgyűlése a Vigadóban volt — és szavazni kellett. Az elnök meg akarta számláltatni a szavazatokat. Vagy tíz szavazatszedő jegyzőt küldött ki a szavazatok megszámlálására, de képtelenek voltak megszámlálni, hogy az egyik álláspont mellett mennyien szavaztak, és mennyien a másik mellett. Erre fel kellett függeszteni a közgyűlést. Nem tudtunk mást csinálni, mint

# hogy azt mondottuk, hogy az egyik terembe, jobbra kimennek az A.-pártiak, a másik terembe, balra kimennek a B.-pártiak. Azután egyenkint kellett az ajtón beengedni a szavazókat a Vigadó nagytermébe és úgy kellett megszámlálni, hogy hányan szavaztak az A- álláspont és hányan a B. álláspont mellett. (Magyar Pál: Technikailag oldották meg a kérdést!) Háromezer ügyvéd közgyűlését technikailag sem lehet lebonyolítani, úgyhogy teljes mértékben helyes az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely képviseleti közgyűlést kreál. Ellenzéki oldalról természetesen, ha valami előrehaladás történik az ilyen intézménynél, akkor az mindig alkotmánysérelem, az autonómiasérelem az, amit hangoztatni szokás. Ebben benne élünk, pláne mi magyarok: az autonómiasérelem, az alkotmánysérelem mindjárt előttünk van. Ami azt a kérdést illeti, hogy az autonómia sérelme-e az, hogy képviseleti közgyűlést kreál ez a törvényjavaslat, azt hiszem, ellenzéki képviselőtársaim felszólalása és érvelése erre nézve nem bír alappal és teljesen téves. Szerintem akkor van autonómiasérelem, ha az autonómia tagjai nem képesek jogaikat gyakorolni, már pedig olyan közgyűlésen, ahol 3000 ember tolong, — vagy csak annak harmadrésze, ezer ember — a kamara tagjai jogaikat gyakorolni nem tudják. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlésein legfeljebb pár száz ügyvéd jelenik meg, ami viszont azt eredményezi, hogy a többi 2700 ügyvéd teljesen kikapcsolódik a kamara életéből. Sokkal helyesebb tehát a képviseleti közgyűlést megteremteni, mert akkor minden kamarai tagnak törvényadta joga, .hogy r-észtvegyen a; köz40*