Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
278 Az országgyűlés képviselőházának 23 U. ülése 193% január 18-án, csütörtökön. tokát sem egészen, hanem azokat a közszempontokat sem, amelyeket a perenkívüli jogszolgáltatás terén a magyar közönség joggal fűzhet a törvényhozáshoz — mégis ügyvédi szempontból is egészen jelentős lépést jelent a kari érdekek védelmében. Amikor tehát az igazságügyi kormány részére így igazságot szolgáltatok ebben a kérdésben, legyen szabad mármost röviden e törvényjavaslat intézkedéseivel foglalkoznom és legyen szabad megindokolnom, hogy miért fogadom el ezt a törvényjavaslatot. Az első támadási felületet az az intézkedés nyújtja, hogy az ügyvédség érdekeit többé nem az ügyvédek egyeteme, hanem egy bizonyos képviselet fogja szolgálni. Előttem szólott t. képviselőtársaim ebben bizonyos visszafejlődést, bizonyos jogfosztást látnak. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, hogy itt csakis egy célszerűségi kérdésről, nem pedig egy közjogi és szabadságjogi kérdésről lehet szó. Ha ebből a szenmontból akarnók megítélni a dolgot, akkor például a parlamentarizmus történetében vissza kellene mennünk a rákosi országgyűlés napjaira, amikor az akkor jogokkal rendelkező nemzetnek minden tagja megjelenhetett és szavazhatott és akkor tulajdonképpen a nemzeti képviselet behozatalát is visszaesésnek és a szabadságjogok megfosztásának kellene tekinteni. Aki résztvett egy nagyobb kamarai közgyűlésen, — én ezt nem mint panaszt vagy mint rekriminációt mondom, hanem^ mint tényt, amely annál a természeti jelenségnél fogva konstatálható — az konstatálhatja, hogy háromezer ember egy normális, szakszerű tanácskozást pl. a körül, hogy egy igazságügyi javaslat jó-e. vagy nem jó, vagy mondjuk, egy közjogi kérdés helyesen van-e megoldva, vagy nem, nem tud megfelelően lefolytatni. Egy háromezer tagból álló testület meghaladja azt a számot, amely mellett normális tanácskozás lehetséges, anélkül, hogy belemennék abba, hogy volt-e zajongás vagy sem, voltak-e turbulens jelenetek vagy sem, mert hiszen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy olyan jelenetek, amelyek hatósági, vagy akár kamarai beavatkozásra okot szolgáltattak volna, tényleg nem voltak, hanem egyszerűen tényként megállapítom, hogy háromezer ember nem tudja tárgyilagosan, nyugodtan megtanácskozni az ügyeket és a mellett a határozathozatalnál a jelenlévők^ és a határozók száma sokszor nevetséges a^ánvban áll a kamarai tagok létszámával. Miért? Azért, mert azok, akik nem tudják kivárni eery ilyen ülés végét, egyszerűen tömegesen eHávoznak és a szavazásnál sokszor. egy véletlenül ott összegyülekezett frakció hozza meg a határozatot. Mindenki, aki a kamarai életben résztvett. tanúsíthatja ezt és így minden tendencia nélkül az ügyvédi szabadságjogok ellen azt mondhatjuk, hogy er, a javaslat abszolúte nem sérti az ügyvédi kamara közjogi pozícióját vagy szabadságjogait.^ Legyen szabad még egy dologra felhívnom t, képviselőtársaim nagybecsű figyelmét, híj szén &7 ügyvédi kamara, amint arra az előadó úr különben rá is mutato+t. ankétot, szavazást rendezett abban a tekintetbon, hogy kívánja-e a közgvíílés mai formájának fenntartását, és < b^r elismerem. bo°r csak relatív, de igein jelentős relatív többség, amelvbez csekélvséírem és sokan mások is tartoztak- art szavaltuk meg a magunk an +r »nóm. testületén belül, hogy kív^ni^k a kö^g^űlés ielenVgi a.NkuTa+ának ,, megreformálását & ezzel < símben 'a "macik álláspont hívéi csakis ' kisebbséget képviseltek. Ennélfogva senki ebben a javaslatban az autonómiák sérelmét nem láthatja, ellenkezőleg, a lelelősség érzeténél iogva megbízás alapján fogják a kamara autonóm jogait gyakorolni, fokozott éberséggel és kötelességtudással fogják teljesíteni hivatásukat kartársaik bizalma folytán (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és mindenesetre igyekezni fognak azoknak az érdekeit is képviselni, akik ebben a választott testületben helyet nem foglalnak. A törvényjavaslat másik intézkedése, amelyhez megengedem, első tekintetben magam is a legkevésbé szívesen járultam hozzá, a tagdíjak nemfizetése esetén bizonyos szankciók fűzése. Ne méltóztassanak azonban ezt az intézkedést magában tekinteni. Méltóztassanak a javaslat 16. §-át is figyelembe venni, amely azoknak, akik hátralékokkal küzdenek, öt évi részletfizetési határidőt ad, amelyet ha betartanak, mindennemű szankció elmarad, sőt el van hárítva fejükről az a veszély is, ami eddig fennforgott, hogy az ügyvédi hivatásból kitörölhetők voltak, amitől, sajnos, a mai gazdasági válság mellett csak's egy nagyon elnéző gyakorlat meghonosításával lehetett eltérni. Ha így szembeállítjuk a két intézkedést, akkor azt kell mondani, hogy ez a javaslat az ügyvédi kar részére tekintélyes könnyítéseket is hoz, azokat a szigorításokat pedig, amelyek benne vannak, egyszerűen az a körülmény indokolja, hogy az ügyvédi kar, sajnos, a maga intézményeinek fenntartására máshonnan segélyt, támogatást nem várhat. Az ügyvédi karnak magának kell a maga autonómikus intézményeinek fenntartásáról és azoknak pénzügyi rendezéséről gondoskodni és így igen természetesnek kellett találnunk az igazságügyminiszter úrnak azt az elgondolását, hogy igyekezett egyfelől a régi hátralékok letörlesztésének humánus lehetőségét megadni, másfelől azonban mégis bizonyos rendszabályokra gondol, amelyek lehetővé fogják tenni és elősegíteni fogják legalább is azt, hogy a közjogi természetű kamarai tagdíjak befolyjanak. Abban teljesen igaza van Gál Jenő t. képviselőtársamnak, hogy nem lehet azzal az argumentummal élni, hogy aki az egylet tac ja és nem fizet, az töröltetik, vagy pedig egy más magántársaság tagja, azt is egyszerűen törölni kell. Természetes, nem egyformán szabad ezt elbírálni, mert hiszen az ügyvédi kar tagdíja közjogi természetű kötelezettség, az kííziogi -természetű kötelességekkel és jogokkal együtt jár. Figyelemmel arra, hogv a szankciók e tekintetben, amelyek az ügyvédi tagdíjak nemfizetéséhez fűződnek, nem újkeletűek és azokat eddig is ismertük jogrendszerünkben, figvelp.mmel továbbá arra, hogy az igazságügyminiszter úr etekintetben lényeges könnyítést is hoz a magyar ügyvédi kar részére a törvényjavaslat 16- §-ában. én azt hiszem, hogy ezektől az aggályoktól eltekinthetünk és éppen ezért mind a javasolt intézkedést indokoltnak tartván, én a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés ínbb f elnl.) Fiunk: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház' Az előttem felszólalt NiamesSTiy t. kérjvis^lőitárs^m azzal igyekezett a javaslatot menteni és mellette állást foglalni, hogy ebben a javaslatban tulajdonkénnen csupán célszerűségi szemnontok érvényesülnek és célszerűségi szemnontok vezették az igazságügyi kormányzatot 3 javaslat benyújtására, nem pedig azok át 'szempontok,
