Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

Az országgyűlés képviselőházának %2h. illése 193U január 18-án, csütörtökön. 279 amelyeket azok éheznek, akik a javaslat ellen vannak és akik szerint ebben a kérdésben tulajdonképpen szabadságjogi kérdésekről, illetőleg szabadságjogok elkobzásáról van szó. T. képviselőtársam felszólalásában utalt arra, hogy lehetetlen az, hogy egy olyan nagy testület, mint amilyen a Budapesti Ügyvédi Kamara, — amelynek éppen a napokban megjelent taglétszám-kimutatása szerint 3223 tagja van — mondom, egy ilyen nagy taglétszámú kamara közgyűlésit tudjon tartani, hogy ilyen nagy taglétszámmal komoly tanácskozást lehessen folytatni és komoly határozatot lehessen hozni. E tekintetben t. képviselőtársam, aki pe>d g tevékeny részt vesz az ügyvédi mozgalomban és egy nagyon tekintélyes csoport vezeitŐje, osztja és magáévá teszi a törvénvjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a határozathozatal tulajdonképpen pártszempontck, vagy tömeghangulatok alapján ad hoc véletlenül összeverődött többség által jön létre, úgy, amint ezt a törvényjavaslat indokolása is tartalmazza. Éppen az a szerep, amelyet t. képviselőtársam betölt az ügyvédi működés során és az ügyvédi közélet terén, kell, hogy igazolja azt az ellentétes állásfoglalásunkat, — és éppen olyan jól tudja ezt a t. képviselő úr is, mint mi mindannyian, akik a kamiairai mozgalomban résztveszünk — hogy egyrészt ott 3000 ügyvéd soha egyetlen • esetben sem jelent meg a kamara kö^gyű'ésén, másrészt nagyon jól tudja, hogy a legritkább esetben fordult elő még az utolsó — mondhatnám — 15 év alatt kiéleződött politikai és gazdasági helyzet közepette is, hogy olyan ellentétek me:ültek volna fel, amely ellentétek szélesen elhatárolták vo'na az ügyvédség egyik táborát a másik táborától. A t. képviselő úrnak nagyon jól kell tudnia és tudi;

ák képviselőtársaim, akik az ügyvédi mozgalomban résztvesznek, vagy figyelemmel kísérték, hogv legtöbbször, a legtöbb kérdésben egvhangú határozatot hozott a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlése. Nagyon jól méltóztatik tudni azt is, hogy olyan esetekben, amikor bizonyos politikai vagy gazdasági vonatkozású kérdések merültek fel, nem leheteitt azt mondani, hogy tömeghangulat, vagy ad hoc összeverődött többség döntötte el a kérdést, hanem nagyon jól tudjuk, hogv igen

;

fe, minden álláspont kénviselői, repr ezen társai kitartottak a határozathozatalig és a határozathozatalban ezek mérkőztek meg, anélkül, hogy azáltal az önkormánvzaton, vagy az önkormányzati elven bármiféle sérelem esett volna. Csodálkozom azon, hogy amikor ilven kénvesek, amikor ilyen kényes az igazságügyi kormányzat és a többség ebben a vonatkozásban, a határozathozatal kérdésében, amikor bizonyos súlyt helyez arra, hogy ne ad hoc összeverődött többség döntsön bizonyoskérdésekben, akkor ellentétes állásfoglalást méltóztatott elfoglalni, amikor akár a fővárosi, akár a vidéki törvénvhatóságokra vonatkozó törvénviavaslatot tárgyaltuk. Hiszen akkor mi, ellenzéki képviselők ismételten utaltunk arra, hogy méltóztassék úgy a vidéki, mint az egyéb önkormányzati testületekre vonatkozó törvényjavaslatokba olyan rendelkezést bevenni, hogy a határozathozatal ne ad hoc összeverődött többségtől legven függővé téve, hogy a tanácskozás ne úgy történjék, hogy jelen van két-három ember, amint a vármegyei törvényhatóságoknál a t. képvise^társaim^ is látják, hogv a végén a határozathozatalnál ott van a főispán, az alispán, a tisztviselői gárda, ellenben a ttörvényhatósági bizottsági tagok tekintélyes része, legalább is a virilisek ,az örökösök és az egyéb hivatalból való tagok már "mind elpárologtak, megszöktek. Akárhány olyan törvényhatósági közgyűlést láttam, magam is tagja voltam olyan közgyűlésnek, ahol 250—300 tagból álló testületben 30—40 tag jelenlétében hozták meg a határozatot. Ha a törvényhatósági közgyűlések tekintetében az urak nem voltak ilyen kényesek, ha ott nem tartották szükségesnek r azt a minimális létszámot, amely mellett tanácsokzni lehet, ha nem tartották szükségesnek azt a minimális létszámot, amely mellett határozni lehet, (Farkas István: Például itt sem vagyunk megfelelő számban!) akkor érthetetlen, hogy éppen az ügyvédi kamarát választják ki célpontul és ott igyekeznek ilyen retrográd intézkedést törvénybe iktatni. De itt van a t. Képviselőház: mindenki, aki ennek a Háznak tagja, nagyon jól tudja, hogy a legtöbb törvényjavaslatnál a legnagyobb kényszerrel lehet a határozathozatalhoz a házszabályokban megállapított minimális létszámot összehozni, a legtöbb törvényjavaslat csak úgy megy keresztül, ha az ellenzék szemet huny a házszabályok rendelkezésein és a határozathozatalnál nem kéri a létszám megolvasását- (Mikecz István: Maguk sincsenek itt! — Farkas István: Az önök kötelessége itt lenni!) Ezért történik az, ami most is történik, hogy tárgyalunk egy komoly, nagy horderejű törvényjavaslatot és a képviselők csak hat-nyolc taggal vannak képviselve. (Farkas István: Az önök kötelessége betartani a házszabályokat! Velünk betartatják!) Nem arról van szó, — és e tekintetben nem tudom magamévá tenni Niamessny képviselőtársam felszólalását — hogy itt csak célszerűségi szempontról van szó. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen csak láncszem abban a kormányzati programmban, amely nemcsak ezt a kormányt, hanem ezzel a kormánnyal teljesen azonos gondolkozású és felfogású előző kormányokat is jellemezte, hogy itt az utolsó 10—12 esztendőben a jogfosztó és jogkobzó rendelkezéseket állandóan egymásután iktattuk törvénybe, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Hogy mennyire igaz ez, ezt a legjobban bizonyítja kritika és az a felfogás, amely magának az ügyvédi kamarának néhány választmányi tagja felfogásában is megnyilatkozott, akik, amikor erről a kérdésről és ennek a törvényjavaslatnak beterjesztéséről volt szó s amikor megkérdezték tőlem, mint a törvényhozás tagjától, vájjon milyen érdek volt az, amely a kormányt rávitte ennek a törvényjavaslatnak megalkotására, utaltak arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, amint az előttem felszólalt képviselőtársaim is mondják, soha tumultuózus jelenetek nem voltak; ahol megtörtént, hogy a legszélsőbb ellenzéktől a legszélsőbb jobboldalig a tisztelt politikai pártok... (Kelemen Kornél: Soha egy rendes ülés nem volt! A székek tetején állanak az emberek, úgy végződik mindig a közgyűlés!) — Ügy végződik, mert nincs olyan nagy terem, (Kelemen Kornél: Miért nem tartják a Vigadóban?) amely befogadásukra alkalmas volna, amelyben rendet lehetne teremteni, mert akkor azt is meg lehetne tenni. — (Vázsonyi János: A legutóbbi közgyűlés a legnagyobb nyugalom mellett folyt le! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez az egv!) De ismétlem, hogy az a tény, hogy a legutóbbi kamarai tisztújításnál az összes pártok ugyanazt a dr. Pap Józsefet választót-