Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

Az országgyűlés képviselőházának 23%. lástól a szel vény rendszer alapján; láttuk azt, hogy a kerületi klikkek, a kerületi és városi törzsfőnökök hatalmának védelmére miként szolgált a zöld és fehér cédula s az ajánlási rendszer. Semmi ok sincs arra, hogy az ügyvédi kamarákban is az ajánlási rendszer arra a célra szolgáljon, hogy esetleg igen kitűnő, igen kivalo ügyvédeket és ügyvédi csoportokat elüssenek attól, hogy a kamara életébe beleszóljanak. Sokat tapasztaltam magam is, mert kénytelen voltam végigcsinálni az ajánlási rendszerrel kapcsolatos dolgokat és mindig azt láttam, hogy az ajánlási rendszer az egyik oldalon pénzkérdés, a másik oldalon ügyeskedés kérdése, a harmadik oldalon pedig a klikkek, a törzsfőnökök jól megszervezettségének a kérdése. Ez tehát magyarul azt jelenti, hogy az ügyvédi karnak és az ügyvédi kamarának legkiválóbbjait ki lehet hagyni akkor, ha nincs meg bennük a megfelelő szervezőképesség. Lehet, hogy a karnak tömegei szavaznának az illető kiváló ügyvédre, lehet, hogy a karnak tömegei mellette foglalnának állást, de nem jelölhetik és nem léphet fel azért, mert az ajánlások megszerzésére és a fullajtárokra nincs meg a pénze az illető ügyvédnek és nincs meg a klikkje sem. '1'. ±iáz; Ezeket óhajtottam elmondani mai felszólalásom alkalmával. Az egyik oldalon arra kérem tehát a mélyen t. igazsagügyminiszter urat,Jegy en szíves és adjon valamit az ügyvédeknek is. Csináljon valamit ezeknek a nyomorultaknak az érdekében, mert hiszen meg kell állapítanom, hogy 12 esztendős képviselőségem alatt jóformán még nem is láttam olyan társadalmi réteget, amelytől mindig csak elvettek volna. (Lázár Andor igazságügy miniszter: A képviselő úr, úgylátszik, megfeledkezett a védett birtokra vonatkozó most megjelent rende-, létről!) Ez a kivétel, azt hiszem, csak megerősíti a szabályt, mert a t. miniszter úr is csak ezt az egy alkalmat tudja felhozni az utolsó 12 esztendő torvényhozásából. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az utolsó hétből!) Igen, de ha ezzel az utolsó héttel szembeállítom az előző hetet, akkor az előző hét és az utolsó hét mérlegénél olyan egyenlőtlenség jelentkezik, hogy ezt a mérleget lelállítani nem is kívánom. Meggyőződésem szerint a védett birtok kérdésében sem a nyomorgók fognak hozzájutni egy darab kenyérhez, éppúgy, mint ahogy a csődkirendelésnél, a gondnoki kirendelésnél szintén az volt a helyzet. Legtöbbször — talán az utolsó időket kivéve, de még az utolsó időkben is — a kirendeléseket nem mindig azok kapták meg, akik a kirendelésre legjobban rászorultak volna, mert mindig a nagyobb megbízhatóságot emlegették. Szeretnék tehát mégis már látni valamit, ami az úgynevezett kis, nyomorgó ügyvédek helyzetén segítene. Ez az egyik. A másik oldalon pedig nem elfogultságot kérek a miniszter úrtól, aki maga is itt élt ebben a karban, mert nekem is meggyőződésem az, hogy aki hatalmas közfunkcióba jut, az abban a funkcióban teljesen pártatlanul és objektíven ep-ve^ül a nemzet magasabb szempontjai által kell, hogy vezéreltesse magát. Meggyőződésem, Ihogy amint a nemzetnek semmiféle magasabb szempontja nem követeli azt, hogy a hátralékos ügyvédektől a választójogot elvonják, éppúgy a nemzetnek semmiféle magasabb érdeke nem követeli itt az ajánlási rendszer bevezetését. Ezeket óhajtottam ezzel a javaslattal kapcsolatban elmondani. Kérem a t. miniszter urat és a t. Házat, hogy az általam elmondottakat méltóztassanak megszívlelni. Minthogy azonülése 1934. január 18-an, csütörtökön. 273 ban a törvényjavaslat egyes intézkedései bennem súlyos aggodalmakat keltenek, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő. Gál Jenő: T. Ház! Igazságügyi javaslatról lévén szó, legyen szabad először is emlékezetbe idéznem a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak azt a Programm atikus nyilatkozatát, amelyet hivatalbalépésekor tett. A mélyen t. igazságügyminiszter úr azt mondotta: En olyan igazságügyminiszter leszek, aki nem hozok törvényjavaslatokat, hanem arra igyekszem, hogy a meglévő törvényeket jól hajtsák végre és az egyes minisztériumoknak álljak rendelkezésre jogi tanácsokkal. Nem nagyon örültünk ennek a miniszteri kijelentésnek, ímert hiszen mi éppen azt vártuk Magyarország igazságügyminiszterétől, hogy törvényjavaslatokkal álljon elő. Hiszen ha valamilyen területre ráfér, hogy új törvényeket hozzanak, ez az igazságügy szomorú területe. Emlékezni fog a mélyen t. miniszter úr, hogy a Magyar Jogász Egylet-nek azóta már elhunyt nagyérdemű elnöke, Nagy Ferenc egyetemi tanár és volt kereskedelemügyi miniszter 1917 végén, vagy 1918 elején felállott a Magyar Jogászegyletben és amikor már kezdődött az országban a béke utáni vágyakozás, amikor már lehetett látni, hogy ez a háború csak vereséget jelent erre a szerencsétlen országra és amikor Trianon rémségei már előrevetették árnyékukat, azt mondotta: shamegérjük, hogy vége lesz ennek a szörnyűségnek, amely reánk zúdította a bizonytalanság és jogonkívüliség állapotát, akkor első feladata lesz enndk az országnak, hogy eltakarítsa ezeket a romokat és üdvös törvényekkel vezeuse vissza az országot a békebeli állapotokba, előkészítvén ezáltal a boldogulás útját.« Most legyen szabad a mélyen t. Ház színe előtt kijelentenem, hogy az egész Ikormányzát, ia múlt idő és a jelen idő hitbásak abban, hogy Magyarország igazságszolgáltatását nem terelték visi:»a a békebeli nívó felé, hanem az ideiglenes, a háborús intézkedések konzerválásával próbáltak szurrogátumokat teremteni, A nagyközönség nem érti, de még ez a t. Ház sem érti meg, hogyan van az, hogy az országban a közállapotoknak ez a szörnyű süllyedése nem akar megmozdulni és hogy mindig kijátsszák a trianoni helyzet gazdasági kinövéseit. Ez az éremnek csak az egyik oldala. Az igazságügy elhanyagoltsága és az a letarolt mező, amely a háborúból maradt itt, az a bevetetlen terület, az az ugar, amely az igazságügy terén itt van, az egyik szülőoka annak, hogy a konszolidációnak a jogászi értelmesség által megművelt földjéhez nem juthatunk el, hogy nem juthatunk el odáig, hogy újra a megértésnek az az emelkedett gondolata legyen úrrá, amelynek egyik ápolóid éppen az ügyvédség, a magyar ügyvédség, amelynek tradíciótisztelete páratlan. Azért említem ezt, mert a tradíció kérdése az, amely uralja a tudományos körök egész munkásságát külföldön és nálunk is. Folyton arról beszélnek, hogy egy ország a tradíciók megóvásában és institúciókban, a tradíciók melengetésével élheti ki magát úgy, hogy nemzeti sajátosságai élvényesülhessenek. Kérdezem a mélyen t. miniszter urat: az egyes bíróig szisztémának spórolás okából való bevezetése az igazságügy területére a kivételes hatalom alapján gyakorolt igazságszolgáltatás ,,.