Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
274 Az országgyűlés képviselőházának 23 U. ülése 193 h január 18-án, csütörtökön. Elnök: Most már tessék a nagylétszámú ügyvédi kamarákról is beszélni. Ez a napirendünk. Gál Jenő: T. Képviselőház! A nagylétszámú ügyvédi kamarákról szóló fejtegetéseknek is az alapja az az igazságszolgáltatási berendezkedés, amely nélkül e törvényjavaslat bírálatát megérteni sem lehet. A nagylétszámú ügyvédi kamarákról nem lehet beszélni anélkül, hogy a kislétszámú igazságügyi intézmények elhanyagoltságáról egynéhány kijelentést ne tegyünk. Elnök: Tessék belekapcsolódni a tárgyba, képviselő úr. Gál Jenő: T. Képviselőház! Mi az a nagylétszánrú ügyvédi kamara és miért kell arról külön törvényt hozni? Ebben is rendszer van. Méltóztassanak észrevenni, hogy ez a törvényalkotás is, ez a javaslat is egyik láncszeme annak a rendszernek, amelyet már annyiszor bírálat tárgyává tettem. Azt mondottam, hogy Magyarországon ezidőszerint nem az általánosságra, hanem a kivételre hoznak törvényt, ami pedig sehol a világon nincs így. (Farkas István: Ez igaz!) Mi az, hogy egy ügyvédi kamaráról külön törvény hoznak, mi az, hogy a fővárosról külön törvényt hoznak, amely ugyanettől a szellemtől áthatottan, az önkormányzat lef okozására törekszik 1 ? A nagylétszámú ügyvédi kamaráról szóló törvényre vonatkozólag mindazokat a nagy igazságokat, amelyeket Fábián Béla t. barátom itt elmondott, aláírom, csatlakozom az ő fejtegetéseihez, amelyeket a létkérdésben vaj adó ügyvédekről, különösen pedig a budapesti ügyvédekről mondott, azonban lehetetlen észre nem venni, hogy ebben a javaslatban a mélyen t. miniszter úr talán nem is akarattal, de mégis magát az ügyvédi önkormányzatot ássa alá. Ennek a javaslatnak alaptétele, hogy ezentúl nem a kamara közgyűlése intézi azokat az ügyeket, amelyek a kamaráról szóló alaptörvény szerint őt illetik, hanem egy úgynevezett képviseleti közgyűlés. Van-e- erre szükség 1 ? Van-e erre szükség azért, mert egy ügyvédi kamarának nagyobb a létszáma, mint a többi kamaráké? Van-e erre szükség, hogy csak egyes kiválasztott elemek ruháztassanak fel az ügyvédi karról és az ügyvédi kamarákról szóló alaptörvényben meghatározott törvényes jogok gyakorlására? Nem hallottam más érvet, mint azt, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara közgyűlése nem alkalmas, mert hiszen a tanácskozáson nagy zajongások vannak és a határozathozatalnál az szokott lenni az arány, hogy 85 kontra 96, vagy még kevesebb. En nem akarok párhuzamot vonni, azonban engedelmet kérek; volt arra valaha példa, hogy az ország legnagyobb akaratnyilvánításának színhelyén, itt, ebben a képviselőházban a törvényes határozatképességi létszám, ha az 50 együtt van, kérdem, volt-e valaha arra példa, hogy ezért meg kellene változtatni ezt a rendelkezést, a többi képviselő jogát el kellene venni és csak annak a kis létszámnak kellene ezt a jogot megadni? Nem akarom tovább fejleszteni a hasonlatot, de talán egy erkölcsi testületnél mégsem a kvantitás, hanem a kvalitás adja meg az értéket. (Esztergályos János: A gondolat esetleg megtetszik a kormánynak és megcsinálja! Tessék óvatos lenni a gondolatokban!) Méltóztatnak látni,'.- milyen elmés.. közbeszólásokat Válthat ki már csak maga a gondolát is, hogy itt le kell apasztani a határozatképességre jogosított képviselők számát. Hát, hogy lehet ezt megtenni egy olyan erkölcsi testületnél, mint a Budapesti Ügyvédi Kamara, amelynek, — akárhogy vélekedjenek is róla — 3000 tagot meghaladó létszáma mellett — méltóztassék megnézni —• fegyelmi statisztikája elenyésző csekély, vagyis nyilvánvaló, milyen ott az erkölcsi nívó. Nézzék meg, hogy a Kúria ügyvédi tanácsában most adták ki róla a hivatalos joggyakorlatot. Méltóztassék megnézni, hogy megüti ez az erkölcsi színvonalat, hogyan állja ki a legnagyobb gazdasági szörnyűségek közepette is az etikai magaslatot. Nem lehet tehát ok arra, hogy változtassunk azon a rendszeren és azon a módszeren, amely minden ügyvédnek egyforma jogot biztosít. Hiszen a garanciális elemek között, amelyek az ország önkormányzati testületét kell hogy egyáltalában érintsék, ez az erkölcsi készség és képesség kétségtelenül a legjelentékenyebb. A Budapesti Ügyvédi Kamara erkölcsi szempontból a legmagasabb nívón áll; merem mondani, hogy az egész világon nem hasonlítható össze semmiféle más testülettel, tudományos és erkölcsi nívó tekintetében. Méltóztassék megnézni az ügyvédi testületek egész rétegeit. Méltóztassék megnézni az Ügyvédi Kört, méltóztassék megnézni a Bűnügyi Védők Egyesületét, méltóztassék megnézni az egyéb budapesti ügyvédi intézményeket, a Gyám- és Nyugdíjintézetet, méltóztassék megnézni az Ügyvédotthont és mindazokat a testületeket, amelyeket a szegény ügyvédek tömegei alkotnak meg és tartanak fenn. Lehet ilyen időkben előállani azzal, hogy erre az ügyvédi kamarára a képviselet szempontiából egy külön törvényt hozzunk, amely jogfosztást rendel el, amely deklasszífikál bizonyos ügyvédeket, akik tagdíjhátralékban vannak? Ezt nem lehet tenni! Nagyon kérem a miniszter urat, gondoljon vissza fiatal ügyvéd korára, (Farkas István: Azt már elfelejtette!) gondoljon vissza arra, hogy micsoda hallatlan küzdelem volt az még abban az időben is, amikor mi kezdtük az ügyvédi pályát. (Vázsonyi János: Pedig abban az időben még mindig könnyebb volt, mint ma!) A mai idők nem is hasonlíthatók azokhoz az időkhöz! Ha valamikor kezében volt a diploma a fiatalembernek, (Vázsonyi János: Hitelre berendezkedhetett!) akkor nem kellett neki azon gondolkoznia, hogy lesz-e kenyere. Ma diplomával a kezében mit csinál? Nem mondom, hogy valami kivételesen méltóztassék rágondolni erre, mert ugyanígy van az, aki megszerzi az orvosi diplomát, (Ügy van! Ügy van!) ugyanígy van az, aki megszerzi a mérnöki diplomát és ugyanígy van az, aki a kereskedelmi akadémiának képesítő bizonyítványával megy ma az életbe, (Farkas István: így van ma mindenki!) de legalább méltóztassék megnézni az Orvosszövetséget. Hiszen éppen a napokban nyilatkozott meg ez a szövetség: az orvosok karának egyeteme az egész ország területére vonatkozólag megbuktatott egy vezetőséget. Gondol valaki arra, hogy olyan orvosdoktor lesz csak jogokkal felruházható, aki nincs hátralékban azokkal az obulusokkal, amelyek -a szövetségi díjakat adják? Gondol valaki arra, hogy a mérnöki testületnek intézkedő köréből ki kell zárni azt, aki nem fizet tagsági díjat? Azokat a politikai észrevételeket, amelyeket Fábián Béla itt felhozott, én nem mondom, hogy travesztáljuk oda, tie legalább mérjük össze és mondjuk meg,
