Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 193 U január 17-én, szerdán. 263 ha nem tudnának az igen t. egységespárti kép­viselőtársaim róla: a Nemzeti Egység párt já­tnak kisipari csoportját. Nekünk marad a par­lament, de ide nem jön a miniszter úr. A va­csorára majd el fog menni, én azonban szeret­ném, ha a kisiparosok érdekében már tennének is valamit. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereske­delemügyi miniszter úrnak. \ Sorrend szerint következnék Némethy Vil­mos képviselő úr interpellációja a földmívelés­ügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr — úgy látom — nincs jelen, interpellációja tehát tö­röltetik. ' Vázsonyi János képviselő úr 17. sz. inter­pellációjának elmondására halasztást kért. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást en­gedélyezni! (Igen!) A Ház a halasztást engedé­lyezi. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a kereskedele'mügyi miniszter úrhoz a távbeszélő drágasága tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi mi­niszter úrnak arról, hogy a távbeszélő díjai még mindig aránytalanul magasak? 2. Hajlandó-e intézkedni a távbeszélővel kapcsolatos sürgős panaszok orvoslása tárgyá­ban?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Vázsonyi János: Igen t. Ház! Többrendbeli interpellációt jegyeztem be a Képviselőház in­terpellációs könyvében, amelyek közül a mai ülésen csak azokat mondom el, amelyek nem tűrnek halasztást és amely ügyeket f sürgősen kell szóvátennem. Többig interpellációm elmon­dását a kormány távolléte miatt elhalasztom, miután azokra választ úgysem kapok. Méltóztassék megengedni, hogy röviden is­mertessem a távbeszélő drágasága ügyében be­jegyzett interpellációmat. A múlt esztendőben, éppen egy esztendeje, február elsején voltam bátor a Képviselőház­ban szóvá tenni a telefont, mint luxusintéz­ményt és a kormányt arra kernig hogy a tele­fonból közszükségleti cikket csináljon, amint tényleg az is és ne engedje azt luxusintéz­ményként kezeltetni. Voltam bátor interpellá­ciómban felemlíteni, hogyha valaki csak egy nappal is elkésik számlájának kifizetésével, 1.60 pengő nyilvántartási díjjal terhelik meg. Ha kikapcsolják állomását, visszakapcsolási díj fejében 2 pengőt számítanak fel. Ha valaki egyik lakásból másik lakásba költözik, fő- és mellékállomás áthelyezése fejében 50 pengőt kö­teles fizetni, csengő bekapcsolásért 20 pengőt, konektor bekapcsolásáért pedig 10 pengőt szám­láznak. Ezekkel az adataimmal^ voltam bátor alá­támasztani azt a megállapításomat, hogy a te­lefont Magyarországon mint luxusintézményt kezelik. Számtalan adatot soroltam fel idevo­natkozólag és megállapítottam, ennek követ­kezménye az, hogy katasztrofálisan csökken a telefon-előfizetők száma. Ezzel szemben a ke­reskedelemügyi miniszter úr az akkori időben adott válaszában azt mondotta, hogy az esés egyáltalában nem katasztrofális. A viszonválasz jogán azt voltam bátor megemlíteni, hogyha még nem is^ az, de azzá válhatik és az események azpta száz százalékig igazolták akkori megállapításaimat. A minisz­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ter úr azt mondotta akkor, hogy ellenőrző gé­peket rendelt és ezekkel az ellenőrző gépekkel ellenőriztetni fogja az automata telefont, hogy megszűnjenek azok a panaszok, amelyek amiatt állanak fenn, mert az automata többet szám­lál és többet számláz, mint amennyi beszélge­tés ténylegesen történt. Ezzel szemben az ellen­őrző gépeket a,z előfizetők mindezideig t meg nem kapták, és az automata továbbra is állan­dóan téved, de kizárólag és állandóan mindig az előfizetők kárára. Igen t. Ház! A miniszterelnök úrnak már akkor egy esztendővel ezelőtt is el kellett is­mernie, hogy a telefondíjak nálunk végered­ményben drágábbak, mint bárhol az egész kul­túrvilágon. Hálás köszönetet kell nyilváníta­nom a sajtó iránt, amely azóta ezzel a kérdés­sel foglalkozott és kimutatta, hogy mennyivel rosszabbodott a helyzet a telefon területén, egy­részt a drágaság miatt, amely drágaság nemcsak magának a telfon használatának, hanem a tele­fon áthelyezésének, a telefon e^yik lakásból a másik lakásba való átkapcsolásának, a telefon apáról fiúra átírásának — elhalálozás esetén, a nyilvántartási díjaknak, a kikapcsolás és a visszakapcsolás díjainak drágaságában is áll, másrészről pedig, mert még mindig fenn­áll az ellenőrző gépek hiányában az automaták állandó tévedése. A statisztika megállapította, hoery harcra év alatt 6 ezerrel fogyott a távbeszélő állomá­sok száma ebben az országban. Nem szüksé­ges, hogy ezt a statisztikát részleteiben ismer­tessem az igent Házfal, de most már a mi­niszter úr is elismerheti, hogy három év alatt hatezer főnyi csökkenés mégis katasztrofális csökkenést jelent. A magyar sajtó összegyűj­tötte a közönség panaszait, amelyeket mázsa­számra lehetne idehozni a parlament elé. Ezekből kitűnik az, hogy például 54 pengőt számított a telefonközpont azért, mert egy irodaátalakítás folytán a készüléket az egyik szobából a másik szobába kellett átvinni, egy másik készüléket pedig ugyanabban a szobá­ban másfél méter távolságra vinni. Semmilyen új anyag felhasználására nem volt szükség, mégis 54 pengős számlát kapott az előfizető. (Zaj.) v Akkor, amikor Bécs új állomásokat ingyen szerel fel, akkor, amikor Amerikában a tele­fónelőfizetőnek, ha újonnan jelentkezik és mint új előfizető lép be a telefónelőfizetők közé, nemcsak bekapcsolási és belépési díjat nem kell fizetnie, hanem egy fél éven át semmiféle használati díjat sem kell fizetnie, egy fél évig ingyen használhatja a telefont, f ugyanakkor nálunk még mindig 120 pengő belépési díj van, amelyre egyetlen kedvezmény a 12 havi rész­letfizetés, és ugyanakkor még mindig fennáll a telefon magas díja és drágasága, aminek következménye az, hogy a pótfüzetből meg­állapíthatóan — amint ezt a Magyarország január 3-iki számában olvashattuk — 3500 hősi halottja van a telefóndrágaságnak. 607 keres­kedő, 487 iparos, 71 gyáros, 109 igazgató, 130 ügyvéd, 83 orvos és 58 mérnök telefonját sze­relték le a legutóbbi esztendőben. A panaszok a számlálógépek ellen állandóan jönnek, azon­kívül most is előfordulhat az, hogy drágább a saját telefonállomásról való beszélgetés, mint a nyilvános telefonállomásról való beszélgetés, aminek megokolását, indokolását egyáltalában nem lehet megérteni. Nyilvános telefonállomá­son, statisztikailag kiszámítva, 99 beszélgetés 19 pengő 80 fillérbe kerül; f ezzel szemben, hogyha valaki saját állomásáról 99 beszélgetést 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom