Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-233
Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 193 U január 17-én, szerdán. 263 ha nem tudnának az igen t. egységespárti képviselőtársaim róla: a Nemzeti Egység párt játnak kisipari csoportját. Nekünk marad a parlament, de ide nem jön a miniszter úr. A vacsorára majd el fog menni, én azonban szeretném, ha a kisiparosok érdekében már tennének is valamit. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. \ Sorrend szerint következnék Némethy Vilmos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr — úgy látom — nincs jelen, interpellációja tehát töröltetik. ' Vázsonyi János képviselő úr 17. sz. interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást engedélyezni! (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a kereskedele'mügyi miniszter úrhoz a távbeszélő drágasága tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy a távbeszélő díjai még mindig aránytalanul magasak? 2. Hajlandó-e intézkedni a távbeszélővel kapcsolatos sürgős panaszok orvoslása tárgyában?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Vázsonyi János: Igen t. Ház! Többrendbeli interpellációt jegyeztem be a Képviselőház interpellációs könyvében, amelyek közül a mai ülésen csak azokat mondom el, amelyek nem tűrnek halasztást és amely ügyeket f sürgősen kell szóvátennem. Többig interpellációm elmondását a kormány távolléte miatt elhalasztom, miután azokra választ úgysem kapok. Méltóztassék megengedni, hogy röviden ismertessem a távbeszélő drágasága ügyében bejegyzett interpellációmat. A múlt esztendőben, éppen egy esztendeje, február elsején voltam bátor a Képviselőházban szóvá tenni a telefont, mint luxusintézményt és a kormányt arra kernig hogy a telefonból közszükségleti cikket csináljon, amint tényleg az is és ne engedje azt luxusintézményként kezeltetni. Voltam bátor interpellációmban felemlíteni, hogyha valaki csak egy nappal is elkésik számlájának kifizetésével, 1.60 pengő nyilvántartási díjjal terhelik meg. Ha kikapcsolják állomását, visszakapcsolási díj fejében 2 pengőt számítanak fel. Ha valaki egyik lakásból másik lakásba költözik, fő- és mellékállomás áthelyezése fejében 50 pengőt köteles fizetni, csengő bekapcsolásért 20 pengőt, konektor bekapcsolásáért pedig 10 pengőt számláznak. Ezekkel az adataimmal^ voltam bátor alátámasztani azt a megállapításomat, hogy a telefont Magyarországon mint luxusintézményt kezelik. Számtalan adatot soroltam fel idevonatkozólag és megállapítottam, ennek következménye az, hogy katasztrofálisan csökken a telefon-előfizetők száma. Ezzel szemben a kereskedelemügyi miniszter úr az akkori időben adott válaszában azt mondotta, hogy az esés egyáltalában nem katasztrofális. A viszonválasz jogán azt voltam bátor megemlíteni, hogyha még nem is^ az, de azzá válhatik és az események azpta száz százalékig igazolták akkori megállapításaimat. A miniszKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ter úr azt mondotta akkor, hogy ellenőrző gépeket rendelt és ezekkel az ellenőrző gépekkel ellenőriztetni fogja az automata telefont, hogy megszűnjenek azok a panaszok, amelyek amiatt állanak fenn, mert az automata többet számlál és többet számláz, mint amennyi beszélgetés ténylegesen történt. Ezzel szemben az ellenőrző gépeket a,z előfizetők mindezideig t meg nem kapták, és az automata továbbra is állandóan téved, de kizárólag és állandóan mindig az előfizetők kárára. Igen t. Ház! A miniszterelnök úrnak már akkor egy esztendővel ezelőtt is el kellett ismernie, hogy a telefondíjak nálunk végeredményben drágábbak, mint bárhol az egész kultúrvilágon. Hálás köszönetet kell nyilvánítanom a sajtó iránt, amely azóta ezzel a kérdéssel foglalkozott és kimutatta, hogy mennyivel rosszabbodott a helyzet a telefon területén, egyrészt a drágaság miatt, amely drágaság nemcsak magának a telfon használatának, hanem a telefon áthelyezésének, a telefon e^yik lakásból a másik lakásba való átkapcsolásának, a telefon apáról fiúra átírásának — elhalálozás esetén, a nyilvántartási díjaknak, a kikapcsolás és a visszakapcsolás díjainak drágaságában is áll, másrészről pedig, mert még mindig fennáll az ellenőrző gépek hiányában az automaták állandó tévedése. A statisztika megállapította, hoery harcra év alatt 6 ezerrel fogyott a távbeszélő állomások száma ebben az országban. Nem szükséges, hogy ezt a statisztikát részleteiben ismertessem az igent Házfal, de most már a miniszter úr is elismerheti, hogy három év alatt hatezer főnyi csökkenés mégis katasztrofális csökkenést jelent. A magyar sajtó összegyűjtötte a közönség panaszait, amelyeket mázsaszámra lehetne idehozni a parlament elé. Ezekből kitűnik az, hogy például 54 pengőt számított a telefonközpont azért, mert egy irodaátalakítás folytán a készüléket az egyik szobából a másik szobába kellett átvinni, egy másik készüléket pedig ugyanabban a szobában másfél méter távolságra vinni. Semmilyen új anyag felhasználására nem volt szükség, mégis 54 pengős számlát kapott az előfizető. (Zaj.) v Akkor, amikor Bécs új állomásokat ingyen szerel fel, akkor, amikor Amerikában a telefónelőfizetőnek, ha újonnan jelentkezik és mint új előfizető lép be a telefónelőfizetők közé, nemcsak bekapcsolási és belépési díjat nem kell fizetnie, hanem egy fél éven át semmiféle használati díjat sem kell fizetnie, egy fél évig ingyen használhatja a telefont, f ugyanakkor nálunk még mindig 120 pengő belépési díj van, amelyre egyetlen kedvezmény a 12 havi részletfizetés, és ugyanakkor még mindig fennáll a telefon magas díja és drágasága, aminek következménye az, hogy a pótfüzetből megállapíthatóan — amint ezt a Magyarország január 3-iki számában olvashattuk — 3500 hősi halottja van a telefóndrágaságnak. 607 kereskedő, 487 iparos, 71 gyáros, 109 igazgató, 130 ügyvéd, 83 orvos és 58 mérnök telefonját szerelték le a legutóbbi esztendőben. A panaszok a számlálógépek ellen állandóan jönnek, azonkívül most is előfordulhat az, hogy drágább a saját telefonállomásról való beszélgetés, mint a nyilvános telefonállomásról való beszélgetés, aminek megokolását, indokolását egyáltalában nem lehet megérteni. Nyilvános telefonállomáson, statisztikailag kiszámítva, 99 beszélgetés 19 pengő 80 fillérbe kerül; f ezzel szemben, hogyha valaki saját állomásáról 99 beszélgetést 37
