Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

264 Az országgyűlés képviselőházának í folytat, a 10 pengő alapdíjon kívül 99-szer 14 fillért, azaz 13 pengő 86 fillért kell hogy fiaes­sen, az 50 beszélgetés után adott 5%-os bonifi­káció levonása után tehát marad 13 pengő 52 fillér, összesen tehát egy hónap alatt folyta­tott 99 beszélgetésért 23 pengő 52 fillért kell fizetni, tehát többet, mint hogyha nyilvános állomásról beszélne az illető, vagyis mint elő­fizető bizonyos büntetési prémiumot fizet. Ha végig akarnám venni a telefon elleni panaszokat, mázsaszámra hozhatnám ide mind­azokat a sirámokat, amelyek az^ egyes lapok­ban megjelentek és amelyek hozzám annak ide­jén, amikor a telefon drágasága elleni akció­mat megindítani bátor voltam, beérkeztek, de nem szándékozom az egyes részletekkel a Kép­viselőház türelmét igénybe venni és a Képvi­selőházat ezekkel untatni. Csak azt kívánom megállapítani, hogy Bécsben 10.800 új telefon­állomást rendeltek meg az utóbbi évnegyedben, annak folytán, hogy olcsóbb lett a teieíón és nem kell belépési díjat fizetni, ugyanakkor pedig — amint azt már ismertetni bátor voltam — nálunk három év alatt 6000-rel csökkent a telefónelőfizetések száma az országban, Buda­pesten pedig több mint ezer áldozata, hősi ha­lottja van a telefon drágaságának. igen t. Ház! Az egész ország közönsége foglalkozik ma a telefóndrágaság kérdésével. Pest vármegye közgyűlése ebben az ügyben felirattal élt a kormányhoz. A fővárosi keres­kedők egyesülete legutóbb tartott nagygyűlé­sén ugyancsak felirattal fordult a kormány­hoz, amikor is kimutatta, hogy a f posta igen helytelen szemszögből nézi a telefon kezelésé­nek egész ügyét, mert a beszélgetések csökkent száma ellenére ugyanolyan bevételt akar el­érni, ugyanolyan tarifabevételt, mint az előző években több beszélgetés mellett. Errenézve pedig ismeretes az az adat, hogy a beszélgeté­sek száma a helyi forgalomban 1927-ben 145.5 millió darab volt, ugyanakkor a távbeszélő be­vételének összege 26-9 millió pengőt tett ki. 1932-ben a beszélgetések száma a helyi forga­lomban lecsökkent az említett 145*5 millió da­rabról 129*5 millió darabra, míg a távbeszélő bevételének összege az 1927. évi 26*9 millió pen­gőről 36*4 millió pengőre szökött fel. Igen t. Ház! Ehhez az adathoz — azt hi­szem —• semminemű kommentárt nem kell hoz­zátennem, de teljesen felesleges ahhoz is kom­mentárt fűznöm, hogy Budapesten 100 embeír közül csak 2—3-nak van átlagban telefonja, ami szinte pusztán és kizárólag a telefon drá­gaságára vezethető vissza, mert ma a telefon közszükségleti cikk lévén, mindenki, akinek erre módja és alkalma volna, olcsóbb ár mel­lett feltétlenül bevezetné a telefont. Itt van előttem egy évre visszamenőleg egy kisiparos telefonszámláinak összegyűjtött tö­mege, amelyből ennek a kisiparosnak tökéletes és teljes elpusztulása tűnik ki. Kitűnik az is, hogy hányszor kapcsolták ki, hányszor kap­csolták vissza a telefonját díjhátralékok miatt és végeredményben azért szűnt meg a telefon­állomása, mert a kikapcsolás és a visszakap­csolás díjai oly magas összeget tettek ki végül, hogy telefonszámláját teljesen képtelen volt kifizetni, különösen akkor, amikor arra az időre is kapott külön telefonszámlát meg nem történt beszélgetések után, amikor a telefonja ki volt kapcsolva. Igen t. Ház! A miniszter úrhoz csak az a kérésem, hogy könnyítsen e tekintetben az adófizető polgárság helyzetén. Az államkincs­3, ülése 193% január 17-én, szerdán. tár is jobb üzletet csinál, ha a »nagy forgalom csekély haszon« elvét követi. Méltóztassék végre a belépési díjat — úgy, mint Ausztriá­ban — Magyarországon is eltörölni és szállítsa le a telefontarifát, amely — a miniszter úr be­ismerése szerint is — már tavaly is viszonylag aránytalanul drágább volt és most is drágább, mint bármely más európai államban. Engedjék meg és tegyék lehetővé azt, hogy az előfizető maga ellenőriztesse számláló gépén a^telefonautomatát. A villany- és a gázóra min­tájára kell hogy ia telefont is ellenőrizhesse az előfizető és pontosan tudhassa, mennyi a be­szélgetéseinek a száma, szóval ugyanúgy ellen­őrizhesse telefonját, mint ahogyan ellenőriz­heti azt, hogy mennyi gázt és villanyt fogyasz­tott lakásában. Tekintsék a telefonelőfizetőt fo­gyasztóközönségnek, amelyet ki kell szolgálni és pedig jól kell kiszolgálni és ne tekintsék a bürokrácia jobbágyának, mert csak a bürokrá­cia jobbágyainak nevezhetem a telefonelőfize­tőket akkor, amikor megemlítek még egy ese­tet és elmondom azt, hogy az illető, aki mellék­állomását óhajtotta leszereltetni, január 9-én beadvánnyal fordult a postaigazgatósághoz, hogy legyen kegyes 'mellékállomását megszűn­tetni, amelyre többé nincs szüksége, s azt a vá­laszt kapta, hogy ezt csak február 154ki le­járattal veiheti tudomásul a posta, azért, hogy még egy hónapig számlálhassa a mellékállo­más után járó díjat, holott az illető azt már használni nem kívánta. (Zaj.) Ismételten hálás köszönetet mondok a sajtó azon részének, amely állandóan napirenden tartja ezt a kérdést a lakosság, a polgárság és a fogyasztóközönség érdekében. En a miniszter úrtól ugyanazt kérem, amit egy évvel ezelőtt kértem. Azért vagyok bátor ezt különösen kérni, mert tudom, hogy a ke­reskedelemügyi minisztérium most már hiva­talosan is foglalkozik a telefonügyek valami­lyen rendezésével. (Ügy van: a középen.) A miniszter úr segítséget nyújtott, bár csekély arányban tavalyi felszólalásom után is, és én most is csak azt kérem tőle, — hisz a XX. században nincsenek csodák s a telefon köz­szükségleti cikk, — ne engedje, hogy továbbra is csodaként, luxus-intézményként kezeltessék a telefon. Ezt elvárom a kormánytól, annál is inkább, mert a miniszterelnök úr Sátoralja­újhelyen ilyen irányban ígéretet tett. Ennek az Ígéretnek rövid időn belül való beváltását kérem és várom is a t. kereskedelmi miniszter úrtól. Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelemügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következnék Vázsonyi Já­nos képviselő úr interpellációja a kereskede­lemügyi miniszter úrhoz, a közmunkák és épít­kezések megindítása és fejlesztése tárgyában. A képviselő ÚT ennek az interpellációjának elhalasztását kérte. Méltóztatnak a halasztás­hoz hozzájárulni. (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. . Ugyancsak halasztási engedélyt kért Far­kas Elemér képviselő úr a földmívelésügyi mi­niszter és belügyminiszter urakhoz intézendő interpellációja tárgyában. Méltóztatnak a ha­lasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a ha­lasztást engedélyezi. Halasztást kért Rakovszky Tibor képviselő úr a pénzügyminiszter úrhoz intézendő inter­pellációja tárgyában. Méltóztatnak a halasz­táshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasz­tást engedélyezi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom