Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 23 zónbaoQ, mint Shakespeare-t és a Sakuntalát úgy rendezik, mint a Fenn az ernyő, nincsen kas-t. (Derültség.) Az egyik oldalon az igen t. minisztereinök úr igen helyesen és általános lelkesedést, vagy legalább is reményeket keltve hirdette vármegyém székvárosában, Sátoraljaújhelyen, hogy most már a »kérlek alásan« és »uram bátyám« korszelleme lejárt. A tehetségé a jövő, a tehetség és a fiatalság .érvényesülhet Á^másik oldalon az igen t. .kultuszminiszter úr máris kiábrándít bennünket ebből az igen szép reményből, mert ezt a tipikusan tehetségtelen és »urambátyám«-rezsimet, amely a Nemzeti Színháznál uralkodik, amelynek már eddig t is a szubvención felül 60.000 pengő vesztesége van, amelyet az állam fog megfizetni, szemben a sajtó egyhangú állásfoglalásával, szemben a közvélemény követelésével, még egy évvel meghosszabbította. (Farkas Elemér: Kevesebb a deficitje, mint tavaly!) Azért kevesebb, mert tavaly a napi előirányzat 1800 pengő volt, most pedig 1400 pengő. Azt hiszem, hogy az igen t. miniszter úr hiába igyekszik ezeket a sebeket rózsaszín angolflastromokkal leragasztani. Itt a rendszer és a szellem újjászületésére van szükség. Bevallom, ezt nem egy-két hónap alatt, hanem hosszú évek céltudatos munkájával lehet elérni. Egyetlen egy útja van ennek: legalább két hónapra be kell zárni a színházat. (Farkas Elemér: Isten ments!) így történt az Opera újjászervezése előtt, amikor Bánffy Miklós gróf vetteát a vezetést, így történt a Nemzeti Színháznál is. A hasznavehetetlen vagy kivénült és teljesen használhatatlanná vált tagokat igenis nyugdíjazni kell, új erőkkel kell felfrissíteni ezt az együttest, de csak olyan embernek, akiben a színháznak, a minisztériumnak és a közönségnek is hite van, aki igenis, diktatúrával jön, amely feljogosítja őt, hogy fittyethányjon minden alulról és felülről jövő minisztériumi ügyosztály-intrikának, akié a felelelősség, az intézkedés, az elhatározás és a foganatbavétel joga is, akinek jussa van ahhoz, hogy a megváltozott világ problémáit hozza a publikum elé és ne vizenyős giccseket. Akkor majd egy kisebb publikumra támaszkodhatik a színház, éppen arra a középosztályra, amelynek igenis, magas kultiírigényei vannak, de amelynek, amint igen t. Jánossy képviselőtársam helyesen diagnosztizálta, nincs pénze. T. Képviselőház! Egy igen ismert történelmi anekdotával vagyok bátor végezni fejtegetéseimet és még egyszer felhasználom az alkalmat arra, hogy mélységes sajnálkozásomnak adjak kifejezést a felett, hogy az igen t. kultuszminiszter úr elmaradt ez elől az interpelláció elől. (Jánossy Gábor: Sürgős államügyek elszólították! — Derültség- — Buehinger Manó: De itt van a földmívelésügyi miniszter úr! — Propper Sándor: De itt van Jánossy, a közvédő!) A Burgszínháznak egyik legnevezetesebb békebeli tragikája, Wolter Sarolta asszony * különböző intrikák középpontjába került a Burgszínháznál és audenciát kért Ferenc József császártól. (Jánossy Gábor: Asszonyi intrikák voltak?) Asszonyi intrikák. (Jánossy Gábor: Azt elhiszem!) Mikor felment a Burgba, azt mondották, hogy nagyon röviden adja elő mondanivalóját. Azt mondotta, hogy egyetlen e^y mondatban fogja elmondani mondanivalóját a császárnak. Erre fogadta Ferenc József. Bejött és csak ennyit mondott: Majestät, von 7 bis 10 gibt's kein Protektion, 7-től 10-ig nincs protekció. Ha abban a szellemben iparkodik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 3. ülése 193% január 17-én, szerdán. 255 majd az igen i kultuszminiszter úr a Nemzeti Színház ügyeit vezetni. (Andaházi-Kasnya Béla: Kevesebb lesz a tag és több a színész!) hogy 7-től 10-ig nincs protekció, — mert most a protekció a negyedik oka a Nemzeti Színház igen súlyos és félek, hogy katasztrófába futó erkölcsi és anyagi csődjének — akkor el fogom fogadni azt a választ, amelyet most nem adhat meg az igen t. kultuszminiszter úr a felszólalásomra azért, mert be sem jött. Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallásos közoktatásügyi miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ae interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az országban a tömegszenvedélyek felkeltésére alkalmas lázítás és izgatás folyik a nadrágosok ellen, amely egyes helyeken már sajnálatos excessusokat vont maga után. 2. Mit óhajt a^ belügyminiszter úr tenni az izgatások és lazítások megakadályozására? Elnök: Az interpelláló kénviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy az általam bejegyzett interpellációval kapcsolatban, amely az országban mutatkozó lazításokat és izgatásokat kívánja szó tárgyává tenni, legelsősorban megemlékezem arról, hogy én 1918 tavasza óta, amióta orosz hadifogságból hazakerültem Magyarországra, nem mulasztottam el egyetlen egy alkalmat sem itt a Képviselőházban és a közélet más fórumain, hogy az ország figyelmét fel ne hívtam volna arra, hogy a szovjet milyen úton és milyen módon törekszik egész Európát forradalmasítani. Nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem árra, hogy fel ne hívtam volna a figyelmet, hogy í ez a forradalmasítás nem mindig egy frontális támadáá, hanem igenis azokban az orszá! gokban, ahol a szovjet-agitációnak frontális | lehetőségei nincsenek meg, az agitáció- és a propagandaszabályzat értelmében a propagan[ distáknak kötelessége olyan szervezetekbe bemenni és olyan szervezetekben kifejteni agitá: ciójukat, amelyekkel szemben a hatalom azzal ! a gyanúval, hogy ott nyilt bolsevista izgatás \ folyik, nem viseltetik. Megmondom egészen őszintén, nekem ezek\ kel a felszólalásaimmal nem voltak túlságosan nagy sikereim. Nem voltak nagy sikereim azért, mert amikor 1918-ban ezzel a kérdéssel először jöttem ide az ország közvéleménye elé, akkor az egyik oldalról a válasz az volt, hogy Magyarországon nem lehet forradalmat csinálni, a másik oldalról pedig az, hogy abban 1 az esetben majd mi meg fogjuk tudni állítani : a forradalom vonatát - abban a pillanatban, amikor elég volt a forradalomból. Azt hiszem, | felesleges hangsúlyoznom, hogy senkinek ebben az országban a forradalom vonatát — amint általában a történelemben a forradalom vonatát — megállítania nem sikerült azért, mert a forradalom, mint ahogy az már meg van írva a költeményekben és a történelemben, azokat, akik a forradalmat csinálják, rendszerint eltapossák. Meg vagyok róla győződve, hogy azok, akik a magyar forradalmat felidézték, szintén nem gondolták azt, hogy a szovjetnél fogják végezni, mert ha ezt gondolták volna, ebben az esetben bizonyára nem tették volna meg az 36