Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

254 Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése lÚÚJf. január 17-én, szerdán. Ez az első végzetes oka annak, hogy a Nemzeti Színház erkölcsi és .anyagi csődbe került és éppen ez az ügy az, amelynek a kikúrálását az igen t. kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlom. Ha abban a szerencsében részesülhettem volna, hogy a t. kultuszminiszter úr megtiszteli szerény felszólalásomat, akkor felvilágosítanám őt, illetve inkább a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályát arról is, hogy egy állami színház, de általában egy színház nem lehet sem nyugdíjasok otthona, sem önképzőkör, sem hitbizomány, sem Patrimonium, sem műkedvelők — nem használok idegen szót, mert azt akartam mondani, hogy dilettánsok —• asztal társasága. Nem tudom, mi kifogása van az utóbbi ellen Farkas Elemér igen t. barátomnak. (Farkas Elemér: A Nemzeti Színházat mégsem lehet műkedvelők asztaltársaságának nevezni, ön objektív szokott lenni, t. képviselőtársam, most ne ragadtassa magát ennyire!) Igenis állítom, hogy a Nemzeti Színház műkedvelők asztaltársasága 'által dirigált színház. Most is abszolút objektív vagyok. Ebben a kérdésben az egész közvéleménynek ez az álláspontja, aminek én itt hangot adok és pártkülönbség nélkül — ami nagyon ritkán szokott megtörténni— az összes lapok Farkas Elemér igen t. képviselőtársammal szemben ugyanennek az álláspontnak voltak a szószólói. (Jánossy Gábor: Ügy tudom, hogy ott művészi együttes is van. nemcsak csillagok. Ezt másoktól hallottam, mert magam nem járok!) Majd erre is rátérek. Távolról sem vagyok azon az állásponton, hogy az ország első színházának igazgatását egyedül a pénztár irányítja. Nem tartom fontosnak azt, hogy a Nemzeti Színháznak meglepő vagy horribilis bevételei legyenek. A Nemzeti Színháznak nem ez a célja és rendeltetése. (Ügy van! Ügy van!) Azt sem tartom fontosnak, hogy feleslegeket mutasson fel, de ilyen deficit mellett, mint amilyen most van és ilyen értéktelen, alacsony szinten levő műsor mellett önkéntelenül is felmerül az a bátortalan kívánság, hogy ha már ennyi deficit van, akkor olyan programmja, olyan műsora is lehetne, amely a legmagasabb művészi és irodalmi igényeket is kielégíti. A mai élettel összefüggő problémák ebből a színházból teljesen száműzve vannak; légüres térben játszik a Nemzeti Színház. (Jánossy Gábor: Hol vannak a modern remekmüvek? Tessék ilyeneket írni!) Ha Farkas Elemér t. képviselőtársamnak lenne igaza, akkor a közönség értékelné, látogatná ezt a színházat, de mégis csak nekünk lehet igazunk, amikor a magánszínházak ilyen tátongó ürességet a nézőtéren még sohasem tudtak felmutatni, mint a Nemzeti Színház ebben a szezonban. (Magyar Pál: Rossz a rendszer!) Ez tény. Ezt lehet bírálni, lehet ellenvetéseket tenni, de megcáfolni azt a tényt, hogy 80 és 100 pengős bevételek vannak, hogy a Terézkörúti kabarénak több bevétele van, egy olyan kis teremben, mint talán ennek a Képviselőháznak egyik szakasza, mint a hatalmas nagy, 600.000 pengővel szubvencionált Nemzeti Színháznak, ahol még fel sem húzzák a függönyt és máris több, mint 18.000... (Farkas Elemér: Ki tehet arról, hogy Hacsek és Sajó a közönségnek jobban tetszik?! — KóródiKatona János: A Terézkörúti kabaré közönsége!) Véletlenül mondottam a Terézkörúti kabarét, ugyanúgy mondhattam volna az Andrássy-úti Színházat is. (Kóródi-Katona János: Azt a nívót akarja a képviselő úr a Nemzeti Színház számára?) Azt ön sem gondolja komolyan, hiszen megmondottam és meg is fogom mondani, hogy milyen nívót akarok. (Magyar Pál: Azt mondta, hogy irodalmi nívót akar!) Legyem meggyőződve a t. képviselő úr, hogy távol áll tőlem ez a nívó, legalább is oly am távol, mint az Igen t. képviselő úrtól. Szerintem mindent elő lehet adni az ország első színpadán, ami nemzeti és irodalmi értékű (ügy van! Ügy van!) és ami nem társadalmi forradalmat és nem szexuális erkölcstelenséget hirdet. (Jánossy Gábor: Aláírom!) Tehát minden irodalmi és minden művészi érték e kettő nélkül színre kerülhet. Azt is vallom, hogy amint világnézet, meggyőződés és hit nélkül nem lehet politikát csinálni, éppúgy nem lehet sem irodalmat, sem művészetet, sem színházat csinálni. (Ügy van! Ügy van!) Amit a Nemzeti Színház csinál, — mert abban sem világnézet, sem meggyőződés, sem hit, sem irodalom, sem művészet nincs, (Jánossy Gábor: Hát mi van benne?) — nem érdekli a publikumot. (Magyar Pál: Menjen el egyszer a képviselő úr, majd meglátja! — Gr. Somssich Antal: Majd elalszik mellette!) A mai életben mindabból, ami t. képviselőtársamnak ugyanúgy fáj, mint nekem, és ami a miniszterelnök úrnak éppúgy problémája, mint a középosztály bármely tagjának, a Nemzeti Színházban nem kap semmit, azt a Nemzeti Színház nem nyújtja. A t. kultuszminiszter úr azon az állásponton van, hogy a színházigazgató születik és nem lesz. Színházigazgatónak valaki nem születik, annak lenni kell. Nagy tudásból, gyakorlatból, emberismeretből leszűrt mesterség az, a színházigazgató legfőbb bírája pedig nem a színházi ügyosztály (Magyar Pál: Hanem a közönség!) és annak az ügyosztálynak tiszteletreméltó miniszteri tanácsosai, hanem egyedül a közönség. (Magyar Pál: Úgy van!) Tessék a kultuszminiszter úrnak felírni a színházi ügyosztály ajtajára: a színháznak — legyen az állami, vagy magánszínház — ugyan olyan legfontosabb alkatrésze a publikum, amely hallgatja az előadást, mint a színész, vagy a szerző. A Nemzeti Színházban rendkívül alkotmányos éra van. Alkotmányosnak nevezem azért. mert amennyire tisztelem az önkormányzatot a fővárosinál és a megyénél, annyira kába álomnak és teljesen meddő kísérletezésnek tartok egy autonóm színházat. A színházigazgató diktátora kell, hogy legyen a színháznak, mert a színjátszás kollektív művészet. A Nemzeti Színháznak harmadik legnagyobb baja. anyagi és erkölcsi válságának harmadik főoka az, hogy ott minden rendű és rangú befolyás érvényesül. Minden színigazgató, aki a Nemzeti Színházat az utolsó húsz évben igazgatta, azért ment el onnan fáradtan, vagy azért volt kénytelen ettől a színháztó^ megválni, mert állandóan 30—-40-féle befolyás céltáblája volt. Ezt Farkas Elemér igen t képviselőtársam ugyanúgy tudja, mint én és nagyon örülök, hogy ezt meg nem cáfolja. T. Képviselőház! Nem beszélek az élő magyar írók színdarabjairól ezzel a szezonnal kapcsolatban, mert nagyon, nagyon gyenge színdarabok kerültek műsorra magyar szerzőktől, szólok ellenben arról, hogy ebben a szezonban Szigligeti volt az egyetlen elhalt nagy magyar író, akinek darabja színre került: Fenn az ernyő, nincsen kas. Egy Shakes peare-t játszottak, egy Molière-1 és hogyan? Gonosz Pistát úgy játsszák most ebben a sze-