Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 1934 január 17-én, szerdán. 243 vatalból üldözendő bűncselekmények elköveté­sére utaltak volna s ennek folytán a főkapi­tányságnak nem is volt módjában oly tényál­lást, illetve nyomozási anyagot bocsátania a kjr. ügyészség rendelkezésére, amelynek alap­ján az utóbb nevezett hatóság a bűnvádi eljá­rás folyamatbatétele iránt intézkedhetett volna. Az ünnepi vacsora egyes rendezői részéről felhangzottak ugyan panaszok bizonyos erő­szakosságok és inzultusok miatt, az erre vonat­kozó panaszos jelentések azonban nélkülözték a panaszolt esetek személyi kapcsolatainak és közelebbi körülményeinek a megjelölését, úgy­hogy a főkapitány abból a célból, hogy a pa­naszolt cselekmények és azok tetteseinek ki­nyomozása iránt eljárhasson, az egyik képvi­selő urat, aki itt a Házban az esettel kapcso­latban fel is szólalt, felkérte arra, hogy a kö­zelebbi adatokat a sértett személyek megjelölé­sével jelentse be nála. A képviselő úr azonban, noha erre vállalkozott s időközben haladékot is kért adatainak bejelentésére, azokat a mai napig sem bocsátotta a főkapitány rendelke­zésére. Mihelyt ilyen konkrétumok a kir. ügyész­ség tudomására jutnak, természetesen eleget fog tenni az őt^ a törvény alapján terhelő hiva­tali kötelességének. Egyébként felhívtam a kir. ügyészésg figyelmét a Homonnay Tivadar képviselő úr által interpellációjának szóbeli indokolásában felhozott adatokra is. Ebben a vonatkozásban azonban meg kell említenem, hogy a kir. ügyészség hivatalból csak a tör­vény által hivatalból üldö7endőknek nyilvání­tott bűncselekmények esetében járhat el, azok­nál ellenben, amelyek a törvény szerint csak magánindítványra üldözhetők, a magánindít­ványra jogosult sértett magánindítványának előterjesztése előtt bűnvádi eljárás megindítá­sának helye nincs. Már pedig az interpelláló képviselő úr által felhozott esetek nagyrésze is — úgy látszik — ebbe a kategóriába esik, holott magánindítvány eddig előterjesztve tudomá­som szerint senki részéről sem lett. Ami az interpelláló képviselő űr által be­mutatott nyomtatványoknak mindenképpen elítélendő tartalmát illeti, azokat büntetőjogi vonatkozásaikban szintén egyrészt az imént említett megkülönböztetés, másrészt az 1921. évi XL VII. törvénycikk rendelkezéseinek szem­szögéből és a bíróig gyakorlat immár kijegece­sedett megállapításainak a szem előtt tartásá­val kell megítélni. Tisztelettel kérem válaszomnak tudomásul­vételét. Budapest, 1933. évi december hó 11-én. Lázár s. k. Elnök: Az interpelláló kénviseiő úr a vi­szonválasz jogával nem kíván élni. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az igaz­ságügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudo­másul vette. Következik a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr írásbeli válasza gróf Hunvady Fe­renc képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék a választ felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Nagymél­tóságú Elnök Űr! Van szerencsém tisztelettel közölni Nagy­méltóságoddal, hogy gróf Hunyady Ferenc or­szággyűlési képviselőnek kőrösszegaipáti köz­ségben a »Madarak és fák« ünnepén a tanítók által történt botrányokozás ügyében előter­jesztett interpellációjára a következő választ adom. Dr. Kosdy János kőrösszegapáti ref. lelkész 1929. július 5-én 120, sz. alatt a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz intézett iratában panaszt emelt a kőrösszegapáti elemi iskolai tanítók ellen, azt állítva róluk, hogy a »madarak és fák« napján ahelyett, hogy azon igyekeznének, hogy a gyermekek jól érezzék magukat és ezen a napon is okulnának valamit, azon igye­keznek, hogy minél több italt fogyasszanak el s azután a gyermekünnepély végén egymásba kötnek és csúfos jeleneteket rendeznek. E panasz alapján Bihar vármegye közigaz­gatási bizottsága Papp György és Kovácsik István állami elemi iskolai tanítók ellen fe­gyelmi eljárást rendelt el. A közigazgatási bi­zottság fegyelmi választmánya a vizsgálat szabályszerű lefolytatása után azonban a fe­gyelmi eljárást megszüntette és az eljárás so­rán felmerült költségekben a feljelentő dr. Kosdy János ref. lelkészt marasztalta el, mert a vizsgálat adatai a lelkész panaszában fog­laltakat nem igazolták. A lelkész a vizsgálat során maga is elismerte, a tanítók egyike sem volt részeg. A költségekben való elmarasztalás ellen dr. Kosdy János fellebbezést nyújtott be, minthogy azonban a vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi határozata szabályszerűen hozatott, a fellebbezésnek helyt adni nem lehetett. Minthogy a rendelkezésre álló iratokból a fenti tényállás minden kétséget kizáró módon megállapítható, ez ügyben újabb vizsgálatot tartani nem kívánok, annál kevésbbé. mert amint már előbb említettem, dr. Kosdy János a vizsgálat során maga is elismerte, hogy a fent­nevezett állami elemi iskolai tanítók közül egy sem volt részeg s ennek következtében újabb vizsgálatnak sem lehetne más eredménye. Az interpellációnak ama megállapítására vonatkozólag, hogy a »madarak és fák« napján leittasodott és botrányosan viselkedő tanítót emiatt a járásbíróság elítélte, tisztelettel meg­jegyzem, hogy az említett alkalommal a fent­nevezett két állami elemiiskolai tanítón kívül a »madaraik és fák« napjának rendezésében Har­csa Dénes kőrösszegapáti református elemiisko­lai tanító is részt vett és a lefolytatott vizsgá­lat adatai szerint a tanítók közül egyedül ez a tanító volt ittas. Ittas fővel Harcsa belekötött Kovácsik István állami elemiiskolai tanítóba, aki szóváltás közben elragadtatta magát ; és Harcsának azt felelte: »fogja be a pofáját«. Harcsa ezért Kovácsikot bíróság elé állította, a bíróság pedig becsületsértésért 40 pengő pénz­büntetésre ítélte. Ez a körülmény a fegyelmi eljárás során azért nem vétetett Kovácsik ter­hére figyelembe, mert egyrészt a fegyelmi vizs­gálat során kétségtelenül megállapítást nyert, hogy Kovácsik a részeg Harcsával szemben való védekezés közben használta a sértő kifeje­zést, másrészt azért, mert a büntetőbírói ítélet­tel az elkövetett sértésért büntetését megkapta. Budapest. 1933. évi december hó 23-án Hóman Bálint s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Dinich Ödön képviselő úr 1933. évi no- » vember hó 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a vá­laszt felolvasni! Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Dinich Ödön országgyűlési kép­viselő úr 1933. évi november hó 22-én Takács József kiskunlaeházai adóügyi jegyző ellen tett

Next

/
Oldalképek
Tartalom