Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

Az országgyűlés képviselőházáénak 226 adok arra egy határozati javaslat benyújtásával, amely a következőképpen szól (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a királyi kormányt, hogy (mindazon állami és egyéb alkalmazottakat, akik teljes szolgálati idejüket kitöltötték, vagy a törvényes rendelkezésekben előírt életkort meghaladták, válogatás és kivétel nélkül nyugdíjazza, és az így elért megtakarítás terhére kezdő állásokba az ifjúságból új alkalmazottakat vegyen fel.» (Helyeslés a balközépen.) Ha ezt a határozati javaslatot el méltóztatik fogadni, ezzel az álAáshalmozás helyett helyet szorítunk az ifjúságnak és az a nyugdíjas is, akit elküldenek teljes szolgálati idejének kitöltése után megérdemelt nyugdíjába, azzal az elégtétellel! távozik: helyet adtam egy fiatalembernek, helyet adtam az ifjúságnak, esetleg saját fiamnak, vagy saját vömnek és módot adtam arra, hogy az én szolgálatom betöltése után valaki szolgálatát megkezdhesse. De maga ez a javaslat ezt a kérdést nem oldja meg. A javaslat indokolása szerint a fegyveres testületek kötelékébe tartozó egyének ellátása tekintetében különbséget tenni nem indokolt. Ezzel az indokolással a javaslat a honvédséggel egyenlő elbírálás alá hozza a határrendőrséget, a csendőrséget, de nem hozza vele egyenlő elbírálás alá az államrendőrséget. Itt teljes ellentmondás van. Az államrendőrségnek is vannak fegyveres tagjai, akiket éppen úgy hozzá kell számítani a, fegyveres erőhöz, mint a csendőrséget és a határrendőrséget. Ennek következtében nem indokolt és a javaslat további szakaszaival ellentétben is áll ez a kivételtétel. A csendőrség és a határrendőrség természetesen katonai alakulatok, de ma a rendőrség is az. Az 1912. évi LXV. te. 3. §-ának h) pontja azt mondja, hogy a rendőrségi pótdíjat a nyugdíjba be kell számítani, a törvényjavaslat viszont ezt a rendelkezést nem tartalmazza. En tehát egyenlő elbánást kérek és ennek az egyenlő elbánásnak érteimében 'nyújtom be a következő 5-ik határozati javaslatomat (olvassak)': «Mondja ki a Képviselőház, hogy az 1930. évi XXVI. te. 5. § jövőben az államrendőrségnek egyenruha- és fegyverviselésre jogosított tagjaira is alkalmazandó. Akit 35 évi szolgálat után nyugdíjaztak anélkül, hogy azt rendőrségi szolgálatra orvosi felülvizsgálat alkalmatlannak minősítené, pótdíját a nyugdíjba is be kell számítani.» T. Képviselőház! Mondandóimnak végére értem. A részletekről majd a részletes vita során fogok heszélni. Konstatálom, hogy a törvényjavaslatnak kevés szakasza van, de minden szakasza egyformán igazságtalan és egyformán erkölcstelen. A javaslat tendenciája nem a szabadságnak, nem a munkabírásnak, nem a munkakedvnek, nem a jellemnek kifejlesztése, hanem a tisztviselőknek teljes függő helyzetbe való hozatala. A javaslat minden rendelkezése teljesen antiszociális és ez a javaslat nemcsak a tisztviselőket, hanem a többi termelési ágakat is meglehetős nehéz és keserves helyzetbe hozza. Ez a javaslat ellentétben áll a keresztény erkölccsel, ellentétben áll a keresztény igazságossággal, ellentétben áll a keresztény feleibaráti szeretettel. En tehát és a mi pártunk, amely a keresztény elvek alapján foglal helyet ebben a Képviselőházban, ezt a javaslatot semmi körülmények között sem szavazhatjuk meg és így én a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) ülése 1933 december 11-éri, hétfőn. 15 Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: T. Képviselőház! Akik a jövőért akarnak dolgozni, tartsák szem előtt azt, hogy nagy célokat csak harmóniával, egyetértéssel és együttdolgozással lehet szolgálni, de sohasem diszharmóniával. En ezt a megállapítást Wolff Károly igen t. képviselő úr beszédéből veszem, aki a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz szólván, felfogásának, nézetének, kifogásainak és helyenkint rendkívül erős és éles kritikájának leszegezése után ehhez a megállapításhoz jutott. Nem akarom azt állítani, hogy Wolff Károly igen t. képviselő úr kritikája mindenben az objektivitás határain belül maradt, mégis ezt a megállapítását készséggel elfogadom és aláírom, és amikor magam is röviden hozzá kívánok szólni a javaslathoz, ezt az elvet tartom szem előtt én is. Wolff Károly igen t. képviselő úr történelmi szemmel és bizonyos jövőbelátásssal nézi ennek a sivár magyar jelennek dolgait. Azon az úton jár, amelyen Humboldt Vilmos porosz kultuszminiszter járt Poroszországnak 1806. évi katasztrófája után és azt az utat követi, amelyet Jules Ferry francia kultuszminiszter követett 1871-ben a nagy francia tragédia után. Ennek az útnak tanulsága pedig az, hogy csak erkölcsi és szellemi erőkkel, a nemzeti erők összességének legteljesebb harmóniájával lehet meghatványozni a nemzetnek a vesztett háború folytán megcsökkent fizikai erejétFogadjuk el mi is ezt az utat, különösen akkor, amikor olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek ajtajánál ott settenkedik a pártpolitikának sokszor kívánatos és csábos jelensége. Lidércfény ez, t. uraim, amely beleviszi a nemzetet az erők széttagoltságába, a csak^ pár lépésre terjedő rövidlátásba, a nagy és távolabbi célok elmellőzésének veszélyes, saras ingoványába. Engem két ok késztet arra, hogy igénytelen szavazatomat a mérlegnek abba a serpenyőjébe dobjam, amely ezt a törvényjavaslatot törvényerőre akarja emelni. Az egyik ismeretes valamennyiünk előtt, örülök, hogy Kassay Károly nagyrabecsült barátom a tárgyaláson jelen van, mert élő tanúnak tudom felhívni őt. Ügy emlékszem, az ellenzéki oldalról, közelebbről ő tette a Károlyi-kormány idejében azt a javaslatot, amely a kormányt kötelezni kívánta arra, hogy minél előbb terjeszszen he javaslatot a magyar közigazgatásnak olcsóbbá, egyszerűbbé, hozzáférhetőbbé, racionálisabbá, korszerűbbé és a magyar viszonyoknak megfelelőbbé tételére. Kassay Károly igen t. (barátom ezt az indítványát a kormány — a Ház egyhangú helyeslése mellett — tette magáévá. Mielőtt továbbmennék, egy kérdést vagyok bátor feltenni: méltóztatik-e képzelni, elhiszi-e Rassay Károly igen t. barátom azt, hogy egy ilyen határozatot végre lehetne hajtani anélkül, hogy valamelyes módon ne gondoskodnánk a felszabaduló emberek helyzetének és sorsának törvényes rendezéséről? Ismétlem, Kassay Károly t. barátom javaslatát a Ház egyhangú helyesléssel tette magáévá. De ha így van, iákkor ennek a helyzetnek a konzekvenciáit le is kell vonni, mert komolytalan volna és a jelszavak nívójára süllyedne le az a határozat. amely csak a népszerűség babérait akarja learatni, anélkül, hogy a dolognak komolyabb részéhez is hozzáfogna. Rendben van, elismerem, ez a javaslat