Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. Homonnay igen t. képviselőtársam a javaslatot nem fogadta el, én viszont — ugyanabból a pártból — a javaslat mellett szólalok fel és ia javaslatot a miagam részéről elfogadom. Homonnay igen t. képviselőtársam következetes önmagához annyiban, hogy ő határozati javaslatot nyújtott be az általános vita' során a tekintetben, hogy az egész 7. §. töröltessék, ő tehát még ebben a módosított formájában sem fogadhatja el ezt a 7. %-ï. En viszont azon az elvi állásponton állok, amelyet pártunk vezérszónoka, Wolff Károly, terjesztett elő, aki a javaslat módosítását kívánta, mégpedig éppen olyan módosítását, amilyenről most szó van, tehát következetesnek kell lennem nekem is és ezt a módosított javaslatot abban a formában, lahogy ma ide visszakerült, elfogadom a Ház határozataképpen, és ezzel én a keresztény párt akciójának egy sikeréhez a magam szavazatával is hozzájárulok. Kétségtelen tény és bizonyítani is fogom, hogy ebben az előterjesztett módosításban az az elrv és az a határozati javaslat került vissza hozzánk, amelyet annakidején pártunk és annak nevében pártunk vezérszónoka terjesztett elő. Másik megjegyzésem, amelyet szintén előre kívánok bocsátani, az, hogy a mélyen t. miniszter úr ne vegye saját személyében a maga rovására azokat a kritikai megjegyzéseket, amelyeket ezzel szemben teszünk. Őszintén kijelentem, hogy a miniszter úr iránt a legnagyobb tisztelettel és megbecsülés' sel viseltetem és itt a nyilvánosság előtt megmondom őszintén azt is, hogy bizalmunkkal is megtiszteljük minden tekintetben. Az a harc tehát, amelyet ebben a kérdésben folytatunk, kizárólag elvi harc és elvi küzdelem, amelynek semmi néven nevezendő személyes vonatkozása nincs és nem is lehet. Ezt annakidején Wolff Károly, amikor ezt a szakaszt tárgyalta és támadta, szintén kijelentette a leglojálisabb formában. Én is élek ezzel a joggal és kérem a miniszter urat, hogy így méltóztassék felfogni. (Helyeslés a jobboldalon. — Magyar Pál: Szóval az üsdd, de ne nagyon elve!) Nem. Elvileg igenis támadok és elvileg rendíthetetlen vagyok, de igazán meg kell vallanom, hogy a miniszter úrban e tekintetben megvolt a legnagyobb lojalitás velünk szemben. (Magyar Pál: Akkor miért nem itt érvényesítette? Miért a Felsőházban?) Erről, ha t. képviselőtársam megengedi, majd az érdemben fogok beszélni. Mindenekelőtt csodálkozom azon, hogy magába a; javaslatba ez az ominózus 7. § egyáltalában bekerülhetett a miniszter úr kodifikációs osztályában, ahol annyi magasállású bíró van, akik tisztában voltak azzal, hogy ebben a kérdésben a bíróságok tagjainak mi az autentikus felfogása. A bíróságoknál volt erről szó és a Bírói és Ügyészi Egyesület is foglalkozott ezzel a kérdéssel, tehát már ott kellett volna a genezisnél lefogni ezt és nem vinni bele az igazságügyminiszter urat ebbe a mai szituációba; már ott kellett volna ismertetni az errevonatkozó bírói felfogást, amely a bíróságok függetlenségének nem az érintését, hanem még a súrolását is veszedelmesnek tartja és nem kellett volna abba a szituációba kerülni, hogy ez a 7. § egyáltalában benne legyen a törvényjavaslatban. Mélyen t. Hölgyeim! (Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza: Makkal álmodik, hölgyekkel!) Ebben a képviselőházban lehet hölgyekről és urakról beszélni, miután a képviselőháznak három hölgytagja van, csak nem szokás ebben a pillanatban erről beszélni. ülése 193% január 17-én, szerdán. 227 Azt a tételt, hogy a bírói függetlenség a magyar alkotmánynak integráns alkotórésze és hogy a bírói függetlenség érintése minden kr»3-ülmények között alkotmánysérelmet jelent, minden bíró vallja. De mindenki, aki a bíróságok dolgaival foglalkozik és aki a bíróságok iránt tisztelettel viseltetik, azt vallja, hogy a bírói függetlenség nem a bírónak egy attribútuma, hanem a magyar alkotmány integráns része, hogy tehát a bírói függetlenség érintése a magyar alkotmányt érinti, az alkotmányosság alappilléreinek megrázkódtatását idézi elő. (Mojzes János: Ezután majd a titkos minősítés is integráns része lesz az alkotmánynak! — Szüts István: A bíró pártatlan, ha titkosan minősíti is! Mindenkivel szemben pártatlan, csak a bírótársával szemben nem? — Lázár Andor igazságügy miniszter: Még csak nem is titkos!) Annak igazolására, hogy ez a kérdés mennyire érinti a bírói kar érdekeit és hogy annak a felfogásnak, amelyet itt az előbb kifejtettem, nem lett volna szabad belekerülnie ebbe a törvényjavaslatba és hogy az a módosítás, amelyet most a Felsőház visszaküldött, mint tárgyalási anyag már szerepelt itt, azt vagyok bátor pártunk vezérszónokának beszédével igazolná. Pártunk vezérszónoka kijelentette, hogy a legnagyobb gondossággal informáltatta magát ebben a kérdésben és kompetensen nyilváníthatja a bírói és az ügyészi kar véleményét. A bírói és az ügyészi kar ennek a nyugdíj javaslatnak intézkedéseivel szemben a legnagyobb aggodalmakkal van eltelve és az a véleményük, hogy nagyon félnének akkor, hogyha ezek a rendelkezések a magyar alkotmányosság egyik talpkövét alkotó bírói függetlenséget érinthetnék. Azután azt mondja, hogy az eddigi tételes intézkedések szerint, 'ha egy bírói állást megszüntettek, a bírót nyugdíjba helyezhették. Megvolt tehát a kényszernyugdíjazásnak lehetősége eddig is, de a megszüntetést csak törvénnyel lehetett kimondani. Ebben a javaslatban pedig ez hiányzik éppen, a törvényre való hivatkozás. A javaslat nem kívánja alterálni az eddigi rendelkezést és a bírói állások megszüntetését ezentúl is törvénnyel kellene szabályozni. Továbbá azt mondta ugyanakkor Wolff Károly (olvassa): »Ha nyugodtabb idő lesz, a fegyelmi eljárásra vonatkozólag nyújtsanak be külön törvényjavaslatot a bírói karra nézve, de ne rendelettel intézkedjenek, hanem külön törvénnyel, nyugodtabb .atmoszférában. Ezt a szakaszt azért kifogásolom tehát, mert szükségtelennek tartom.« Most pedig a kormány ainraaz álláspontra helyezkedett a másik Ház határozata folytán, hogy igenis ezt a törvényből kiveszd és majd nyugodtabb időben a bírói fegyelmi eljárás reformjával kapcsolatosan fogja szabályozni. (Müller Antal Ï Mennyivel jobb lett volna mindjárt itt foglalkozni ezzel!) Azt mondta továbbá Wolff Károly (olvassa): »Ne méltóztassék olyat tenni, r amire szükség nincsen, ami a legfelsőbb híróságnál a szakképzettségbe vetett hitet megrendíti, ami a minősítési hiány folytán nem is hajtható végr^. Meg vagyok róla győződve, hogy sok nyugtalanságot eliminálna az én álláspontom elfogadása, mert a közvéleményt egy bántj a, az, hogy azt látják, hogy ebben a szakaszban a bírói függetlenség van altérai va. f Kény szernyugdíjazás van már, ez megvan már csinálva, a szorgalom hiánya fegyelmi ok, ezt nagyobb fegyelmi büntetéssel sújtani nem lehet, mert az eddigi tételes intézkedések is kimondják, hogyha a bíró tartósan vagy állandóan munkaképtelenné válik, az esetben megindítható el-