Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

226 Àz országgyűlés képviselőházának 233. ütése 193 U január 17-én, szerdán. múlt alkalommal egyik-másik tárcánál történt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Mi az az élharcos'? — Meskó Zoltán: Most már nyugdíjba mennek! — Egy hang a baloldalon: Abból él, hogy harcol! — Elnök csenget) Ami az ifjúság elhelyezésének kérdését illeti, ebben a Házban még nem hallottam, — sajnos, nem emlékszem — hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban másokról, mint a diplomásokról beszéltek volna. Az ifjúság elhelyezésének kérdése nincs diplomához kötve, igen t. Ház. Nemcsak a diplomásokról — róluk is, de nem csak róluk —• kell beszélni és gondoskodni, hanem gondoskodni kell az alacsonyabb kvalifikációjú fiatalságról is. Gondoskodni kell az érettségizettekről is, gondoskodni kell a négy középiskolát végzettekről is, gondoskodni kell nemcsak a szellemi foglalkozást keresőkről, hanem a fizikai munkásokról is, gondoskodni kell az iparostanoncokról, gondoskodni kell a munkásokról az egész vonalon(Helyeslés balfétől.) Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a tárgyhoz szólni! Homonnay Tivadar: A legmélyebb tisztelettel hajlok meg az elnök úr figyelmeztetése előtt, de abban a hiszemben vagyok, hogy a tárgyalás alatt lévő szakasszal összefüggésben van az, amit mondok. Örvendek, hogy a bírákat a Felsőház erős nyomására kivette ebből a javaslatból az a kormányzat, amely keménynek hirdeti magát, az a kormányzat, amely akaratát ott, ahol a köz rovására van, keresztülhajtja, ott pedig, ahol a közjó szolgálatában áll, nem mutat kemény kezet. Erről majd fogunk még beszélni bőven és ez a képviselőház olyan csatáknak lesz a színhelye, amilyeneket még nem látott a Ház. (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van! — Egy hang jobb felöl: Ne fenyegessen!) Ez nem fenyegetés! Mi jogunkkal élünk, igen t. Ház. Ezen a helyen vagyunk és a közelharcokban az autonómiáért mindent fel fogunk áldozni. Nem riaszt vissza semmi néven nevezendő terrorizmus, jöjjön az a miniszterelnöki székből, vagy bárhonnan. (Zaj. — Elnök csenget.) De visszatérve a javaslatra, én nem fogadom el — és ezzel zárom is szavaimat — ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, hűen kitartva régi álláspontom mellett, hogy tudniillik nem fogadok el semmi néven nevezendő olyan intézkedést sem most, sem a jövőben, amely a bírák függetlenségét akarja érinteni; nem fogadok el semmi néven nevezendő olyan intézkedést vagy Ígéretet, amelyről azt látom, hogy annak folyományaképpen az igazságszolgáltatás gúzsbakötése következhetik. Ilyen intézkedést én soha elfogadni nem tudok és csak csodálkozom a kormányon és csodálkoznám, amikor majd nyiltan kell szavazni, a t. túloldalon, hogy ezt elfogadja, amikor a pénzügyi bizottságban az igen t. miniszter úr azt mondotta, hogy Q azért vette ki ebből a javaslatból a bírákra vonatkozó rendelkezéseket, mert — mint itt az előadó úr interpretálta szószerint az ő szavait — küszöbön áll a bírák és ügyészek fegyelmi jogának újból való szabályozása. Vájjon a miniszter úr nyilatkozata után nem következtethetünk-e arra, hogy ebben az új szabályozásban vagy új törvényjavaslatban, amelynek bizonyos vonatkozásait tényleg sürgetjük és újjá akarjuk formálni, nem fognak-e mindazok a drákói intézkedések benne foglaltatni, amely drákói intézkedéseket jónak, helyesnek látott a Felsőház visszautasítani. Igen t. Ház! En remélem, sőt úgy érezzük, hogy ennek a kormánynak nem lesz módjában ezt a törvényjavaslatot benyújtania, de ha módjában is lenne benyújtani, már nem lesz ideje azt letárgyaltaim. (Meskó Zoltán: Miért?) Azért — a kérdés feleletre vár — mert minden parlamentáris eszközt felhasználunk arra, hogy elhagyja a helyét az a kormányzat, amely nyugalmat és szinte síri csendet parancsokra azokra a helyekre, — az ipart és kereskedelmet értem — ahol lüktető életnek, zsongásnak, mozgásnak, gépek zakatolásának kellene lennie, de amely helyek a kormány tétlensége miatt, holtpontra jutottak, mert a kormány munkaalkalmat teremteni nem tud, azon a helyen pedig, ahol csendnek kell lennie, ahol nyugalomnak kell lennie, ahol — amint a bizottságban mondottam — csendes és eredményes munkának kell lennie, mint az autonómiákban, ott a kormány feldúl mindent, szerencsétlen intézkedéseivel pártokat pártokkal, társadalmi osztályokat társadalmi osztályokkal állít szembe és nem tudjuk, hogy mik .a rejtett céljai. (Mozgás.) T* Haz! Be akarom fejezni beszédemet; és ezért kérek még az igen t. elnök úrtól .10 percnyi meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 10 percnyi meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni! Homonnay Tivadar: Arról volt szó, hogy ez a mostani törvényjavaslat, amelynél — őszintén megmondva — pártom, mi magunk és — azt hiszem — az egész ellenzék örvend annak, hogy legalább ennyit értünk el a Felsőház jóvoltából, ennek a javaslatnak a sorsa memento a következő törvényjavaslatokéra. Amikor az autonómia kérdését és ennek a törvényjavaslatnak az ügyét egymással szembeállítom, azt hiszem, szorosana tárgyhoz szólok, mert hiszen az autonómia féltésének egyik indoka az, hogy ebből látjuk, hogyan nem szabad egy törvényjavaslatot törvényerője emelni. Az a kérdés, mi lehet rejtett cél, amelyért a főváros nyugodt munkáját, eredményes 'munkáját, nagyszerű költségvetését fel akarják fordítani. (Gáspárdy Elemér: Es kitűnő gazdálkodását! — Mozgás.) Mi lehet az a cél? T. képviselőtársam, jól jegyezze meg, amit most mondok. (Meskó Zoltán: Gáspárdy a kapitány! — Zaj.) Azt kérdezem, hogy mit akarnak egyesek pl. az Elektromosmüveknél. (Egy hang jobbfelöl: Nem is arról van szó!) Kérdezem a kormányt: történnek-e statisztikai adatgyűjtések az egyes nagy üzemeknél? Mit akarnak a Gázmüvekkel? Vájjon nincs-e meg a veszélye annak, hogy mikor nincs pecunia külföldről, mikor nincs pénz belföldről, mikor a bankok bedugultak és hitel nincs sem bent, sem kint, akkor meglátják, hogy itt van egy rezervoár: Budapest székesfőváros és annak autonómia jaj, (Elnök csenget.), amelyben egyek leszünk mindannyian, (Zaj és ellenmondás ok jobbfelöl.) de ezt nem engedjük senkinek a kedvéért A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon. — Meskó Zoltán: Gáspárdy a kapitány! — Gáspárdy Elemér: De okos kapitány. — Zaj.) Elnök Csendet kérek. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Ne mélI tóztassék valami ellentétet formálni abból, hogy