Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

14 Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19SS december íl-én, hétfőn. mondani, hogy csak háromnegyed vagy négyötöd szótöbbséggel lehet valakivel elbánni, hogy nem lehet kimondani a végelbánást akkor, ha nem egyhangú az a javaslat, mert ha ezt kimondják, akkor igenis azt mondom, hogy a protekcionizmusnak ezzel gát van vetve. Ha mindenki egyformán azon a véleményen van ebben a zsűriben, hogy elbocsátandó az illető, akkor van valami kautéla arra vonatkozólag, hogy itt tényleg érvényesül a szelekció. Ez a javaslat szerint tisztán az alsóbb fizetési osztályokra nézve érvényesül, mert azt mondja a javaslat, hogy a zsűri tisztviselőtagjainak legalább az V. fizetési osztályba kell tartozniuk. Hát az ki van zárva, hogy az V., IV-, III. vagy II. fizetési osztályban is lehet olyan ember, akinek a képessége, rátermettsége, szorgalma kifogás alá esik? Ezekkel szemben **** lehet elbánásnak helye, csak az alsóbb fizew. osztályokba tartozókkal szemben! Ez egy olyan állandó B-lista, amely korlát nélkül működik. Nincs semmiféle olyan törvényes korlát, amelyen belül működését kifejthetné. Mi lesz azzal a tisztviselővel, akit így végelbánás alá vontak? Micsoda bizonyítvánnyal megy ez tovább az életbe és hogyan fog tudni ott elhelyezkedni? Ha nálunk a cselédkönyvbe nem szabad rossz minősítéseket beírni és ha a törvény biztosítja annak a cselédnek azt, hogy a cselédkönyvbe csak jó minősítést szabad beírni, akkor hogyan néz ki az a tisztviselő, akinek viszont olyan minősítést adnak az elbocsátásakor, hogy a szorgalom, képesség, vagy egyéb kellékek hiánya miatt az állami szolgálatban nem felelt meg. Kímélni kell ezeket az érzékenységeket és legalább a házi cselédekre vonatkozó enyhébb szabályt kellene a tisztviselőkkel szemben is alkalmazni. Ha a kormánynak tényleg csak az a célja, hogy ezt a javaslatot a racionalizálás érdekéhen és a túlzott tisztviselői státus apasztása érdekében akarja felhasználni és politikailag nem akarja kihasználni, akkor méltóztassék elfogadni egy olyan módosítást, hogy ennek a szakasznak a hatálya már a jövő választások előtt lejárjon. Méltóztassanak tehát elfogadni a következő határozati javaslatomat (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy a nyugdíjnovella 2. §-a — amennyiben azt a Ház mégis megszavazná — csupán rövid meghatározott időtartamra, de legfeljebb három esztendőre léptethető életbe-» (Felkiáltások a bah és a szélsőbaloldalon: Elfogadja a kormány!) Ha ezt a határozati javaslatomat a kormány elfogadja, és garanciát ad nekünk arra, hogy a jövő általános választások előtt ennek a szakasznak a hatálya lejár, (Györki Imre: Elfogadja a határozati javaslatot, de majd meghosszabbítja a szakasz hatályát!) akkor már volna valami a kezünkben abban a tekintetben, hogy ezt a szakaszt politikailag legalább nagyobb mértékben nem lehet kihasználni. (Rassay Károly: A tisztviselőnek, akivel szemben alkalmazták, mindegy! Rajta nem segít, hogy politikából, vagy nem politikából alkalmazták!) T. Ház! Ellenmondás van magában a törvényjavaslatban atekintetben, hogy lehetőségét biztosítja az olyan tisztviselők vagy közalkalmazottak elbocsátásának, akiknél ezek az egyéb kellékek, a szorgalom, tehetség vagy szakképzettség nincs meg, ezzel szemben kötelességévé teszi elbocsátását az olyan tisztviselőnek, akit a kormány nem helyezett el olyan intézménytől, amely megszűnt. Ahol tehát egy intézmény megszűnik, vagy ahol egy intézményben redukálják az alkalmazottak számát, ott el kell bocsátani azt a tisztviselőt, ha a kormány nem tudta elhelyezni. Lehet az a tisztviselő a legkiválóbb, a legjobb tisztviselő, mégis el kell őt bocsátani, míg a hanyagot csak el lehet bocsátani a javaslat szerint. El kell bocsátani azt is, akit fegyelmi úton áthelyezésre ítéltek, de az áthelyezés helyén nincs számára hely. így a fegyelmi bíróságnak aránylag enyhe ítéletét — mert hiszen az áthelyezés az enyhébb ítéletek közé tartozik — a legsúlyosabb ítéletté változtatják át: elbocsátásra, ami viszont a legsúlyosabb fegyelmi ítélet. Ez pontosan olyan, mintha azt mondanám: a bíróság ugyan fegyházra ítélt egy bűnöst, azonban nincs a fegyházban hely, tehát kivégeznék. Ez szószerint ennek a tételnek alkalmazása a judikatúra terén. Azzal próbálnak a javaslat mellett hangulajt kelteni, hogy ez a javaslat az álláshalmozást megszünteti. Ez a javaslat azután igazán nem szünteti meg az álláshalmozást, mert a javaslat csak azt mondja ki, hogy az állami vagy törvényhatósági intézményeknél, továbbá azoknál az állami jellegű intézményeknél, amelyekben az államkincstárnak 30%-os részesedése van, vagy amelyeknek legalább 100.000 pengő szubvenciót ad, az ott elhelyezkedő nyugdíjas nem kaphat többet, mint amennyi volt utolsó tényleges állományú fizetése. Ez nem az álláshalmozás megszüntetése, csak annak újabb szabályozása, amely.nem tudja célját elérni, mert. hiszen egész sora van az érdekeltségeknek, amelyek nem ezen a címen kapnak a kormánytól szubvenciót, hanem adókedvezményeket, vámkedvezményeket, iparpartolási prémiumokat és hasonlókat kapnak és ezek révén vannak a kormánnyal szemben függő viszonyban; ezeknél a nyugdíjas kereshet annyit, amennyit akar, elhelyezkedhetik úgy, ahogy akar, nincs semmiféle beleszólás. (Farkas Elemér: Nem elég szigorú intézkedés!) Ez nem elég szigorú intézkedés atekintetben, hogy az álláshalmozást lehetetlenné tegye, ellenben megbénítja a kisembereket, azokat, akiket idő előtt bocsátottak el, vagy nyugdíjaztak, mert ha valakit a X. fizetési, a XL fizetési osztályból nyugdíjaztak, annak nem szabad többet keresnie soha ebben az életben, mint amennyi akkor volt a fizetése, amikor tényleges volt. Ez azt jelenti, hogy ezeket végérvényesen és örök időkre proletársorba dönti az állam. En azt a keretet, amellyel a javaslat a 300, illetőleg a 200 pengőn aluli jövedelmet kivonja az álláshalmozás alól, a magam részéről nem tartom helyesnek, az túlságosan merev. Mert egy altisztre nézve a 300 pengő igen magas jövedelem, egy teljes kvalifikációjú nyugdíjas tisztviselőre nézve a 500 pengő igen alacsony. Egy özvegyre nézve, aki kisebb műveltségű, a 200 pengő társadalmi állásához képest elég nagy spácium, de viszont egy hatgyermekes özvegyre nézve ez a 200 pengő egy minimum. En tehát ezeket a kereteket igenis függvényé tenném először az illető kvalifikációjának, másodszor a gyermekek számának és gyermekenkkit legalább 10%-kai emelni kívánnám azt az összeget, amely még nem esik ennek az álláshalmozási törvénynek hatálya alá. Meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a javaslattal az álláshalmozás nem szűnik meg, és hogy ezzel a javaslattal az ifjúság elhelyezésére semmi néven nevezendő újabb tér nem nyílik. Ez nem hoz, hanem csak elvesz kenyeret. Ez az ifjúságot nem juttatja, álláshoz, csak kidobálja az állásokból az idősebbeket. Ha a kormány az ifjúságot el akarja helyezni, módot