Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

212 Az országgyűlés képviselőházának 2. a jegyzők szempontjából sem, bár a törvény erre egyenesen módot és jogot ad, amidőn azt mondja: »aminthogy a jegyzők fizetése szabályozásánál ezek a maganmunkálatok után szedett díjak beszámíttatnak.« A jegyzőnek teliat ez a magánmunkáiat és annak üija mintegy fizetéskiegészítés, fizetéspótlás. A kérdést mégsem a jegyzők szemüvegén át, hanem a falusi nép érdekében és szemüvegén át kell nézni. A falu érdeke pedig az, hogy kéznél legyen az ő írástudó jogi tanácsadója, akiben megbízik. Beismerem, hogy a fejlődés iránya az, hogy a jogi munkát, a lehetőség szerint, jogvégzett ember végezzen. Ebből mi következik? Az következik, hogy igyekeznünk kell, hogy a falusi jegyzőktől minél előbb jogvégzettséget kívánjunk meg. Annyi minden egyesül, összpontosul ma a jegyző kezében, hogy bizony azt mondhatnám, szinte hozzátartozik ma már az Ő működéséhez a teljes jogismeret, a nélkül, hogy jogi képzettségük volna. Ök tanulnak egyébként eleget a tanfolyamon az általános jogismeret területéről és mondhatom, hogy jogból tudnak is nagyon sokat, mert a gyakorlati élet megtanítja őket s megtanulják ők maguk az esetek kapcsán. De ezenkívül magvannak a jogi formák és minták is, amelyeket felhasználhatnak. En azonban úgy képzelem el, hogy népünk, de a jegyzők érdekében is, közérdekből is nagyon helyes volna., ha arra törekednénk, hogy a jegyzőktől jogi képzettséget kívánjunk meg. Meg kell ezt kívánnunk a jövőben annál is inkább, mert hivatásuk oly sokoldalú, az élet olyan nehéz kérdések elé állítja őket, hogy jogi szakképzettségre szükségük van. Ez a fejlődés iránya. Addig azonban meg kell hagynunk ezeket a munkálatokat a jegyzői karnál, annál is inkább, mert ezek a munkálatok különösebb jogi tudást, különösebb^ szakszerű jogi képzettséget általában nem , igényelnek. Ez a javaslat nem érinti a jegyzői magánmunkálatokat, sőt azt mondhatnám, a jegyzői magánmunkálatokat egyenesen védelmezi, mert hiszen az ügyvédeknek és a jegyzőknek ma már kizárólagossági jogot ad az okiratszerkesztés területén, nemhogy elvenne tehát valamit a jegyzők magánmunkálataiból, hanem egyenesen megvédelmezni őket az okiratszerkesztés területén, épúgy, mint az ügyvédeket. Az ügyvédek eddig versenyt futottak az okiratszerkesztés területén a falusi jegyzőkkel együtt, mindenkivel, aki írástudó, ma védett területen fut együtt, egymás mellett az ügyvédi és a jegyzői kar. Éppen ezért tévedés azt mondani, hogy a javaslat bármily tekintetben is érintené aljegyzői magánmunkálatokat. Mert nem, hogy érinti, hanem egyenesen megvédelmezi, egyenesen kizárólagossággal ruházza fel az ügyvédi karral együtt a jegyzői kart. De nem érinti ez a javaslat a királyi közjegyzők hatáskörét és működését sem. A királyi közjegyzőkről szóló 1874 : XXXVI. te. 55. §-a szerint a közjegyző jogosítva van hatóságokhoz általában, bíróságokhoz pedig nem peres ügyekben beadványokat intézni. Az 58. $. szerint^ a közjegyző csak közokiratot vehet fel, magánokiratot azonban éppen nem. A közokiratokat az 1886 : VII. te. 22. és 23. §-a főként házastársak és jegyesek közt vagyoni viszonyokat szabályozó jogügyletekre és meghatalmazásokra korlátozta. Nem lehet, kétséges, hogy a fejlődés irányának annak kell lennie, hogy nemcsak a házastársak és jegyesek közti jogügyleteket, hanem a felmenő és a lemenő közti jogügyleteket, vagyoni viszonyokat tárgyaló jogügy ételi, ülése lóelf január 16-án, kedden. ket is, tehát a szülők és a fiúk, közti vagyoni viszonyokat tárgyaló jogügyleteket is lehetőség szerint közjegyző hatáskörébe kellene utalni és közokiratba kellene foglalni. Tudjuk nagyon jól, hogy mennyi baj, menynyi ellenségeskedés származik ezekből a családi, vagyoni kérdésekből. Olyan fontos jogi kérdések vannak itt, mint a közszerzemény, a köteles rész, az ági vagyon- Bizonyos családi befolyás, rábeszélés, ígéret, olykor erőszak és egyéb eszközök érvényesülnek a családtagok részéről egyik vagy másik családtag javára vagy kárára. Helyes volna, — azt hiszem ez a fejlődés iránya — hogy közjegyzői okiratot kívánjunk meg a jövőben, ha majd arra alkalom és mód kínálkozik, a szülők és a fiúk közti vagyoni viszonyokat tárgyaló jogügyletekre nézve. Csak közokirat a megbízható formája a szülők s gyerekek közti vagyoni osztozkodásnak. Igen t. Ház! Amint előadtam, ez a javaslat az ügyvédi hivatásnak megfelelően a védett ügyvédi működési területet az okiratok szerkesztésére is kiterjeszti, tehát az ügyvédségnek nyújt védett munkaterületet. Megvédi az ügyvédet ez a javaslat káros elemek, kontárok versenyétől, nem érinti azonban a jegyzők magánmunkálatait, szerzett jogait, amelyeket a falu népe érdekében a javaslat most közérdekből érinthetetlennek és fenntartandónak tart. Beismerem, nem nagy segítés ez iá nehéz helyzetben levő ügyvédi karon, de egy lépés, amelyet követniök kell más lépéseknek is, hogy az elesett ügyvédségen segíthessünk. Általában a javaslat, megfelel a célnak, szigorítja a zugirászkodás büntetését, tehát alkalmas a jogi viták megelőzésének elvét érvényesíteni és megvalósítani, közérdeket szolgál, a jogi forgalom biztonságát elősegíti, az ügyvédek anyagi helyzetén is segít. Éppen ezért magam részéről a javaslatot a legnagyobb örömmel fogadom el általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik'? Brandt Vilmos jegyző: Broe^i József! Brogli József.- Mélyen t. Ház! A törvény hozás előtt fekvő törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel fogadom el, nemcsak azért, mert, mint az indokolás is mondja, a jogi forgalmat biztosítja, hanem azért is, mert ezzel a törvényjavaslattal különösen a falusi nép jogait látom megvédve, amikor mintegy preventív biztonsági keretek közé szorítja az okiratkészítés jogát és ezzel a falusi népet megvédi a felesleges és költséges pereskedésektől, megvédi igen sokszor a vagyoni romlástól, sőt a büntetőtörvénykönyv'be való ütközéstől is. Aláhúzottan helyeslem azt, hogy a gondos körültekintéssel szerkesztett okiratok alapján előálló magánjogi, háztartási és ezzel kapcsolatos egyéb ügyeket a törvényjavaslat indokolása felemlít, ellenben sántikál az indokolásnak az a része, amely azt mondja, hogy ezt a törvényt azért szükséges meghozni, mert a zugirászat az ügyvédi nyomor egyik előidézője. A javaslat indokolásának következő része is rácáfol erre, mert az indokolás a továbbiakban azt mondja, hogy a zugirászat megszüntetése kevesebb perrel fog járni, a bíráknak kevesebb lesz a munkájuk. Ha kevesebb lesz a per és kevesebb lesz a bírák munkája, akkor kevesebb lesz az ügyvédek munkája is, és én azt hiszem, hogy a zugirászati törvény következtében az ügyvédek részére felszabaduló okiratok szerkesztéséből