Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

Az országgyűlés képviselőházának 22< szakasz azonban terror szakasz, a tisztviselők terrorizálására alkalmas szakasz, amely a gyorsított fegyelmi eljárást vezeti be vészbírósággal, amely azzal az ürüggyel, hogy szelekcióra van szükség, politikai és hivatali függőségbe, hivatali rabszolgaságba kergeti az egész tisztviselőtársadalmat. A kormány el akar bánni egyes tisztviselőkkel. Hogy kikkel, azt mi még nem tudjuk; hogy melyik kormány, azt sem tudjuk. De elbánást terveznek ebben a törvényjavaslatban, és ezért van szükség rá. (Gáspárdy Elemér: Végelbánás!) Nem állítom és nem is volna lojális dolog azt állítani, hogy a kormány, vagy ez a kormány ezt a szakaszt kizárólag politikai célokból akarja kihasználni. (Jánossy Gábor: Azok kikapcsolásával!) Közel fekszik hozzá a gondolat, de én nem állítom ezt. (Jánossy Gábor: Ezt nem lehet szupponálni!) De ha a kormány nem ebből a célból akarja kihasználni, akkor miért zárkózik el minden olyan módosítástól, amely biztosítékot nyújtana arra, hogy ez politikai szempontból ki nem használható. T. Képviselőház! Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy félórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Miért van a javaslatban kontemplált bíróságnak, illetve zsűrinek olyan vészbíróság jellege, és miért van a körülírásban olyan általános jellegű szó? Azt a bíróságot, azt a zsűrit, amely bizonyítékok nélkül, tanúkihallgatás nélkül hoz ítéletet, amely meghallgatja a vádlót, a hivatalfőnököt és meghallgatja a vádlottat, a tisztviselőt és e két tételből azonnal meghozza ítéletét, én a magam részéről olyan zsűrinek, amelynek pártatlan ítéletről meg lennék győződve, elfogadni nem tudom. Igen helyesen mondotta Madai igen t. képviselőtársam, hogy ebből a játékból méltóztassanak teljesen kihagyni a hivatalfőnököt; a hivatalfőnöknek ne legyen joga errevonatkozólag sem javaslatot tenni, sem ennek a zsűrinek összeállításában közreműködni. Ez már egy olyan garancia volna, amely legalább részben biztosítékot nyújtani a tekintetben, hogy a politikai kihasználás sem nem céloztatik, sem nem fog a gyakorlatban érvényesülni. Mélyen t. Képviselőház! Mit értünk azok alatt az egyéb kellékek alatt, amelyeknek címén valakit kényszernyugdíj ázásba lehet küldeni? Azt mondja az indokolás, hogy az egyéb kellékek alatt a minősítésben felhozott dolgokat kell érteni. A minősítés kérdésében azonban éppen ez a kormány egy egészen új rendszert vezetett be most legutóbb: a titkos minősítés rendszerét. Azelőtt a tisztviselőnek módjában volt az ő minősítésében foglalt állításokkal szemben védekeznie, mert ismerte azokat, a mostani titkos minőstés viszont nem csupán a szolgálati kérdésekre vonatkozik, hanem ma vannak kérdőpontok az illető társadalmi és hivatalonkívüli életére vonatkozólag, tehát lehetnek pontok — nem ismerjük ezeket — politikai életére vonatkozólag is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Es ha ma nincsenek, a kormánynak minden pillanatban módjábna áll ugyanolyan rendelettel, amilyennel a titkos minőisítést elredelte, ezt olyan kérdőpontokkal módosítani, amelyeket nem ismerünk, amelyeket az illető tisztviselő sem ismer, s amelyekre való válaszra, védekezésre az illető tisztviselőnek nincs semmi lehetősége. Ennek következtében itt egy olyan bázison történik az egyéb kelléülése 1933 december 11-én, hétfőn. 13 kek elbírálása, amely mellett a tisztviselő teljesen védtelen. Ezek olyan elasztikus feltételek, amelyeik nem a magyar törvénytárba valók, hanem balkáni jellegűek. Mélyen t. Képviselőház! A jogi biztonság teljes hiánya a szervilizmusra fog vezetni, mert a tisztviselő sohasem fogja tudni, hogy hol ütközik bele valamilyen kérdőpontba, a tisztviselőnek vigyáznia kell és elvtelennek, szürkének és semlegesnek kell lennie minden társadalmi és politikai vonatkozású kérdésben, mert sohasem tudja, hogy melyik kérdőpont az, amely az ő titkos 'minősítésében elvágja az ő hivatali karrierjének fonalát. Ha azonban a kormány nem akar politikai téren élni ezzel a javaslattal, akkor miért ellenzi a jogvédelmet, miért ellenzi azt, hogy egy ilyen ítélet ellen fellebbezésnek legyen helye, mégpedig egy, a kormánytól független fórumhoz, valamelyik bíróságboz? Miért ellenzi azt, bogy ebben a zsűriben a bíróság nagyobb számmal vegyen részt, miért ellenzi azt, hogy e kérdést választott bírósággal oldják meg, amelybe a keresetbe vont vagy yégelbánás alá kerülő tisztviselő és a szolgálati ág is benevezze a maga bíráját, és ezek közösen válasszanak egy elnököt? Miért ellenez a kormány minden olyan módosítást, amely valami biztosítékot nyújtana arra, hogy ezt a szakaszt ne lehessen politikailag kihasználni, ha nem akarja politikailag kihasználni? Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy ő itt a protekcionizmusnak akar gátat vetni, és azt mondotta Berki képviselő úr, hogy a tisztviselők 60—70%-a magát odaadó, munkában megszakadó tisztviselő, és ezzel szemben van 30—40% protekcionista, akiket ki kellene irtani. En azt mondom: ennek a 30—40% protekcionistának ezentúl sem fogegy hajaszála sem meggörbülni, ellenben a végelbánás alá vontak abból a 60—70%-ból, a szorgalmas, a megszakadó tisztviselők közül fognak kikerülni. Ez a rendelkezés a protekcionizmust nemhogy megszüntetné, hanem egyenesen elősegíti. Mert protekcionizmus már az is, hogy a hivatali főnök milyen viszonyban van az alkalmazottal, és a protekcionizmusnak nyit tág teret az is, hogy az öttagú zsűrit maga a kormány nevezi ki a legbiztosabb eszközeiből, a,zok közül, akikben a legjobban megbízik. En egészen biztos vagyok abban a tekintetben, hogy ennek a zsűrinek egy üzenet tökéletesen elég lesz arra, hogy az a véletlenül elbánás alá kerülő protekcionista kikerülje ezt az elbánást, és elégséges lesz arra, hogy egy másik tisztviselő viszont megkapja az ő elbocsátását. E tekintetben ennek a 'kormánynak korszakából is tudnék példákat felsorolni. Nomina sunt odiosa. De van az egyik minisztériumban egy tisztviselő, az egyik volt miniszternek a sógora, aki annakidején olyan beosztást kapott, hogy semmi hatásköre nem volt, tisztán csak fizetésének felvételére szorítkozott az ő munkaköre, és akit az előző kormány minisztere mint teljesen alkalmatlant el akart onnan távolítani. Ezt a tisztviselőt ez a kormány hatáskörrel, ügyosztályvezetéssel bízta meg, és most mint ügyosztályvezető főnök szerepel ugyanabban a minisztériumban. Ahol a protekcióna»k ilyen virágait látjuk, ott igazán semmi sem biztosít minket arról, hogy a protekcionizmus ennek a javaslatnak nyomán nem fog érvényesülni. Igenis méltóztassék kimondani, hogy ez a zsűri titkos szavazással, mégpedig nem írással, hanem golyókkal szavaz, vagyis olyan formában, amely a szavazás mikéntjét teljesen megállapíthatatlanná teszi. Méltóztassék ki-