Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

208 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 193% január 16*án, kedden. ma már csak jogi véleményt, jogi tanácsot adhatnak akár pénzért, akár ingyen, azoknak, akik hozzájuk fordulnak, tudásuk és lelkiismeretük szerint. Természetesen nagyon valószínű, hogy ezt a közönség nem igen fogja igénybevenni, mert ez már komolyabb jogi ismeretet tételez föl, tény azonban az, hogy a jogi élet területe ma már az egész vonalon védett terület, kivéve a jogi tanácsadás szabadságát. Erről is lehetne beszélni még, azonban ezt olyan nehéz paragrafusokba foglalni, és oly nehéz megállapítani, hogy mi a jogi tanács, mi nem, hogy úgylátom, a javaslat nem akar ennyire mélyen belemenni a jogiélet rendezésébe. Kétségtelen, hogy önként felvetődik a kérdés, miért van szükség erre a súlyos szigorra, és különösen miért kell a zugirászkodás területét ilyen nagy mérvben kiterjeszteni? Indokolt a kérdés, mert a külföldi jogélet a zugirászkodásnak sem ilyen súlyos bűncselekménnyé minősítését, sem a zugirászkodásnak ekkora területét nem ismeri. Megállapítható, hogy ennek a javaslatnak egyik indoka, az általános közérdek. A legmagasabb közérdek az, hogy a felek jogi ügyeit elsősorban az arra képesített, arra hivatott ügyvédek, vagy olyan erkölcsi alapon álló, megbízható egyének lássák el, akiket erre valamely jogszabály feljogosít. A zugirászat ugyanis mérheteten kárt okoz ma a jogi életnek és az egyes embereknek. Óriási pereskedések támadnak a zugirászoknak nem megfelelő beadványszerkesztési és okiratszerkesztési működéséből és az ilyen pereskedések — ismerve a magyar ember pereskedő természetét, végzetes vagyoni következményekkel is járnak. Közérdekből indokolt tehát a szigor és indokolt a védelem kiterjesztése is egy nagyobb területre a^ zugirászkodás ellen. Egyik indok tehát kétségtelenül a legmagasabb közérdek. A másik indok az ügyvédi kar kétségtelenül súlyos helyzete. Az ügyvédeket ugyanis létérdekükben támadják meg a zugirászok s a törvényhozásnak kötelessége nehéz helyzetükben az ügyvédek segítségére sietni és jogászi, ügyvédi működési körüket az eddiginél nagyobb területen és szigorúbban megvédelmezni. Nagyon érdekes dolog, hogy az ügyvédi rendtartás 38. és 39. §-ai szerint az ügyvédi hivatás lényege a feleknek a bíróságok és a hatóságok előtt való képviseletében jelentkezik. Az ügyvédi rendtartás 39. §-a a zugirászok ellen az ügyvédi működési körnek csak ezt a területét védelmezi meg. Az 1912 : LIV. törvénycikk 16. §-a amely a zugirászkodás tekintetében a ma érvényben, levő rendelkezéseket tartalmazza, a felek képviseletén kívül zugirászatnak minősíti a beadványok szerkesztését is. Látjuk tehát, hogy ez a javaslat kitágítja a zugirászkodás területét, tiltván a felek részére a díjért beadványok szerkesztését is. Azonban még ez a rendelkezés is félig-meddig csak >a képviselet területén mozog és^ a vitás jogügyekre terjed. A régebbi jogalkotásban tehát szó sincs arról, mintha az ügyvédnek valamilyen kizárólagos joga lenne az okiratok szerkesztésére, mert az ügyvédek hivatása tulajdoniképpen a feleknek vitás jogügy ékben a hatóságok és .a bíróságok előtt való képviselete. Ez az ügyvédség lényege. Nem tagadható azonban, hogy az okiratok szerkesztése is jogászi működés, tehát ügyvédi működés kell, hogy legyen. Következik ez az ügyvédi hivatásból és ügyvédi képesítésből. Az okiratok szerkesztése bizonyos fokig azonban szintén képviselet: vagy az egyik felet, vagy a másik felet képviseli az az ügyvéd. Megmarad tehát az ügyvédi hivatás területén az a törvényhozó, aki az okiratszerkesztés kizárólagosságát igyekszik átadni az ügyvédségnek. Az 1912 : LIV. törvénycikk 16. §-a azt mondja, hogy beadványt csak ügyvédi vagy az adhat be, aki a törvénynél fogva erre jogosítva van. Ebből logikailag és jogászilag az következik, hogyha jogászi munka kell, hogy legyen egy olyan beadvány, amelynek következménye például egy telekkönyvi tulajdonjog bekebelezése, mennyire még inkább kívánatos, hogy a jogügyletre vonatkozó adás-vételi szerződést is ügyvéd készítse el, mely okirat a beadvány alapjául szolgál. T. Ház! Ma okiratot díjért, vagy díjtalanul mindenki szerkeszthet. De fontos közérdek, hogy jogi következményekkel járó munkálatokat elsősorbani az ügyvédek végezzenek, akik erre képzettségüknél és hivatásuknál fogva elsősorban hivatottak. Amikor tehát a javaslat az ügyvédi működésnek az okiratszerkesztésre vonatkozó részét is védelembe veszi és az erre jogosulatlan egyén okiratszerkesztését zugirászat vétségének minősíti, a közérdeket is védi, a jogéletet m védelmezi, Ide egyben az ügyvédi hivatás területén egy nagy jogészi működés kizárólagosságát biztosítja és védelmezi az ügyvédség számára. A javaslat szerint ugyanis a jövőben díjazásért az okiratszerkesztés kizárólagossága is biztosítva lesz az ügyvédség számára, nem érintve természetesen azokat, akik az eddigi törvény és, jog alapján erre jogosultak. Az ügyvédség részére nyújtott, ez a kétségtelen nagy kedvezmény, következik az ügyvédi hivatás lényegéből és ez méltán meg is illeti az ügyvédi kart. Jogi képzettségüknél, erkölcsi felfogásuknál, fegyelmi felelősségüknél fogva, okiratok szerkesztésére elsősorban hivatottak. Az ügyvédi hivatás és működés területének ez a kibővítése különösen indokolt ma, amikor az ügyvédség ennyire súlyos helyzetben van. Azok a támadások, amelyek az ügyvédek és az ügyvédi kar ellen egyes ügyvédek mulasztásai és visszaélései folytán intéztetnek, általában véve igazságtalanok. (Úgy van! a balközépen!) Az ügyvédi hivatás elsősorban közérdekű működés, amely biztosítja a jogi élet zavartalanságát és a jogszabályok betartását és érvényesülését. Az ügyvédi hivatás a legnemesebb közérdekű hivatás. Hát lehet nagyszerűbb hivatás, mint harcolni a jogért, az igazságért, védelmezni azt, akit megtámad a jogtalanság és erőszak? Védelmezni az ártatlant, igazához juttatni az igazságkeresőt és segítségére lenni a bíróságnak és hatóságoknak az igazság keresésében. Az emberiség életében nem lehet magasztosabb hivatás, mint küzdelem a jogért, az igazságért és védelem a jogtalanság ellen. Hosszú igazságügyi pályám alatt megtanultam tisztelni és becsülni az ügyvédi kainemes és önzetlen közérdekű működését. (Taps a balközépen.) A magyar ügyvédi karnak nagyszerű hagyományai vannak, ott látjuk őket nemcsak az egyének, hanem a nemzet igazáért, szabadságáért, függetlenségéért vívott - küzdelmekben is. Nagy államférfiáink nagy része az ügyvédség sorából került ki, kiknek a nemzet sokat köszönhet és ha csak a mai parlamentet nézzük is, az ügyvédi kar taa-jai ennek a képviselőháznak legszorgalmasabb, lee-kiválóbb és egyben legfüggetlenebb tagjai közé tartoznak. Az ügyvédség ellen ma megnyilatkozó el-