Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 193% január 16-án, kedden. 203 községekben a kontárok fokozottabb f üldözése kifejezetten a jegyzők érdekeit szolgálja. Az ügyvédi kar egyrésze éppen ezért elégedetlen a javaslattal, mert a községi jegyzők magánmukálati jogát érintetlenül hagyja. Az ügyvédség azzal érvel, hogy a községi jegyzőknek éppen elég a dolguk, ha a jegyző a rábízott feladatokat jól akarja elvégezni, nem lehet ideje magánmunkák elvégzésére. Ez valóban így is van, itt azonban nem a jegyzők érdeke a döntő, hanem a falusi lakosságé. (Ügy van! a jobboldalon.) Míg a községek nagyobbik részében ügyvédek nincsenek és amíg a polgárság leromlott vagyoni helyzeténél fogva még a községi jegyzők díjait sem igen tudja megfizetni, addig nehéz a kérdés megoldása. Mindettől eltekintve, a jegyzői magánmunkák kérdését a belügyminiszter úr bármikor rendeletileg szabályozhatja, függetlenül a jelen javaslattólMielőtt a javaslat részleteire rátérnék, foglalkoznom kell magával a zúgirászat fogalmával. A javaslat esák azt tekinti zúgírásznak, tehát csak az lesz büntethető, aki a törvény tilalma ellenére pénzért vagy más ellenszolgáltatáisért végez másoknak bizonyos meg nem engedett cselekményeket, A javaslat bizottsági fcáagyalása «órán e körül a kérdés körül nagy vita volt és csak 7 :5 arányban győzött a javaslat eredeti álláspontja. Mind pártunk, mind ív/, ellenzék részéről tÖMbeknek az volt az álláspon jiiiik, hogy .az ilyen munkálatok ingyenes elvégzését is rbna'izálni kell. Ez az álláspont főleg arra támaszkodott, hogyha közérdek a jogterületén a kontárok ellen való harc. akkor a közérdek szempontjából nincs különbség a között, hogy valaki ingyen ad-e rossz tanácsot, vagy ingyen szerkeszt a felet súlyos következményeknek kitevő rossz okiratot, vagy pénzért. Az ingyenes munkák üldözésélt indokolja az a másik szempont is, hogy â zúgirászok kellő üldözése éppen azért lehetetlen, mert azt még csak be lehet bizonytani, hogy valaki jogtalanul végez ügyvédi munkát, de hogy azért pénzt is kapott, ennek bizonyítása rendszer'iit már nem megy könnyen és így a zugírászt r-aszerint kénytelen felmenteni a bíróság. Melyik áláspontnak van igaza? Bár egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy anyagi ellenérték nélküli cselekményeket is büntessünk, ha azok közveszélyesek — hiszen a kontárokat, mint ezt más io "szobáiyok is igazolják, akkor is lehet büntetni, ha anyagi ellenérték nélkül lépnek meg nem engedett területre — szerintem mégis a javaslat, illetőleg az igazságügyminiszter úr álláspontja helyes. Azért helyes, mert amennyire elsőrendű állami feladat az államnak a mai nehéz gazdasági viszonyok között élő polgárait a kontárok és zúgirászok kártevő cselekményeitől megóvni, éppen olyan félő gonddal /kell ügyelni arra is, hogy az állam polgáraira éppen gazdasági elesettségük idején újabb súlyos terheket ne rakjunk, éppen eléggé küzdelmes életüket még jobban meg ne nehezítsük. így egy-két zúgírász esetleges menekülése f árán sem foszthatjuk meg például a falusi népet azoknak önzetlen munkájától, akik az arra rászorulóknak kisebb adásvételi ügyleteknél vagy kisebb jelentőségű egyéb jogi vonatkozású cselekményeknél ingyenesen, önzetlenül .segédkeznek. Jogi szempontból is az a helyzet, hogy az ellenszolgáltatás nélkül végzett cselekményeket semmi esetre sem lehetett volna vétséggé minősíteni, már pedig a javaslatnak a büntetések szigorítása a célja. Mindehhez hozzátehető még az is, hogy a zúgirászat eddig kialakult fogalmához hozzátartozott, hogy zúgirász az, aki pénzért űzi a meg nem engedett foglalkozást. Rátérek ezek után a javaslat részleteinek egészen rövid ismertetésére. Az eddigi jogállapottal szemben újítás a javaslatban, hogy a zúgirászatot az eddigi kihágás helyett vétséggé minősíti. A vétséggé minősítés egyúttal azt is jelenti, hogy a zúgirászat vétségét ezután három hónapi fogházzal és 8000 pengő pénzbüntetéssel lehet sújtani; súlyosabb, úgynevezett minősített esetekben ez a büntetés hat hónapig terjedhető fogházra emelhető fel. Erre akkor ad módot a javaslat, ha a zúgirászatot gyakorlatától felfüggesztett vagy megfosztott ügyvéd, vagy ügyvédjelölt követi el, vagy ha a tettes a cselekményt üzletszerűleg űzi, vagy ha zúgirászatért már kétízben büntetve volt. Fontos rendelkezése a javaslatnak, hogy a zúgirászat miatt elítélteket három éven belül nem lehet bejegyezni sem ügyvédnek, sem ügyvédjelöltnek, sem közjegyzőnek, sem közjegyzőhelyettesnek, sem köz jegyző jelöltnek. Végül lényeges újítása a javaslatnak, hogy a zúgirászat miatt elítéltek névjegyzékét a bíróságok és ia hatóságok a felek által leginkább látogatott helyiségeikben kifüggeszteni tartoznak. A javaslat az eljárási szabályok tekintetében a büntető perrendtartástól eltérően arra kötelezi a bíróságokat, hogy abban az esetben, ha az ügyész, illetőleg az ügyészi megbízott a vádat elejtené, kötelesek a bíróságok az illetékes ügyvédi kamarát értesíteni, amely ügyésze útján nyolc nap alatt átveheti a pótmagán vádat. Ez az utóbbi rendelkezés^ amely a bizottsági tárgyalás során került a javaslatba, nagy könnyebbséget jelent az ügyvédi kamarának, mert ezentúl nem kell végigülniük a zúgirászati tárgyalásokat, hogy esetleges vádelejtés esetén az eddigi perjogi szabályoknak megfelelően a vádat nyomban átvehessék. Ezek a javaslat lényegesebb intézkedései. Hogy a javaslat szigorúbb rendelkezései segítenek-e az ügyvédi karon, ezt majd a jövő logia megmutatni. Egy azonban bizonyos, az, hogy a javaslat a közérdeknek mindenesetre már azzal is szolgálatot tesz, ha a jogi élet és főként a jogszolgáltatás területét a zúgiraszoktól megtisztítja. Igen sok függ azonban attól, hogy a bíróságok, szemben eddigi gyakorlatukkal, a törvény szigorát kellően fogják-e Kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a javaslat igénytelen nézetem szerint nemcsak nem szolgálja az ügyvédi kar érdekeit sem, hanem egyenesen azok ellenére szól. Az előadó úr beszédéből is kicsendült az a fájó érzés, hogy ez a javaslat majd csak a jövőben fogja megmutatni, hogy valóban van-e igazi hatása vagy sem. Csak az 1. %-t kell elolvasni és nyomban látja az ember, hogy a mélyen t. miniszter úr minden jószándéka ellenére nemcsak hogy nem fog segíteni, hanem ellenkezőleg, olyan viszonyokat teremt, amelyekkel a kuruzslásnak ad tápot, és amelyek következtében a kuruzslás jogi téren úgy el fog szaporodni, mint még soha. Ki merné a gyógyítás terén megkockáztatni azt, hogyha olyan valaki gyógyít, akinek nincs diplomája, de pénzt nem fogad el, ezt meg-