Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

204 Az országgyűlés képviselőházának 2í engedhetőnek tartsál Ennek a javaslatnak pedig a pénz, a jutalom az esszenciális eleme, es maga a t. előadó úr elismerte, hogy ez az a terület, amelyen nem lehet bizonyítani. Hiszen ahhoz a megállapodáshoz, amelyet a zúgirász köt azzal, akinek részére jogi munkálatokat teljesít, nem hívnak tanukat és értenek hozzá, hogyan lehet ezt letagadni. Aki a jogi élet területén működik:, nap-nap után látja, milyen keserves állapotok támadnak a hozzá nem értés révén előállt okiratokból. Mindjárt rámutatok arra, hogy a községi jegyzők mellett itt valóságos védőbeszédet tartott a mélyen t. előadó úr. (Brogli József: Nagyon helyesen! — Elénk helyeslés.) En elhiszem, hogy a községi jegyző azon a területen, amelyen hivatással bír, kétségkívül hasznos tényezője a közéletnek. De a zúgírászat területén, azzal, ha olyan okiratokat szerkeszt, amelyekhez ne mért, amelyekhez jogi kvalifikációja nincs, több kárt tesz a jogkereső közönségnek és magának a jognak, a törvényalkalmazásnak, a tisztességnek, a köztisztességnek, mint amilyen hasznot hoz azzal, hogy nyilvántartja a választókat és esetleg szállítja is a választókat bizonyos alkalmakkor. T. Képviselőház! Ne méltóztassék olyan könnyedén átsiklani a zúgírászat fogalmának területén. Ki a zúgírász? Az, aki nem ért hozzá és mégis foglalkozik jogászi munkálatok elvégzésével. Ki a kuruzsló? Az, aki nem ért hozzá, nem kapott az államtól kvalifikációt, nincs egyetemi végzettsége és mégis beleavatkozik az emberek egészségébe. Aki hivatás és képzettség nélkül ebbe beleavatkozik, az megrontja az igazságszolgáltatást és árt a jogkereső közönség érdekének. Ha a mélyen t. miniszter úr valóban* szívén viseli — ~ágy, amint méltóztatik hangoztatni — az. ügyvédség érdekeit és nem szólamok után indul, nem azután indul, hogy az ügyvédséget pártszempontokból hogyan lehet tekinteni, ihanem tudja, hogy az ügyvédség az a tényezője a jogszolgáltatásnak, amely függetlenségénél, pártatlanságánál és képzettségénél fogva egyedül ,alkalmas arra, hegy a jogkereső közönségnek rendelkezésére álljon, akkor miért veszi be a zúgírászat fogalmi meghatározásába azt, hogy csak az a zúgirász, aki kvalifikáció nélkül pénzért, jutalomért vagy előnyért végez jogászi munkát. Zúgirász mindenki, aki képzettség és< hivatottság nélkül belekontárkodik a jogszolgáltatás menetébe, aki igazi elhivatottság és diploma nélkül ráerőszakolja magát a közönségre és híreszteli vagy hirdeti magáról azt, hogy a közönségnek jogcselekmények tekintetében rendelkezésére iáll. Hiszen valósággal felhívás a táncr&i, ami ebben a javaslatban van. Csak azt kell hirdetnie, hogy ingyen áll rendelkezésre és akkor tódulhat hozzá a közönség, ő 'pedig gyártja 'a 'szerződéseklet, a nyilatkozatokat, végzi a jogcselekményeket, s ha majd felelősségre vonják, akkor a miniszter tár törvényjavaslatával,, ennek indokolásával fog védekezni és azt fogja mondani: Ki tudja bebizonyítani, hogy ezt én pénzért csináltam? így játszani a fogalmakkal nálunk, ahol, fájdalom, nagyon divatba kezdenek jönni a zúgcselekmények, nem szabad. Hiszen vannak ügyletek, amelyek tiltottak és amelyekről mindenki tudia, hogy a zugban bizonyos más áruk van és hogy a zugban bizonyom protekciók jelentkeznek. le:y, t. Képviselőház, megrontjuk a jogszolgáltatásba ve'2. ülése 193 k január 16-án, kedden. tett hitet. Ha már a mélyen t. miniszter úr azt hirdeti, hogy segíteni akar az ügyvédség sorsán, annak az ügyvédségnek a sorsán, amelyről most fájdalommal kell megállapítani, hogy vezet az öngyilkossági statisztikában, hogy már valóságos külön rubrikázást igényel az ágyrajáró ügyvédek nyilvántarmár akik nem tudják megfizetni kamarai tagsági díjukat, hogy folytonosan segélyre vannak utalva, akkor ezekről úgy gondoskodik, hogy szaporítjuk a titokban, zugban cselekvő és zugban eljáró ilyen irkafirkákat, jogi érték nélküli papírosokat szállító ilyen alakokat termelünk ki? Miért nincs akkor az elhatározásnak az a komolysága, hogy azt mondjuk: vigyázunk a közönségre a faluban és a városban egyaránt? Mert azt a megkülönböztetést, hogy tudniillik a falusi népnek más dukál és máskép kell róla gondoskodni, nem lehet aláírni. Nem lehet megkülönböztetés a város és a falu között a jog, a jogszolgáltatás és a jogkeresés szempontjából. Én nem bízom falusi jegyzőre a jogszolgáltatást, a jogkereső közönség érdekét, én a falusi jegyzőre csak azt bízom, amit a törvény és a rendelet megenged, hogy a maga hatáskörében elvégezzen, nyilvántartson, összeírjon, mint hivatali teendőket. (Brogli József: Jaj de lebecsüli azt a jegyzőt!) A magánmunkálatok... (Brogli József: Azt törvényes alapon cs^álja! —r Ügy van! Űau vén! a jobboldalon.) Hiába a dicséret, t. Képviselőház... (Brogli József: A statisztika azt mutatja, hogy az ügyvédeknek több a hibás beadványa, mint a jep-vzőknek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem akarok most t. képviselőtársaimnak előadást tartani arról, hogy a mandátum szempontjából miért szükségesek a községi jegyzők. Ez nem fontos előttem, ez nem szempont előttem s nem kedvezek nekik, nem dicsérem őket. Azt mondom: mint közhivatalnokok a kötelességteljesítés területén, ezen a zárt területen maradjanak és hagyják békében a jogkereső közönséget... Akinek nincs képzettsége ... (Brogli József: De van neki!) Még jogi államvizsgájuk sincs, még abszolutóriumuk sincs. (Brogli József: Neim kell hozzá! — Elnök csenget.) Engedelmet kérek, t. képviselőtársaim, (Zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) akinek sejtelme sincs például arról, hogy mi egy biztosítási ügylet, amely a legkomplikáltabb kérdéseknek egész dimenzionál is jellegét és keretét adja, nézzék meg, hogy milyen ügynöki tevékenységet fejt ki. A jegyző nem a zúgirászatért kapja a pénzt, hanem a biztosítási ajánlatokért. Mennyit keresnek ezen a réven s mennyi kárt és hajt zúdítanak a szegény, önök által olyan nagyon védett falusi lakosság nyakába! Vagy méltóztassanak megnézni, hogy aratási szerződések kötésénél és egyéb olyan szociális jellegű tevékenységeknél, amelyek mind képzettséget igényelnek, ott a t. jegyző urak valamennyien magánmunkálkodást végeznek. Elvégre mégis csak az a fontos — mélyen t. igazságügyminiszter úr, önnek, aki ügyvéd volt, elsősorban ezt kellene ebben a javaslatban kidomborítania, hogy mindenki, aki illegális konkurrenciát csinál ennek a tiszteletreméltó karnak, zúgirász. Nem keresem a pénzbeli részét, az csak súlyosbító körülmény. Aki a zúgirászatot pénzért és iparszerűleg üzi, azt még szigorúbban büntetném, de 'megbüntetném mindazokat, akik eltussolva és elhallgatva a pénzkeresés lehetőséget, különböző álcímletek alatt keresnek pénzt és rontják meg a jogke-