Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-232

202 Az országgyűlés képviselőházának ti ezen jogi érdekek intézését már csak hivatásos | jogászra, tehát ügyvédre szabad bízni. Például nagyon nehéz eldönteni, hogy a tanácsból mi­kor lesz jogi tanács, vagy egy irat, egy bead­vány szerkesztése mikor lép át a jog területére, avagy egy megállapodás konstruálása és írásba foglalása mikor válik jogi tevékenységgé. A jogászi munkaterület védelme más nemzetek­nél sem könnyű feladat, de különösen nehéz ez nálunk, magyaroknál. Mi jogásznemzetnek tartjuk magunkat. Büszkék vagyunk rá, hogy ezer esztendős alkotmányunk, tehát ezer eszten­dős alkotmányjogunk is van. Innen van azután, hogy ennek a jogásznemzetnek fiai válogatás nélkül jogászoknak képzelik magukat. Amilyen termesztésnek tartja mindenki például, hogy a suszternek, borbélynak, vil­lanyszerelőnek ipari képesítéssel kell bírnia, tehát az ipar területén képesítés nélkül senki sem kontárkodhatik, éppen olyan természetes­nek tartják viszont, hogy jogi természetű taná­csokat mindenki adhat, vagy jelentős és kényes, sokszor az ország helyzetére súlyosan kiható alkotmányjogi kérdésekhez bárki hozzászólhat. Ezeken a visszásságokon a javaslat nem segít, nem is segíthet, mert a jogélet hatalmas terü­letét annak természete folytán nem lehet her­metikusan körülzárni és nem lehet annak vé­delméről jogi szabályokkal sem kellő módon gondoskodni. Az előttünk fekvő javaslattal a kormány nem is akar erre az útra lépni. A ja­vaslat kizárólag az ügyvédi munkaterület vé- , delmével foglalkozik. Az ügyvédek számára az eddigi jogszabályok sem alkottak egy olyan zárt munkaterületet, amely taxatív felsorolás­sal magában foglalná a kizárólag ügyvédek által végezhető munkákat. A kötelező ügyvédi képviselet kimondásával csupán a peres eljá­rási szabályokban van bizonyos mértékű mun­kakörfenntartás az ügyvédség részére, de rnég itt sem teljes kizárólagossággal. A munkaterü­let kiépítése, illetve fenntartása tekintetében ez a javaslat csak egy szerény lépéssel megy előbbre, még pedig azzal, hogy az 1912:LIV. t.-c. 16. §-ával szemben nemcsak a hatóságokhoz intézett beadvány díjáért vagy más ellenszol­gáltatásért való készítése, hanem okiratoknak nem jogosult személyek által való szerkesztése is büntetendő cselekménnyé lesz. Természete­sen okirat alatt a jelen törvényjavaslat szem­pontjából csak jogviszonyokat szabályozó, tanúsító jogi következményekkel járható, tehát jogi vonatkozású okiratok értendők. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert a nép körében azzal igyekeztek az ügyvédség és a javaslat ellen hangulatot teremteni, hogy ezen­túl, aki írni nem tud, az még a leveleit is csak ügyvéddel irathatja. Az ügyvédség ellen lehet egyes esetekből általánosítva ellenszenvet szítani, ez ma különösen divat az eladósodott emberek körében, akik a hitelező elleni harag­jukat a törvényes kötelességét, sokszor igen nehéz kötelességét teljesítő ügyvédi karral szemben töltik ki. Ez lehetséges, de az mégsem lehetséges, hogy az ügyvédi kart a pusztulás útján ne törekedjünk megállítani és ne igyekez­zünk az anyagi pusztulással sokszor együtt­járó erkölcsi pusztulás lejtőjén feltartóztatni. Az ügyvédség történelmi múltja, nemes hagyo­mányai a közéletben és a politikai életben el­foglalt állása mind amellett szólnak, hogy az államhatalom az ügyvédség bajaival, küszködé­seivel és nyomorúságával szemben nem lehet közömbös. Az ügyvédi kar elesettségén való 2. ülése 193J/. január 16-án, kedden. segítés nemcsak az ügyvédi kar egyéni érdeke, hanem közérdek is. Éhező ügyvédekkel nem le­het az igazságszolgáltatás zavartalan menetét fenntartani és a magyar igazságszolgáltatás hagyományos jó hírnevét megőrizni, már pedig köztudomás szerint az igazságszolgáltatásnak az ügyvédség éppen olyan fontos tényezője, mint maga a bíróság, sőt sok tekintetben talán fontosabb, mert az igazságszolgáltatásban a kezdeményező szerep az ügvédeké, a felekkel való közvetlen érintkezés az ügyvédek hivatása. Ha az ügyvédi kar ebben a szerepében nem tudja az igazságszolgáltatás etikai magaslatát képviselni, akkor ez kihat az igazságszolgál­tatás menetére is. A javaslattal szemben pártunk egyes tag­jai részéről is felmerült az az aggály, hogy a javaslat elveszi vagy korlátozza a községi jegy­zők magángyakorlatát, így a falusi lakosságot megfosztjuk egyetlen tanácsadójától. Ez az aggály nem alapos, a községi jegyzők nem vesz­tenek, hanem nyernek a javaslattal. (Meskó Zoltán: Tapasztalatot!) A törvényjavaslat 1. Va világosan kifejezésre juttatja, hogy a zúg­irászat vétségét csak az követi el, akinek a kér­déses cselekmény elvégzésére az ügyvédi rend­tartás, vagy más jogszabály jogot nem ad. Már most az a kérdés, hogy kire vonatkozik ez a »más« kifejezés, kik azok, akiknek a különféle jogszabályok engedélyt adnak arra, hogy jogi vonatkozású cselekményeket végezhessenek, hogy az ügyvédi képviselethez hasonló képvise­letet vállalhassanak és elláthassanak. A tör­vényjavaslat nem sorolja fel ezeket, de nem sorolja fel azokat a jogszabályokat sem, ame­lyek arról rendelkeznek, hogy kinek milyen jogi természetű munkásság ellátására van joga. Nem sorolja fel azért, mert ezek a jogszabályok összegyűjtve nincsenek és valamely törvényre, vagy rendeletre hivatkozás esetleges elmara­dása szerzett jogokat sérthetne és méltánytalan sérelmet jelenthetne az érdekeltekre. Sokkal helyesebb tehát az eddigi jogállapot és a szer­zett jogok védelme szempontjából, ha a javas­lat a »más« kifejezéssel általánosságban min­denkit kivesz a javaslat hatálya alól, akinek eddig jogszabály alapján joga volt az ügyvédi munkaterületbe vágó cselekményeket végezni. Kétségtelen tehát, hogy ez a javaslat nem veszi el sem a közjegyzők jogkörét, sem a szaba­dalmi ügyvivők törvényadta jogát, hogy a sza­badalmi bíróság előtt feleket képviselhessenek, sem a mérnököknek azt a jogát, hogy az 1928. évi XVII. te. és az ennek alapján kiadott ren­deletek értelmében a mérnöki megbízás kere­tén belül a hatóságok előtt a feleket képvisel­hessék, sem pedig a községi jegyzőknek a jegy­zői magánmunkák végzésére, rendeletekben biz­tosított jogát. A jegyzők ezután is végezhetik mindazt a magánmunkát, amelyet részükre jogszabályok biztosítottak, illetve biztosítanak, természetes azonban, hogy a jegyzőknek sem szabad túllépniök saját jogszerű munkaterüle­tükön, mert akkor — amint eddig is volt — ezentúl is büntetendő cselekményt követnek el. Sőt, mint említettem, a javaslat falusi viszony­latban akaratlanul is inkább a jegyzők, mint az ügyvédek érdekeit szolgálja. Azokban a köz­ségekben, ahol ügyvéd van, ezentúl csak az ügyvéd és a jegyző szerkeszthet okiratot. Eset­leg még a közjegyző, ha ott ilyen is van. A községek túlnyomó részében azonban nincs sem ügyvéd, sem közjegyző, községi jegyző ellenben van. Ebből következik, hogy ezekben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom