Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
Az országgyűlés képviselőházának 232, Az előadó Sárkány Ernő képviselő úr, őt illeti a szó. Sárkány Ernő előadó: T. Ház! Amidőn az 1927. év folyamán a gazdasági viszonyok mind súlyosabbakká váltak és az ország lakosságának teherbíróképessége mindinkább csökkent, felmerült a szüksége annak, hogy az önkormányzati testületek háztartása az eddiginél szigorúbb ellenőrzés alá vétessék és ezáltal az önkormányzati testületek is szigorú, sőt a legszigorúbb takarékosságra kényszeríttessenek. A törvényhozás bölcsesége megalkotta akkor az 1927:V. t.-c.-ket, felhatalmazván a kormányt arra, hogy az egyes önkormányzati testületek háztartását miniszterközi bizottságokkal felülvizsgáltathassa. Ennek a törvénynek hatálya három évre terjedt. Minthogy azonban e három év alatt a gazdasági helyzet nem javult, sőt még inkább megnehezült, az 1930=XXIV. t.-c. ennek a törvénynek hatályát 1931 december 31-éig, az 1932:11. t.-c. pedig 1933 december 31-éig meghosszabbította. Az 1927. év óta eltelt hat esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy ennek a törvénynek hatályban tartására feltétlenül szükség volt, mert csak a miniszterközi bizottságok ^legszigorúbb ellenőrzése biztosította a lehetőség határai között az autonóm testületek háztartásának egyensúlyát, ami mindnehezebb feladatokat rótt a felügyelő hatóságokra. Azok az indokok tehát, amelyek az 1927 : V. t.-e.-et, mint parancsoló szükségességet életrehívták, ma még fokozottabb mértékben fennállanak, A szóbanforgó törvényjavaslat ahban különbözik az előzőktől, hogy nem tartalmaz a hatálybantartás idejére vonatkozó rendelkezést. A jelen viszonyok között ugyanis nem állapítható meg, hogy mennyi ideig lesz szükség a leghatályosabb ellenőrzésre. Minthogy ezek szerint szükséges, hogy ennek a törvénynek hatálya továbbra is fenntartassák, és ezáltal egyes önkormányzati testű- I letek háztartásában bekövetkező és még bekövetkezhető zavarok elháríttassanak, tisztelettel kérem, méltóztassék a belügyminiszter úr által 1933. októher 24-én 'benyújtott törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslat címét felolvasni szíveskedjék. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. %-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik a zúgírászatról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 629, 642) ülése 193% január 16-án, kedden. 201 Előadó Kelemen Kornél képviselő úr, őt illeti a szó. Kelemen Kornél előadó: T. Ház! A nyomasztó gazdasági helyzet, a nehéz megélhetés, a kevés munkaalkalom és a munkára, kenyérre vágyó emberek sokasága hozza magával, hogy minden foglalkozási ág féltékeny a maga munkaterületére. Ezt tapasztaljuk ipari téren, de ez a helyzet a szellemi munka területén is. Az egyes foglalkozási ágak arra törekszenek, hogy egyrészt kiszélesítsék, másrészt körülhatárolják és fokozottabb védelemben részesítsék munkaterületeiket. A magyar ügyvédi kar helyzete még sohasem volt annyira mélyponton, mint napjainkban. (Halljuk! Haljuk!) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez csak aktualitást adott a javaslatnak, de nem egyúttal annak indító oka isA javaslat lényege nem az ügyvédi karnak való segélynyújtás. Ez csak másodlagos szempont. Az ügyvédi kar sohasem kívánta saját megsegítését ä közérdek rovására. Ez a javaslat is elsősorban kifejezetten a közérdeket kívánja szolgálni. A mai nehéz helyzetben az államhatalomnak elsőrendű feladata gondoskodni arról és őrködni afelett, hogy mindazokon a munkaterületeken, ahol az állam polgárai mások segítségét, közreműködését és munkáját kénytelenek igénybe venni, csak olyan egyének munkálkodhassanak, akiknek ezen munkák elvégzésére megvan a kellő felkészültségük és megvan a megbízhatóságuk. Fokozott mértékben áll ez a szellemi foglalkozásokra. Az állami és gazdasági élet hangos a racionalizálási jelszavaktól, már pedig minden racionalizálás alapfeltétele és kiindulópontja az kell, hogy legyen, hogy a kontárok egyetlen munkaterületen se veszélyeztessék a feladatok szakszerű és lelkiismeretes elvégzését. A kontárok elleni harc nem újkeletű„ Az ipar terén évszázadok óta folyt ez a harc, a céhekbe való tömörülés is a kontárok elleni védekezést szolgálta. Ma az a helyzet, hogy az iparosok a legnagyobb következetességgel védekeznek a munkaterületükre való jogtalan betolakodás ellen. Ez a védekezés még a nagyobb képzettségekkel rendelkezőkkel szemben is érvényesült. Példának okáért egy építésznek szabad terveznie felhőkarcolót, egy mérnöknek szabad terveznie dunai hidat, ellenben egy földszintes házat lebontaniok már nem szabad, mert ez már az iparnak a területe. Hogyha a mérnök, vagy az építész, ipari jogosítvány nélkül az ipar területére lép, akkor megbüntetik. Sajnos, példák igazolják, hogy nem egyszer mérnököket fogházzal büntettek meg azért, mert kellő ipari jogosítvány nélkül az ipar területére léptek. A jogászi munkaterület védelme azonban sokkal nehezebb, mint az ipari munkaterület védelme, mert hiszen a jogászi munkaterületnek körülhatározása nehézségekbe ütközik. Az ország gazdasági, kereskedelmi, ipari életének minden vonatkozása, a köz-, a társadalmi és a politikai élet minden megnyilvánulása, sőt a családi élet is át és át van szőve a jog szálaival. Olyan kiterjedt és szerteágazó tehát a jogi élet területe, hogy éppen ezért nehezen körülhatárolható. Nehéz, sőt szinte lehetetlen meghatározni azt is, hogy az élet különféle megnyilvánulásaiban jelentkező jogi elemek és vonatkozások, hol kezdődnek, hol és mikor nyernek olyan jelentőséget és súlyt, amikor 29*