Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-231

196 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1933 december 18-án, hétfőn. rizmust elveti, hanem az a szörnyűség: is, hogy valósággal a legrosszabb értelemben vett kaszarnyagondolkozast teszi legiöbb politikai gonaoiatavá, ( Ugy van! Ugy van! a szelsöoalülüatun-j ez a vadnyugati uj politikai barbárság megindul, akkor mi, ezeresztendős magyar nemzet... (Jjisztergályos János: Kultúrgyilkosok!) jcjiuök: Esztergályos képviselő urat rendreutasítom 1 (esztergályos ,lanos; Mágtyát raktak könyvekből, világhírű tudósokat űztek ki! Ez a gyilkossággal egyenlő!) Kérem Esztergályos képviselő urat, maradjon csendben. A képviselő úr ma már nagyon sokat zavarta a tárgyalást* Vitéz Bajcsi-Zsilinszky Endre: Lehet, sőt bizonyos, hogy az egyetemes kultúrában vannak nálunk haladottabb nemzetek, de büszkén kell vallanunk, hogy a politikai kultúrában nincs mit tanulnunk másoktól. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Lehetetlenség, hogy ez az ezeresztendős nemzet, amely maga termelt ki egy nagyszerű államgondolatot, amely már V erbőczy Szent Korona tanában is jóformán a modern köztársasági állameszmét tudta megy testesíteni az akkori korszak szavai és politikai formái között, attól a nemzettől tanuljon politikát, amelynek minden kultúi'értékét elismerhetjük, de amely a politikában mindig a legtehetségtelenebb volt Európában. Lehetetlen, hogy mi ne az angoloktól és franciáktól tanuljunk, hanem ettől a német fegyházgondolkodástól. Ezzel, szembe kell szálinunk minden erővel és minden eszközzel, elsősorban meggyőzessél, de ha máskép nem megy, és megpróbálják majd a hitleri durva, terrorisztikus eszközöket velünk szemben, az én pártommal szemben is alkalmazni, én nem fogok a kormányhoz segítségért folyamodni, hanem követelem a terrornak hasonló jogát. (Zaj.) Méltóztassék elolvasni a Nemzeti Újság vasárnapi számában Pintér László kormánypárti képviselő úr cikkét, ahol arról beszél,, hogy új jelei mutatkoznak a Gleichschaltungnak Ausztriában. Már kitiltják a politikából a katolikus papokat és általában a Gleichsdhaltnxnugnak újabb hulláma induit meg. Ez az az alkalom, amikor mi megtűrjük, hogy a fejiünk felett és az osztrák nép felett ez a náci gondolat és náci mozgalom itt gyökeret verjen és újból rániksüsse azt a ibélyeget, hogy mi vagyunk a németek első vazallusai. ^ holott mi ezer éven keresztül egyesegyedül védtük, minden ma» dumai néptől elhagyatva a dunai gondolatot, a dumai népek szabadságát és ennek a területnek önállóságát? T. Ház! Az az érzésem, hogy intrikák akadályozták meg, hogy a francia képviselők ma nincsenek itt Budapesten. Nem akaróik belemenni ezeknek az intrikáknak elemzésébe, de azt hiszem, hogy hazai intrikának is volt szerepe benne, holott nagyon jól tudom, elég közvetlenül tudom, hogy maga a miniszterelnök úr is a legnagyobb örömmel fogadta volna a francia képviselők látogatását. (Andaházi-Kasnya Béla: Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy öbből az alkalomból egy tiszteletteljes figyelmeztetést irányítsak a t. túloldal és a magyar kormány ifelé. örülök annak, hogy a miniszterelnök úr megfelelő módon kitessékelte a nácizmust a maga pártjából, de ez nem elegendő. Aminit mondottam, ehhez még egyéb intézkedések iis kellenek. Legfőképpen kell egy olyan nagyiszabású szociálpolitika, amely a kéltségbeesett embereket nem engedi hol a bolsevizmus» hol a nácizmus karjai közié. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez kelL ' t. Ház, és kell annak a meggondolása, hogy elérkezett az idő a komoly és nagy reformokra, mert ha ezek a nagy reformok nem jönnek, akkor a legsilányabb és legrondább demagógia lesz itt az úr, és) iákkor már az én radikalizmusom sem lesz 'elegendő, aki úgy a nemzeti és gazdasági,, mint szociális szempontból mértéket tudok tartani. Akkor majd jön egy olyan idegen szellemű radikalizmus, amelytől az Atyaúristen mentse meg ezt a nemzetet. (Peyer Karoly: Főiképpen a gróf úr birtokát!) A miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő konzervativ politikus. Méltóztassék megengedni, hogy én &gy másik konzervatív politikusnak gondolatait olvasssam) fel, Baldwin volt angol miniszterelnökét,, aki egy legújabban megjelent cikkében, amely a magyar sajtóban is napvilágot látoitt, a következőket mondja: «A konzervatív politikának nem szabad visszariadnia a változtatásoktól, mert olyan korszakban élünk, amikor a változtatások szükségesek, sőt döníő fontosságúak. Ma a kísérletek elkerülhetetlenek, és akit Disraeli inspirál, az sohasem fog félni előremenni és sohasem fog szökni a felelősség elől. A mi alkotmányunk nem gyorsan nőtt. Évszázadok során lett naggyá, országunkkal és népünkkeLszületett. Változtatásokat, isőt forradalmiakat élt át, harcolt az lerőszak ellen és győzött. Szabadságot adott a népnek és megtanította őt a szabadságira Az alkotmányt ma fenyegetik, nem egészen nyíltan, de mégis fenyegetik. Ha el akarnák venni az alsóháztól a végrehajtó hatalmat, ez biztos út volna a zsarnokság felé. Az alkotmány védelme és megtartása egyúttal harc a konzervatizmus egyik alapelvéért és túl a konzervatizmuson olyan értékért ia, amely az angolok millióinak lelkében mélyen le van horgonyozva.» Azt hiszem, egyetlen jó és európai értelemben vett konzervatív politika sem fogalmazhatná meg a maga feladatait sízebben és jobban, még Magyarország számára sem, mint ez a cikk. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon-) Pedig ne méltóztassék elfelejtene hogy Angliai — éppen Baldwinnak ebből a cikkéből olvasom — a maga legnagyobb anya-gi hajaival már megíbIrtózott. Anglia ma .már ímegint rendben van, Angliában megint egészsége® a gazdasági élet és mégis &

r változtatásokat hangsúlyozza Baldwin. Hát mennyire szükségesek a változtatások nekünk magyaroknak, akiknek ninesen olyan intézményünk, amelyet át ne kellene forgatni, hogy a magyar népi, a magyar tömegek, elsősorban a magyar falusi tömegek élhessenek. Ami a parlamentarizmust illeti, ha Anglia elmondhatja, hogy az együtt nőtt és együtt fejlődött a nemzet az alkotmányával, akkor mi is elmondhatijuk ezt. Valóban ^méltatlan generáció volna az, méltatlan az ezeréves hódító és megtartó ősökhöz, amely ezt az alkotmányt, ennek az alkotmánynak alapelveit ha;jlandó

> volna bármi más idegennel felcserélni. Senki sem mondja, hogy nem beteg a parlamentarizmus; A parlamentarizmusnak még ott is, ahol^ a miénknél sokkal egészségesebb, bizonyos változtatásokat kell eszközölnie a maga életformáin. Én is a parlamentarizmus reformjának vagyok a híve, de azt állítom, hogy nem jöhet ide olyan kormány és olyan generáció, amely hajlandó volna feladni ennek a nagyszerű magyar alkotmányosságnak az alapelveit és hajlandó' volna egy ostoba fegyházgondolatot tenni a magyar alkotmány ezeresztendős alapjai helyébe. (Ügy van! Úgy van! balfelől:) Németországtól — ismételten