Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-231

1ÖÓ Az országgyűlés képviselőházának díjasok járandóságait csökkentik. A két javaslat között nagy ellenmondás van, Az egyik oldalon bőségesen adakozunk, a másik oldalon pedig azt a keveset is elvonjuk, amennyit eddig juttattunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkanélküli ipari^munkásokról, kereskedelmi alkalmazottakról és szellemi folgalkozásúakról egyáltalában semmi intézkedés nem történt. A miniszterelnök úr jó pár nőnappal ezelőtt egy beszédében azt mondotta, hogy segély nincs, de munka lesz. Eddig egy lett bizonyossá: hogy segély nincs, — ezt körülbelül sej tettük már iákkor is — de lakik reménykedtek abban, hogy munka talán lesz, most meggyőződhettek arról, hogy munka sincs. En nem mondom, hogy valami nagy csodákat lehetne csinálni, de lényegesen többet^ lehetne csinálni, mint amennyi eddig történt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Még nem csináltak semmit sem!) A különböző javasaltok egész tömege van a különböző intézményeknél készen végrehajtás céljából és az érdekeltek várják, hogy mikor indul meg a munka. A közintézményeknél milliók fekszenek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy az öszszeg nem áll [rendelkezésre; milliók fekszenek, amelyekből nagy városrendezési prograinmot lehetne végrehajtani. Ezeket az összegeket nem lehet igénybevenni, mert a bürokratikus elgondolás minden nap új és új terveket gondol ki és akadályozza a kérdés gyakorlati végrehaj tását. A kormány eddig tett kijelentései következtében az. <év végével megszűnik az építkezésekre adott rendkívüli házadónientesség. Ennek eredménye az, hogy most ítél közepén fo'lyik az építkezés igen alacsony,, nyomorult bérek mellett. Van olyan, építkezés is, ahol az építendő területet beborítják, hogy még kellő időben tető alá tudják juttatni az építkezést, vagy megfelelő módon igazolni tudják, hogy laz építkezés elkezdődött. Ezek az, építkezések a jövő év tavaszán befejeződnek. Semmiféle építkezés nem lesz azután s az építő iparban foglalkoztatott tötbb mint 30 szakma munkásai teljesen bizonytalanul néznek a jövőbe s nem tudják, mi lesz velük! Még szomorúbb a falu helyzete. A városokban még egy 'kis levesasztogatással — is némelykor, mint most a főváros koirác&onykor — pár pengő segéllyel igyekeznek a nyomoron enyhíteni, de a falun még ez sincs. A falun 12—14 filléres napszámból nem nagyon lehet takarékoskodni és azok, akik nyáron munkát találtaik, ebből nem tudnak maguknak télire eltenni semanit. Szomorú a kép, amely az ember elé tárul egyformán, akár 'városba, akár vidékre megy. Embereket lát, fiatal, egészséges embereket, akik ki® kabátban, rongyos ruhában és rongyos cipőben szaladgálnak az ucéán,^ összehúzva magukat és keresnek valami védelmet a hideg ellen,, keresnek valami ennivalót, mint a vadállat, amelyet űznek egyik helyről a másikra, úgy mennek és keresnek maguknak pár falatot, hogy életüket fenn tudják tartani. Emiberek ezrei vannak kereset és jövedelem •nélkül az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az élelmiszerek vannak bőségben.' Emberek vannak, akik nem dolgoznak, akik szívesen dolgoznának és a másik oldalon emberek járnak rongyosan, ruhátlanul, éhesen, lakás nélkül és fázósan. (Farkas István: Ez a keresztény szeretet!) 31. illése 1933 december 18-án, hétfőn. Ilyen rendkívüli viszonyok közepette az államnak kötelessége odahatni, hogy állampolgárainak legalább minimális megélhetése biztosítva legyen. Hiába mondotta a miniszterelnök úr azt, hogy segély nines, de munka lesz. Egyelőre egy bizonyos, az, hogy segély nincs, de munka sincs. Az emberek szívesen dolgoznának, ha volna mit és vállalnának minden munkát, ami csak van, ami csak adódik. A beígért inségmunkák közül egyetlenegy inségmunka van, az, amit a természet adott, hogy bőséges havat bocsátott a földre. Ennek a hónak ellapátolásánál ott látni a munkanélküli munkást, az állásnélküli könyvelőt, ott látni a tönkrement kisiparost, ott látni mindenféle társadalmi osztályt. Nyolcórai munkáért 3-50 pengőt kapnak, kinnt ebben a rettenetes hideg időben, tolják a talicskát, lapátoljak a havat. Es hogy ehhez a munkához hozzájussanak, már ehhez is protekcióra van szükség, mert nem mindenkit vesznek fel. Külön ajánlás szükséges ahhoz, hogy valaki hólapátolással 3*50 pengőt tudjon keresni. T. Ház! Ügy érzem, a Képviselőház nem mehet szét anélkül, hogy legalább egy-két napot ne szenteljen ennek a problémának is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tudott időt szentelni azoknak a problémáknak, amelyeket fontosaknak és sürgőseknek tartott, mint a gazdaadósságnak és egyéb problémáknak, megéri és tartozik ez a Képviselőház annyival az ország szenvedő és nyomorgó lakosságának, hogy legalább egy vagy két napot neki szenteljen s ha már nem tud segíteni, legalább engedje meg, hogy ezek a panaszok itt tárgy altassanak, szóvátéte&senek, és rámutassunk arra, hogy van lehetőség ezen a rettenetes nyomoron segíteni, ha átmenetileg is. Karácsony a béke ünnepe és karácsonykor nagyon sok ember lesz Magyarországon, aki hideg szobában, nem karácsonyfa alatt, hanem, ha egyáltalán van szobája, egy kuckóban meghúzódva, böjtöli át ezt a napot éppenúgy, mint ahogy a többi napokat is átbőjtöli. Nagyon sokan, ezrével vannak emberek, akik nem jutnak hozzá, hogy gyermekeiknek Karácsonyra egy kis karácsonyfát .vagy egy kis ajándékot vegyenek, (Farkas István: Még most is kilakoltatják őket!) hogy pár diót tegyenek oda, hogy a gyerek is^ vegye észre: most karácsony van. Hát ez a társadalom nem tud karácsonyra az éhező embereknek egy tál meleg levest, ^gy tál meleg ételt sem biztosítani? Akármilyen szegények vagyunk is, annyi mégis van és kell lenni annyinak, hogy legalább a nyomorgó szegényeknek, a kétségbeesetteknek adjon valamit karácsonyra az állam és biztosítsa azt, hogy karácsony napján legyen valami ennivalójuk és ne legyenek kénytelenek kint csavarogni az utcán, megfogni a járókelőket pár fillérért, hogy egy darab kenyeret tudjanak szerezni maguk és családjuk számára. Aki még nem ette kenyerét könnyes szemekkel, mondja a költő, az nem érti meg a nép nyomorát és ezt nagyon emlékezetébe kell, hogy idézzem az igen t. Képviselőháznak. Nagyon nehéz megérteni a tömegek nyomorúságát és az emberek kétségbeesését annak, aki azt még soha életében nem próbálta, aki még soha éhes nem volt. A jóllakott ember el sem tudja képzelni, milyen szenvedés éhezőnek lenni, milyen szenvedés kétségbeesve nézni a jövőbe s ha az a sok ipari és szellemi foglalkozású fiatalember elveszíti a fejét 'és a józan eszét, azt nem lehet csodálni, mert ez