Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. vadar képviselői úr, valamint Scheuer Róbert képviselő úr és társainak azonos indítványát fogadta el. A 12. bekezdésnél az eredeti szöveggel szemben Scheuer Róbert képviselő úr és társai, valamint Homonnay Tivadar képviselő úr azonos. módosító indítványokat nyújtottak be. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni az eredeti szöveget szemben Scheuer Róbert és társai, valamint Homonnay Tivadar azonos módosító indítványával, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el, hanem Scheuer Róbert képviselő úr és társai, valamint Homonnay Tivadar képviselő úr módosító indítványát emelte határozattá. Ugyanehhez a bekezdéshez pótlást indítványozott Homonnay Tivadar képviselő úr, továbbá Kozma Jenő képviselő úr és társai. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ezeket a pótlásokat elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház a pótló indítványokat elutasította. Következik az 5. §. Kérem annak felolvasását. Herczegh Béla jegyző (olvassa az 5. §-t). Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Helyeslem az 5. § rendelkezését hogy a megszállott területekről hozzánk átköltözött nyugdíjasok ellátásút méltóztatik biztosítani és helyeslem azt is, hogy ezt az ellátást az államfő engedélyéhez méltóztatik kötni. De ha már megadjuk a nagyobbat, az ellátást, akkor méltóztassék hozzájárulni ahhoz is, hogy a megszállott területen eltöltött szolgálati idő a közszolgálati alkalmazottaknál aiz államfő engedélyével beszámítható legyen. A megszállott területekről tudniillik igen sok olyan közszolgálati alkalmazott jött át hozzánk, aki később itt újra alkalmaztatott. Minthogy a megszállott területen akár felekezeti iskolában, akár más magyarnyelvű iskolában alkalmazást nyert, helyes hogy az a szolgálati idő, amelyet ott ugyancsak magyar iskolában eltöltöttek, a hozzánk ide átjött és újra alkalmazott közalkalmazottaknak betudassék. Kérem, méltóztassék indítványomhoz hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kóródi Katona János! ÍJ ; (I 1®1 Kóródi Katona János: T. Ház! A megszállott területekről menekült optánsok ügyét voltam bátor indítványomban idehozni a Ház elé, kérve annak ismételten való mérlegelését. Ezek azok az optánsok, akik 1922 július 26-ig megszállott területen tartózkodván, a magyar állam javára optáltak, — ez különösen a jugoszláv területen tartózkodókra vonatkozott — akik a két kormány megegyezése folytán egészen 1930-ig ott tartózkodtak s akiket 1930 végén a két kormány közötti megegyezés folytán Jugoszláviából kiutasítottak, bár voltak köztük olyanok is, akik odaát a polgári foglalkozásban már elhelyezkedtek. Végre kétévi hosszas küzdelem, interpellációk és küldöttségjárás után a Kormányzó úr ő főméltósága ezek számára kegydíjat utalt ki. Hatvannégy ilyen szerencsétlen vasutas és néhány postás volt, akik a legnagyobb éhínséggel küzdöttek egészen ez év április l-ig. Ezek azt mondják ma is. hogy amikor ők 1922-ben Jugoszláviában optáltak a magyar állam javára, ezzel stigmatizálták magukat s az ő esetük nem vonható a többi menekültek esete alá, akik a későbbi években, nem optálva a magyar állam javára, tartózkodtak ott. ök tehát jogosan kérik és követelik a szolgálati idejük után járó nyugdíjuk megadását. ülése 1933 december 15-én, pénteken. 179 En annál is inkább kérem erre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr jóindulatát, mert éppen a legilletékesebb miniszteri főtisztviselő urak véleménye szerint 70.000 pengőn fordul meg ez az egész probléma. Az én becslésem szerint azonban ez már nem is 70.000 pengőt, hanem csupán 50.000 pengőt jelentene, mert a 64 ember közben részint elhalálozás folytán, részint azért, mert végkielégítést kaptak, körülbelül 50-re apadt le. Nagyon kérem erre vonatkozólag a kormánynak és a pénzügyminiszter úrnak jóindulatát, hiszen a költségvetésben ez csekély tételt jelent. Van közöttük olyan nyomorgó ember, aki 56 pengő kegydíjat kap havonta, noha öttagú családja van. Ebből az 56 pengőből semmiesetre sem tudja eltartani családját. Azért vagyok bátor előterjeszteni indít; ványomat, mert a törvénynek erre vonatkozó szakasza ugyan a kegydíjas elintézést helyezte kilátásba, de ez a kegydíj olyan minimális öszszeg, hogy belőle ezeknek az embereknek^ megélniök lehetetlen. Kérem tehát következő javaslatomnak az elfogadását (olvassa): «Azok a közszolgálati alkalmazottak, akik 1922 július 26-ig a Magyarországtól elcsatolt területen a magyar állam javára optáltak, de az elcsatolt területet 1930 december 31-ig elhagyni kénytelenek voltak, a szolgálati idejük után őket megillető nyugdíjat a (2) bekezdés rendelkezéseinek tékintetbevételével a jelen törvény életbeléptét követő hó 1-től megkapják.» Ha pedig ez bármi oknál fogva nem volna lehetséges, kérem a pénzügyminiszter úr jóindulatát, hogy e kegydíjnak az illetőket jogosan megillető nyugdíj illetményeiknek indokolt esetben 100%-ig való felemelése rendeleti úton lehetővé váljék. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! A Magyarországtól átcsatolt területeken szolgálatot teljesített, azoknak a közszolgálati alkalmazottak sorsa, akik az átcsatolt területeket elhagyni voltak kénytelenek... (Zaj a jobboldalon-) Elnök: Csendet kérek! Patacsi képviselő urat majd akkor fogjuk szólítani, amikor a 6. §-t fogjuk tárgyalni. Tessék nyugodtan lenni ! Imrédy Béla pénzügyminiszter: ...mindnyájunknak teljes rokonszenvét együttérzését érdemli meg és az egyik ok, amiéit ezt a javaslatot idehoztuk, éppen az volt, hogy az elcsatolt területeket elhagyott sok ilyen volt magyar közszolgálati alkalmazott ügyét valamiképpen rendezhessük és részükre bizonyos kegy díj at állapíthassunk meg. A legteljesebb mértékben helyeslem azokat a gondolatokat, amelyeket a szakaszhoz felszólalt képviselőtársaim itt felvetettek, azt hiszem azonban, hogy az eddig fennállott jogszabályok és a mostani javaslat szövege lehetővé teszik a méltányosságnak széles keretekben való alkalmazását, s ezeken a kereteken belül nem leszünk szűkkeblűek. Minden egyes esetet azonban individuálisan kell elbírálni, úgyhogy ez idő szerint a jelenlegi szövegen túlmenő szövegezésbe nem mehetnénk bele. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadja és a módosító indítványt elvetni. Hangsúlyozom, hogy minden egyes esetet készek vagyunk a legnagyobb méltányossággal és az igazi nemzeti szolidaritás szellemében elbírálni, (Helyeslés*) 25*