Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
180 Az országgyűlés képviselőházának 230. Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az 5. § eredeti szövege meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Pótlásként Homonnay Tivadar képviselő úrnak van egy indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e ezt az indítványt elfogadni, igen, vagy nem? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadta el. Ugyancsak pótlásként van egy indítványa Kóródi Katona Jánus képviselő úrnak. Kóródi Katona János: A miniszter úr kijelentései után indítványomat visszavonom. Elnök: Akkor ez az indítvány tárgytalan. Patacsi Dénes^ képviselő úr új 6. § Beiktatását kívánja indítványozni. Paíacsi D'nes képviselő urat illeti a szó. Patacsi Dénes: T. Képviselőház! A frontharcosok érdekében kívánok szólni, mert most értesültem arról, hogy egy képviselőtársam, aki tisztviselő, mai napig is részesül abban a bizonyos frontharcos pótlékban. Természetesen igaz, hogy ezt megszolgálta. De itt vannak azok, akik fiatal éveiket, a legszebb idejüket töltötték el a fronton, hiszen a tanítóképzőből mint tanulók vagy mint jegyzŐgyakornokok elmentek a frontra szívesen, harcolni a hazáért- Amíg azonban ők ott küzdöttek, az itthonmaradtak állásokba helyezkedtek el. Elhelyezkedtek az állásokba nők is. Azóta ezeík az itthonmaradottak, a nők is négy évvel előbbre vannak, mint az az egypár tanító, aki annak idején kiment a frontra. Természetesen én sem úgy gondolom, hogy itt örök időkre nyúljon az ilyen visszamenőleges kinevezés és azért tettem indítványomat is úgy, hogy csak azokra vonatkozzék, akik egy éven belül kineveztettek. Azokra vonatkozik az indítványom, akiknél esedékes volt éppen, hogy a tanítóképző ötödik osztályát vagy annak idején a negyedik osztályát elvégezzék és a negyedik osztályból mentek ki a frontra vagy akik mint jegyzőgyakornokok éppen megválasztásuk előtt állottak s akkor mentek ki a frontra és ott a harctéren négy esztendőt eltöltöttek, mert méltánytalan lenne, hogy éppen ez az ifjúság legyen elütve a kedvezménytől. Ezek éppen úgy kevesen vannak, mint azok, akiket Kóródi Katona János t. képviselőtársam említett: nem lehetnek sokan. Határozottan állíthatom, hogy ha a pénzügyminiszter úr ezt az indítványomat elfogadja, — statisztikát ugyan nem csináltam róluk, de biztosan mondom — egy havazásnál a hó eltakarításáért sokkal többet fizet ki a főváros, mint amennyit ezeknek évenként kellene fizetni. Ez mégis a frontharcosnak a megbecsülése volna és ennek eredményeképpen meglátnák, hogy azok a fiatal erők, akik ma már népnevelők és a közigazgatásnak ma már vezetői a falvakban, úgy nevelnék az ifjúságot, hogy bármikor kell, szívesen menjen a hazáért életét áldozni, ők maguk pedig nem látnák, hogy mert ők fiatalon, a legnagyobb készséggel mentek a harctérre, az állam kevesebbetad nekik, mint azoknak, akik előzőleg hosszú éveket töltöttek közalkalmazásban és^ akiknek a háborúhói való visszajövetelük után a háborús éveket szolgálati idejükbe ugyancsak beszámították. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat. ha lehet, méltóztassék ezt elfogadni. Ha ez mégis bizonyos okokból nem volna lehetséges, arra kérem, hogy éppúgy, mint Kóródi Katona János barátomnak mondotta az optáns tisztviselőkkel szemben, a méltányosságot ezekkel a ülése 1933 december 15-én, pénteken. fiatal, hadviselt, harcmezőt megjárt fiatal tisztviselőkkel szemben is érvényesítse. Nagyon szeretném azonban, na a frontharcosok megbecsüléseként ezt mégis beleiktatnók a törvénybe. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Magam is frontharcos voltam, ennek következtében a rokonérzés, amely Patacsi Dénes t. képviselőtársam szavaiból kicsendült, teljes mértékben eltölt engem is. Ennek ellenére arra kell kérnem igen t. képviselőtársamat, hogy ettől az indítványától álljon el, mégpedig azért, mert ennek . pénzügyi kihatásait áttekinteni nem tudom és ma, amikor már mégis bizonyos távlatban vagyunk a világháborútól, — hiszen azóta 15 év telt el — nem tartom indokoltnak, hogy olyan szabályokat hozzunk, amelyek a háborúban résztvettek jogállását megváltoztatni alkalmasak. Bármenyire elismerem, hogy nekünk hálával kell adóznunk azokkal szemben, akik kinn a hazáért életüket kockáztatták és fáradalmakat szenvedtek, mégis azt hiszem, hogy nincs itt az idő arra, hogy ezeket a kivételes rendelkezéseket részükre életbe léptessük, annál kevésbbé, mert a mai súlyos helyzetben, sajnos, a legkisebb összegek megtakarítására is szükségünk van. Én azonban azt hiszem, hogy a hivatali szolgálatban, különösen pedig az előléptetéseknél az a körülmény, hogy valaki kinn volt a harctéren és kötelességét teljesítette, az egyes esetekben mindig méltányolható lesz. A magam részéről mindig figyelni szoktam arra, hogy volt-e valaki a fronton vagy nem és azzal szemben, aki volt, bizonyos kedvező elbírálást — mindig egyenlő feltételek mellett — helyesnek látok, azonban mégis kérnem kell azt, hogy ezt a messzemenő indítványt, ennél a szakasznál elejteni méltóztassék. Patacsi Dénes: Ezután a megnyugtató kijelentés után, miután meg vagyok győződve a pénzügyminiszter úrnak és a mai kormánynak arról az álláspontjáról, hogy az érdemek el fognak ismertetni, visszavonom indítványomat. Elnök: Az indítvány visszavonatván, tárgytalannak tekintetik. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa a 6. §-t). Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! En ennél a szakasznál új harmadik bekezdést kértem a régi helyett. Ez az új bekezdés így szól (olvassa): «A jelen szakaszban foglalt rendelkezéseket csak azokra a követelésekre kell alkalmazni, amelyeket az illetményekre vagy az ellátásra irányuló igény alapján a jelen törvény kihirdetésének napja után támasztanaik.» T. Ház! Nem olyan nagy azoknak a tisztviselőknek száma, akik anyagi vonatkozású kérdésekkel a 'közigazgatási bírósághoz fordultak. Ezeknek kérvényei, illetve panaszai időközben a minisztériumoknál feküsznek. nagyon természetszerűleg, mert nem lehet őket annyi idő alatt elintézni. Méltányosnak találom tehát azt, hogy a folyó ügyek elintéztessenek és azért kérem, hogy méltóztassék az új bekezdést alkalmazni a régivel szemben. Elnök: Szólásra következik? Herezegh Béla jegyző; Farkas István!