Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-229
140 Az országgyűlés képviselőházának 229, Iámnak magának. Ez a javaslat azzá teszi őket, ez kétségtelen. Függő helyzetet teremt, egy ú.i B-lista veszedelmét hozza létre, ami felfogásunk szerint káros és veszedelmes. Ez a javaslat, ha törvény válik belőle, felboríthatja a vasút rendjét. Nyugtalanságot okoz a vasutasok körében, megszünteti a munka és szorgalom értékét és jelentőségét, a munka önérzetét és a munka erkölcsét és ezek helyett a besúgás, a denunciálás, a hízelkedés válik majd uralkodóvá a vasút területén is. Anyagiakban roszszabb helyzetbe kerülnek most a vasutasok, szolgálati biztonságuk megszűnik, kockázatuk fokozódik. Ez a mai fegyelmet feltétlenül alá fogja ásni a mai szolgálati és munkafegyelmet a bizonytalanság át fogja alakítani egy bizonyos anarchiává. NeRünk az a felfogásunk, hogy a vasutasokat ebből a törvényjavaslatból ki kell kapcsolni. Amíg jollat nem tudnak adni a vasutasoknak, aciriig legalább hagyják meg az .1914. évi XVII, tc.-ket, illetőleg az 1907:L. te. alapján alkotott szolgálati és illetményszabályzatot, amfaiy a vasutasságnak régóta megszerzett joga, és amelynek alapján a vasutasság eddig a maga életformáiban berendezkedett, amelyre épített és amelyre számított. Most ezt tőlük rendre mind elveszik. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ez csak a mi felfogásunk, hogy ez csak szociáldemokrata felfogás vagy a szociáldemokrata vasutasok felfogása — mert ilyenek is vannak igen szép számmal, ha ebben a pillanatban nem is léphetnek ki a nyilvánosság elé. Tessék meghallgatni, mit mond a Magyar Szárnyaskerék, az úgynevezett konstruktív vasutasok hivatalos közlönye. Azt mondja többek között (olvassa): «A nyugdíjtörvényteryezettel kapcsolatosan megjelent ezen hírek olvasása közben önkéntelenül felvetődik a kérdés minden közszolgálati alkalmazottban, hogy vájjon mit akar a kormány ezekkel a sikamlós, kétértelmű fogalommeghatározásokkal, amelyek a nyugdíjazások széleskörű lehetőségének korlátlan hatalmát adják a kezébe. Vájjon a Balkán laza szellemét és utált erkölcsi felfogású levegőjét akarná beereszteni az önérzetes, becsületes, őszinte és hűséges magyar közalkalmazotti táborba?» Ezt mondja többek közötte sajnos, nincs fizikai időm további ilyen részleteket felolvasni, de a Magyar Szárnyaskerék, az úgynevezett keresztény és nemzeti alapon szervezett vasutasság hivatalos lapja van ilyen briliáns véleménnyel a kormány legújabb antiszociális alkotásáról. Elképzelhető ezek után, hogy milyen a közhangulat és milyen lesz a közszellem, milyen lesz az a későbbi fegyelem, amely ennek alapján alakulhat ki, vagy a munka szeretete, a munka megbecsülése, a munka önérzete és a munka erkölcse milyen lesz akkor, ha a vasutasok hivatalos lapja ezen a hangon kénytelen a kormány javaslatait és a kormány előterjesztéseit bírálni. Komoly, céltudatos, igazi érdekképviseleti rendszertől és szervezkedéstől — sajnos — a vasutasok máig is el vannak zárva. Van egy mondva csinált, semmit sem érő gerinctelen ' szervezetük, amely az ő érdekeiket bizony nem nagyon istápolja és nem nagyon áll a lábára akkor, amikor a vasutasság érdekeiről van szó. Annál jellemzőbb, hogy még ez a szervezet is, ennek hivatalos lapja is ilyen kemény hangot kénytelen használni a kormány javaslatával szemben. A vasutasok panaszolják azt, hogy (olvassa): «Az ellenforradalom óta minden kormány igyekezett a vasutasok jogait megnyirbálni. Hol törvénnyel — mondják ők , ülése 1933 december lí~én, csütörtökön. maguk, — hol rendelettel ütöttek egy-egy rést az 1914:XVII. te. alkalmazottakat védő rendelkezésein, hol pedig ravaszsággal és csalafintasággal játszották ki azokat a szakaszait a tör^ vénynek, amelyek még valamelyes védelmet nyújtottak az alkalmazottaknak.» Eltörölték az automatikus előléptetést s ezzel újból teret nyújtottak a féktelen protekciónak. A törvény azon rendelkezését, hogy háromévi szolgálat után minden munkás állandóvá válik, kijátszották azzal, hogy a munkásokat ideiglenes szerződéssel alkalmazták és ezzel a vasútnál való maradásukat bizonytalanná tették. Vannak munkások, akik már tíz év óta vannak az Államvasutak szolgálatában, tagjai a nyugbérpénztárnak, annak a fenntartásához havi járulékaik befizetésével hozzájárulnak, mindennek dacára, ha a főnöküknek úgy tetszik, 14 napi felmondással a szolgálatból bármikor elbocsáthatja-» Ez a helyzet ma; kérdés, milyen lesz a helyzet ezután? Ezután még azokkal is el lehet ilyen könnyen bánni, akik már véglegesítve vannak. Ez a panasz azokra vonatkozik, akiket kijátszanak, akiket három évenként elbocsátanak 24 órára és másnap újra felveszik és újra kezdetik a háromévi várakozási időt. (Mozgás a jobboldalon.) Sajnos, a vasút ezt igen sok esetben megteszi. Tessék elképzelni, ha a szolgálati főnökség rosszakaratú, rosszhiszemű és egy ilyen segítőeszközt kap a kezébe, mint ez a törvény, hogyan fog az elbánni nemcsak az ideiglenes, hanem a véglegesített alkalmazottakkal is. Panaszolják továbbá a vasúti munkások azt, hogy (olvassa): «A tisztviselők létszámából elbocsátandóknak a létszámát. azzal csökkentették, hogy a munkásokból többet vontak szabályszerű elbánás alá, és ennek az eljárásnak lett azután az eredménye az, hogy a vasúti műhelyekben a felügyeleti személyzet létszáma a háborúelőtti létszámnak többszörösét teszi ki, míg a munkáslétszám a felére apadt le. Ma is előfordulj hogy tisztviselőket, mérnököket a munkáslétszámba számolnak el, de alkalmaztatásuk a felügyeleti személyzet hatáskörét meríti ki.» En a vasutasság felkérésére a vasutasság sérelmeit tettem most itt szóvá. Sajnos, csak röviden tehettem és nem mehettem bele a részletekbe. De ezek komoly panaszok, magam is megvizsgáltam, és az ő félelmük komoly félelem, az ő nyugtalanságuk komolyan veszélyezteti az Államvasutaknál eddig megszokott munkafegyelmet és munkarendet. En egyrészt arra kérem a kormányt, találjon módot arra, hogy a különböző nem szorosan vett közalkalmazotti kategóriákat vagy kapcsolja ki ebből a törvényből, vagy helyezze őket a jogok szempontjából is egyforma elbírálás alá a szorosan vett közalkalmazottakkal, másrészt arra kérem, hogy ha már mást nem tud adni,^ akkor legalább ne fokozza a nyomomorúságot, ne fokozza a méltánytalanságot, kapcsolja ki a vasutasokat ebből és bízza rá arra a két élő törvényre, amely még ma is érvényben van és amely valamivel kedvezőbb a vasutasokra, hogy ezen az alapon szolgálhassanak^ és ezen az alapon lehessen őket annak idején, amikor annak ideje elérkezik, nyugdíjba helyezni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Propper Sándor: Rögtön befejezem. Arra kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék