Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1933 december 14-én, csütörtökön. 141 az erre vonatkozólag benyújtott indítványokat | magáévá tenni és méltóztassék a vasutasságot és a nem szorosan vett közalkalmazottakat, akiket esak sújt a törvény, de jogokban nem részesít, megnyugtatni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Tobler János! Tobler János: T. Képviselőház! Amikor a nyugdíjtörvényjavaslat címéhez szólok és a mai névszerinti szavazás eredményét látom, akkor, szerény meggyőződésem szerint, le kell szögeznem és meg kell állapítanom, hogy a független közszolgálati alkalmazott a mai napon eltemettetett. Eltemettetett, és én nagyon sajnálom, hogy nem vagyok abban a szerenesés helyzetben, 'hogy a pénzügyminiszter úr mai nagy beszéde más meggyőződésre vitt volna. Meg kell állapítanom azt is, hogy soha egy kormány törvényjavaslatát a kormány pártja olyan pongyolán nem kezelte, mint ezt a törvényjavaslatot. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy dacára a mai szavazás eredményének, a kormánypártnak, az egységespártnak nagyon sok képviselőtagja érezte, hogy ezzel a törvényjavaslattal a magyar közszolgálati alkalmazottakon nagy sérelem esik. T. Ház! A pénzügyminiszter úr azt mondta beszédében, hogy maguk a közszolgálati alkalmazottak nem igen tiltakoztak e javaslat ellen. Nem akarom sem a pénzügyminisztériumi tisztviselői kart. sem más minisztériumi tisztviselői kart itt elítélni, de nem tudom, nem a burokráciának egyik bűne-e ez, mert ahogy én már csak a keresztényszocialista gazdasági egyesületek részéről értesítve vagyok, igenis, minden közszolgálati alkalmazotti gazdasági szerv a maga véleményét az illetékes miniszter úrral közölte és meg kell állapítanom, hogy egyetlen egy gazdasági szerv — akár nyugdíjas, akár tisztviselő legyen az — nem találkozott, amely a törvényjavaslat mellett argumentált volna. r A vitában itt sokszor hallottuk azokat az állítólagos ellentéteket, amelyek a falu népe és a köztisztviselők között fennállanak. Ne méltóztassék tőlem rossznéven venni, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Szeged város részéről a belügyminiszter úrhoz intézett feliratot ismertessem. Ezt hozom fel argumentumul, hogy az Alföldnek legnagyobb városa, amelynek bizottságában gazdák is vannak bőven,— szóval az ok, akiket mi, falu népe alatt értünk, bőven vannak benne — egyhangúlag a következő feliratot küldte a belügyminiszter úrhoz (olvaSsa): «A m. kir. kormány a nyugdíjtörvényjavaslatot, értesülésünk szerint, a folyó hóban szándékozik az országgyűlés Képviselőháza elé beterjeszteni. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok nem alkalmasak a nyugdíjasok jogviszonyainak újból való szabályozására, mert a nyugdíjak és a lakbérnyugdíjak csökkentésének törvényhozás útján való állandósítása, vagy esetleg az eddig kibocsátott kormányrendeletekkel való mérven túli csökkentése nemcsak magát a nyugdíjast sújtja, hanem sújtja az ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot, tehát egész gazdasági életünket, azért törvényhatósági bizottságunk 267/1933. szám alatt elhatározta, hogy a nyugdíjtörvényjavaslat beterjesztésének konszolidáltabb gazdasági viszonyok el érkeztéig való elhalasztása iránt a magyar királyi kormányhoz feliratot intéz.» Ez Szeged városának egyhangú határozata és én csodálkozom, hogy Szeged városának egységespárti képviselője Szeged városának határozatával szemben foglalt állást. Mélyen t. Ház! Azt mondta a pénzügyminiszter úr. hogy a gazdasági érdekeltségek nem igen nyilatkoztak. Legyen szabad ma. hazánknak egyik legerősebb gazdasági szervezetére hivatkoznom, a Kereszténv Szocialista Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületére, amelynek ma 18.000 szervezett tagja van. Ez a nagy egyesület az elsők között volt. akik rámutattak arra, hogy a vasutas nyugdíjasokat és a vasutas alkalmazottakat még sokkal súlyosabb sérelem éri. mint a többi nyugdíjasokat, mert a vasutas alkalmazottak memorandumuk szerint, amelyet a miniszter úrnak elküldöttek, kinevezésük alkalmával illetményük 22%-át 24 havi részletben kifizették, minden előléptetéskor a fizetési többlet 50%-át egy éven át. mindenkor

r illetményük 3—4'5%-át, lakáspénz nyugdíjjárulék címén illetményük 1" 8— 2'8%-át. 1923. évi július hó 1-étől pedig a kinevezett tisztviselők, segédtisztek, altisztek, továbbá a rendszeresített állásban levők^ és nanibéres alkalmazottak illetményük 1*5%-át. A magyar vasutasok tehát az ő külön nyugdíjintézetükért súlyos áldozatokat hoztak és a magyar vasutasság nem érdemli meg azt, hogy őt is, az ő nyugdíjasait, árváit is abba a helyzetbe hozzuk, hogy míg az elhunyt vasutasok özvegyei 66%-os nyugdíjat kaptak a múltban, ezt most 50%-ra redukálják. Többször hozták fel itt azt, hogy az ország nyugdíjasai mást kértek, mást kívántak, mást akartak, amikor a nyugdíjtörvényről hallottak. Azt hitték, hogy meg fogják szüntetni azt az igazságtalanságot, hogy ma 2—3-féle nyugdíjas van. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) A vasutas társadalom várja a szolgálati pragmatika megvalósítását. A kereskedelemügyi miniszter úr ezt számtalanszor megígérte bölcs elődei f hasonlóképpen, de a szolgálatig pragmatikából ezideig nem lett semmi. Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, ha megemkuem. hogy a vasutaskörökben, amelyeknek nemzeti és magyar meggyőződéséhez senki hozzá nem nyúlhat, ma mosolyognak, amikor a szolgálati pragmatikáról hallanak. Azt mondják róla, hogy azzal is úgy járnak, mint a nyugdíjukkal, mint a fizetésükkel, amelyeket egymásután redukálnak és lejjebb és lejjebb szállítanak. Veszélyes útnak tartom, hogy mi a tekintélytisztelet alapján állva, erre az útra térünk át. A mélyen t. miniszter úr többek között azt mondotta, hogy igen, a tisztviselő nyújtson 100%-os munkát, legyen újból kockázatos dolog tisztviselőnek és állami alkalmazottnak lenni. Ha én e törvényjavaslat 2. §-a sokszor megbeszélt 2/b pontjának szövegét olvasom, meg kell állapítanom, hogy nagyon kockázatos lett az állami alkalmazottaik sorsa. {Ügy van! Ügy van! bal felől.) Mert mi lehet itt a kérdés? Miért kell az az «egyéb fontos kellék» meghatározás? Mi legyen az az egyéb fontos kellék? Talán a párt jelvény? Vagy talán az a fontos, hogy mi áll a kartotékban? Ez nagyon veszélyes dolog, mert esetleg egészen más áll a Tabódy-féle kartotékon, mint a Payr—Kozma-féle kartotékon és ebből szintén baj lehet. A miniszterelnök úr nemrégen egyik interpellációmra, amelyet a pártjelvények hordása kérdésében intéztem hozzá, a következőket válaszolta és miután szigorúan tisztviselői dolog, leszek bátor válaszából pár sort idézni. 19*