Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. ülése 1933 december 14-én, csütörtökön. 139 A Ház a meghosszabbítást nem adja meg. Méltóztassék beszédét befeiezni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy sajnálatomat fejezzem ki a felett, hogy nem méltóztatott nekem a meghosszabbítást megadni. (Propper Sándor: Lojális! Nagyon szép!) En a magam részéről ismételten csak arra az álláspontra helyezkedem, hogy nem vagyok annak az államrendszernek híve, ahol ennek az országnak minden egyes polgára egy akaratnak a vezérlete alatt áll. Szeretem a független gondolkozású embereket, s én nagyon nehéz és nagyon keserves időkben tapasztaltam azt, hogy nagyon kitűnő és nagyon jó dolog az, ha a tisztviselői karnak is van gerince, van akarata és van egyéni meggyőződése. (Felkiáltások jobbfelől: Van! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt kívánjuk!) Minthogy ennek a felfogásnak védelmében állottam fel szólásra, ennélfogva a címet nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mi a javallat ellen foglaltunk állást és állásfoglalásunknak tisztaságát és becsületes intencióit Farkas Gyula képviselőtársunk és többen is kétségbe vonták. Kijelentem, hogy mi tiszta intenciókból foglaltunk állást a törvényjavaslat ellen, részben szociális szempontból, mert nem tűrhetjük azt, hogy ezekben a nehéz időkben a szegény emberektől bármi kevés összeget is elvonjanak, a másik ok pedig a demokrácia parancsa: nem tűrhetjük azt, hogy a közalkalmazottak munkaerején kívül a lelkiismeretüket is bérbevegye az állam. Mert abban megállapodhatunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapján, ha ez törvénnyé válik, úgy bánnak el a köztisztviselői karral, ahogyan éppen akarnak, ahogyan az a mindenkori kormány pillanatnyi érdekeinek megfelel. Nekünk ez ebben a pillanatban qua párt nem árt, a jövőben használhat, mert nem hiszem, hogy az a párt is öröknek tartja magát, jöhet kormány, akármilyen^ kormány, amely saját képére formálhatja át az egész státust igen rövid idő alatt és ezt a törvényt azután viszájára fordíthatja. Ezek voltak az okok, amelyek miatt mi a törvényjavaslat ellen foglaltunk állást. Aki ezt kétségbevonja, annak én viszont kétségbevonom a jóhiszeműségét. T. Képviselőház! A javaslatban a benne foglalt sok antiszociális és igazságtalan rendelkezés mellett vannak bizonyos mínuszok és vannak bizonyos pluszok. Mínusz az, hogy nem rendezett kérdéseket ez. a javaslat, amelyeket pedig ebben a javaslatban r rendezni kellett volna.. A forradalmak bukása után embertelen, szabálytalan eljárások alapján igen sok tisztviselőt, munkást, alkalmazottat taszítottak ki a szerzett jogokból. Állami, megyei, városi, vasúti, munkásbiztosítási tisztviselők és munkások ezrei estek áldozatául ennek az embertelen vad hajszának. A sérelmek egy részét időközben jóvátették, egy részük megmaradt. Tizenöt év azután igazán elég idő volna ahhoz, hogy a ki enges ztelődéshez közeledjünk, mert szerinten nem méltó az államhoz a boszúállás és a politikai boszú folytatása. Meg kell ezt a kérdést itt ebben a javaslatban oldani és nagyon rosszul tették azok, akik ez elől elzárkóztak és ne számítsanak arra, hogy ezzel az aktát le is zárták. Ha már új nyugdíjtörvényKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XIX. javaslatot csináltak, ha rossz is, legalább valami jót is vettek volna fel bele. Egy másik dolog, amely hiányos és baj, az, hogy a javaslat összeköti a szoTOsan vett közalkalmazottakat a nem szorosan vett közületi alkalmazottakkal. Ahol jogokról van szó, ott kívül keríti ezeket a kategóriákat, ahol kötelességekről és terhekről van szó, ott egy zsákba gyömöszöli be őket. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy mire gondolok. Ez nem lehet. Lehetetlenség, hogy a jogok szempontjából például magánalkalmazottak legyenek a Mabi.és Oti-tisztviselők, a kötelességek szempontjából azonban a közalkalmazottak. Együtt sírnak a köztisztviselőkkel, de viszont nem nevethetnek velük együtt. Nem kapnak például kedvezményeket, amelyeket, a közalmazottak kapnak^ vasúti arcképes igazolványt, stb., amelyek velejárnak ezekkel a kedvezményekkel. A munkásbiztosítási nyugdíjas tisztviselők lapja a következő megjegyzést fűzi ehhez (olvassa): «Maga a törvényjavaslat címe is már tanúságot tesz arról, hogy a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozik. Ha tehát ez törvényerőre emelkedik és reánk, az Országos Munkásbiztosító Pénztár nyugdíjasaira alkalmazást nyer, úgy magától értetődőleg bennünket is közalkalmazottaknak tekintenek, amivel szemben áll ama miniszteri leirat, amely kifejezetten magántisztviselőnek nevez bennünket és ilyen címen elüt a kedvezményes vasúti jegy kiszolgáltatása tói és egyéb, az á'lami alkalmazottakat megillető jogoktól.» A jogegyenlőség megkövetelte volna, hogy a terhek együtt járjanak a jogokkal. Ha nem illeti meg őket a közös jog. akkor nem illetheti mee őket a közös teher sem. Ezek a mínuszok, amelyek hiányoznak. Van azután egy plusz is a vasutasokat illetően. A vasutasokat is belevarrják a közös zsákba és egyforma elbírálás alá-vonja mindjárt az 1. § > a vasutasokat a közalkalmazottakkal. A vasutasok jogviszonyai, szolgálati és illetményviszonyai az 1914:XVII. tc.-ben vannak külön szabályozva. Semmi értelme, semmi alapja nincs annak, hogy ezt a törvényt most hatálytalanítják és a vasutasokat és a vasutas nyugdíjasokat is belevonják ennek a törvényjavaslatnak hatáskörébe. Valószínűleg nem véletlen, hogy a vasutasok jogviszonyait külön szabályozták. Az akkori törvényhozás bizonyára nagyon alaposan megfontolta ezt a dolgot és ezt a különválasztást t bizonyára fontos érdekek és fontos okok alapján hozta létre. Tekintettel volt valószínűleg arra, hogy a vasúti forgalomnak nagy közgazdasági és közbiztonsági jelentősége van és a törvénnyel, amely talán valamivel jobb, mint a másik közalkalmazotti törvény, honorálni kívánta a vasutasok rendkívüli teljesítményeit. Végtére a vasutasok kezében van letéve az élet és a javak biztonsága. Ezt a kategóriát a mi szerény felfogásunk szerint nem szabad jogfosztásokkal és holmi csipkelődésekkel elkedvetleníteni és ezzel nagy közgazdasági és közbiztonsági érdekeket veszélyeztetni. Nincs célja a vasutasokkal szemben a garasoskodásnak, még kevésbbé célszerű őket rabszolgasorsba, függő helyzetbe juttatni és kitenni annak, hogy máról-holnapra legyenek megfoszthatok szerzett jogaiktól és szolgálati viszonyaiktól. A megalázottság és a kiszolgáltatottság nem-is fér össze a vasút rendeltetésével, de méltatlan magához a szimbólumhoz, a szárnyaskerékhez is. Egészen furcsa, hogy a szárnyaskerék munkásai és alkalmazottai szolgalelkű páriái, kiszolgáltatottjai legyenek az ál19