Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

,68 Az országgyűlés képviselőházának 215, resztül? A földmívelésügyi miniszter úrnak pedig nem szabad termelési és értékesítési politikát folytatnia? Ez pedig távolról sem jelenti mindig az árak erőszakos feltornászását, mert sokszor más úton is meg lehet védeni a termelői és vele együtt a fogyasztási érdeket. A főváros polgármestere megállapítja, hogy a vidéki termelőktől megvásárolt cikkek a fővárosiban 42%-tói 242%-ig terjedő pluszt mutatnak (Friedrich István: Rettenetes!) nem tudom micsoda ténvezők javára. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tudni kell! — Meskó Zoltán: Majd kikutatom én! — Zaj. — Elnök csenget.) Itt bőséges tere van a kormány beavatkozásának. (Friedrich István: Lássuk!) Meg vagyok győződve, hogy a kormány ezt a kérdést még ennek az évnek folyamán gyökeréig meg fogja vizsgálni és ezen a ponton nemcsak a termelőnek, hanem a magyar fogyasztótársadalomnak is a segítségére leszünk. (Zaj balfelöl.) Tarthatatlan az a helyezet, hogy a termelő úgyszólván semmit sem kap, a fogyasztó pedig túlfizeti az árut. (Meskó Zoltán: S akik telefonálnak, azok meg sokat keresnek. — Zaj.) De hogy mennyire nemcsak ezekből a padokból hangoztatjuk ezt, érdekes, hogy a túloldalon ülő Milotay István t. képviselőtársam egy tegnapi pompás írásában ugyanerre a konzekvenciára jut, amikor megállapítja, hogy «annyira elmaradtunk ezen a téren, hogy ha végleg elesni nem akarunk, nem várhatjuk meg többé az egyéni vagy tömegbelátásnak és az alkalmazkodásnak a spontán megerősödését és kifejlődését, hanem igenis, közbe kell lépnie a központi, állami irányításnak, ha kell, kényszerítő erővel is, a dolgok új rendje érdekében. {Elénk helyeslés ,a baloldalon. — Meskó Zoltán: Tiszta nemzeti szocializmust kell csinálni!) T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy ezekről a kérdésekről beszélve, ilyen hosszasan untattam a t. Házat, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, kötelességem volt a gazdarendelettel kapcsolatban ezekre is rámutatni. (Helyeslés.) Szerintem nemcsak a beteg, eladósodott gazdákat kell gyógyítani, hanem vigyáznunk kell a magyar mezőgazdaság egészséges rétegeire is, amelyek talán még többségben vannak és a magyar mezőgazdaság rentabilitását arra a fokra kell emelni, hogy a gazdaadós vagy pedig a gazdaadósok egy része meg tudjafizetni a kamatot, más része pedig, amely még nincsen eladósodva, vagy egyáltalában tehermentes ingatlannal rendelkezik, ne kerüljön bele az inficiált rétegek közé. Ezt pedig csak akkor tudjuk elérni, ha a mezőgazdaság rentabilitását emeljük. Ez a földmívelésügyi miniszter úr programmja (Zaj.) és meg vagyok győződve arról, hogy az igen t, miniszter úr eddig ismert lelkesedésével és munkakészségével, hozzáértésével itt a magyar agrárpolitikának ezeken az új útjain előre fog haladni s szebb, jobb mezőgazdasági jövőt fog biztosítani. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj balfelöl.) T. Ház! Minden időben akadtak olyan tényezők, amelyek a földet nem voltak (hajlandók másnak tekinteni, mint árucikknek, amelyek nem tettek különbséget a föld között és a zsák mazsola vagy köteg súrolókefe között, hanem azt mondották : addig maradok a mazsolaüzlet vagy a súrolókef eüzlet mellett, amíg annak konjunktúrája van, de ha egyszer már nincs konjunktúrája, akkor a mazsoláról áttérek a gesztenyére, a súrolókeféről pedig az ócskavasra. A földdel nem így van. (Szeder ülése 193$ november 17-én, pénteken. Ferenc: Pedig Erdélyben a magyar grófok úgy játszottak vele!) A földön ott kell maradni, akár jól megy a termelés, akár rosszul, ha pedi'g; összeoimllk a konjunktúra és a rentabilitás, akkor százszoros kötelesség ott maradni azon a földön. {Ügy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: A magyar föld nem portéka!) Osztozom Gömbös miniszterelnök úr felfogásában, hogy a magyar föld nemcsak materiális fogalom, hanem etikai fogalom is. Szerintünk a (magyar föld alapja az állami életnek, a kultúrának, a gazdasági haladásnak, a szellemi élet megnyilvánulásának, mert igazi gondolat csak irodalomban, a zenében, a művészetben, akármiben, ami a magyar földből nőtt ki. Ez a magyar föld etikai elgondolásának a lényege. Mi ezen az állásponton állunk és nem r vagyunk hajlandók a liberális-merkantil régi ósdi felfogással szemben a földet árucikké tenni. Ezt a földet, amelyről beszéltem, ennek a földnek kínjait enyhíteni, ennek termelőerejét konzerválni, a partszakadást és a hegyomlást megakadályozni: ez nemcsak agrár jelszó, nemcsak agrár érdek, hanem egyetemes magyar nemzeti érdek is. (Ügy van! Ügy Vian! a jobboldalon.) ^ Miután azt látom, hogy a mélyen t. kormánynak ez a javaslata ebben a gondolatkörben született meg, miután azt látom, hogy ez az egész elgondolás ezeken az etikai magaslatokon mozog, örömmel és megelégedéssel. fogadom el ezt a javaslatot, amely az én szememben a szó legtisztább és legideálisabb értelmében honvédelmi törvényalkotás is ! (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — AndaháziKasnya Béla: Bankvédelmi javaslat!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Marschall Ferenc igen t. képviselőtársam nagyszerűen és kiváló szakértelemmel szegezte le a maga álláspontját, amelynek nagy részével a magam részéről is egyetértek. (Zaj.) Abban az álláspontjában azonban nem osztozom, hogy ez a törvényjavaslat és az ezzel kapcsolatos már kiadott rendelet tényleg úgy szolgálná azokat a célokat, amelyeket a képviselő úr itt beszédében előttünk körvonalazott. Nem osztozom abban az álláspontjában sem, hogy a pénzügyminiszter úr azzal a rendeletével és ezzel a törvényjavaslattal a mi hiteléletünkben most forradalmat csinált, szóval hogy a pénzügyminiszter úr forradalmár volna ezen a téren, mert én azt látom, hogy a pénzügyminiszter úr igen ügyesen, kacskaringósan, de úgy megvédi a bankokat, ahogyan csak azt tőle várni lehetett. Meglep az igen t. képviselő úrnak az a megállapítása, hogy nem volna helyes a földteherrendezés kérdésével, mint nemzeti bajjal egyszer s mindenkorra véglegesen leszámolni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nekeih az az álláspontom, igen t. képviselőtársam, hogy nekünk éppen az a bajunk, hogy ennek a kérdésnek végleges rendezését mindinkább, mindig és mindig csak halogatjuk és közben ezen a téren mindig nagyobb^ és súlyosabb lesz a baj, mindig nagyobb nehézségek tornyosulnak. Ennélfogva képviselőtársamnak — akinek különben több álláspontját helyeslem a magam részéről — ebben a felfogásban sajnálatomra nem osztozom. Meglenett engem egy új jelenség is az egységespárti oldalon. Eckhardt Tibor kép-