Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. prosperitással!) de nem tudjuk a termelési költségeket annyira leszállítani, (Andaházi-Kasnya Béla: Míg nem lesz gazdaságos a termelés, nem lehet beszélni a termelőköltségek leszállításáról! — Zaj bal felől. — Halljuk! Halljuk a jobboldalon. — Elnök csenget.) hogy ne lenne szükség a másik oldalon az árak bizonyos emelésére. Ezen van a hangsúly. En azt hittem, amikor Kállay Miklós f öldmívelésügyi miniszter úr tegnapelőtt bedobta a kormánynak ezt az új agrárpolitikai célkitűzését, hogy az ország közgazdasági tényezői elismeréssel fognak nyilatkozni erről a törekvésről. E helyett nagyszerű fejtegetéseket kaptunk a világparitásról (Ulain Ferenc: Kitől?) mindenféle sajtóközleményben és előadásban, hogy hiszen világparitás is van, hiszen a kereslet és kínálat örökéletű törvényei is megvannak. (Simon András: Az igaz!) Figyelmeztetést kaptunk arra nézve, hogy hát mit gondoltok ti naiv agráriusok, hát megfeledkeztek arról, hogy Rotterdam is van, meg Winnipeg is van, meg Osikágó is van? Érdekes, hogy egyik közéleti tényező emlékezetünkbe idézte Smith Ádám, Cobden és Ricardo tanításait is. Amikor ezeket a dolgokat olvastam, megfordítottam az újságot és néztem, hogy nem egy régi lappéldány került-e a kezembe, mert 1906-ban írhattak ilyesmiket, amikor még gyakorlati igazságok voltak a klasszikus nemzetgazdászok igazságai. De ma befelé mi nem kérünk ebből a világparitásból, mert a világparitás szerint a magyar búza ára valami 2 pengő 50 fillér volna. Köszönjük a Osikágót, Winnipeget és köszönjük Rotterdamot is, amelyekről azt tapasztalhattuk, hogy amikor ott felmennek az árak, azok ugyanakkor idehaza stagnálnak. Viszont, ha ott áresés következik be, nem egyszer a külföldi áresésnek sokszorosa jelentkezik nálunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Legyünk egyszer már agrárpolitikusok! Ne pártszempontok, hanem agrárszempontok legyenek ebben az országban! Tessék ennek az élére állani, miniszterelnök úr: ott leszünk a háta mögött! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Farkas képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. Marschall Ferenc: Megállapítom, hogy nekünk ma nem kell a Smith Ádám, Ricardo és Cobden által hirdetett gazdasági liberalizmus (Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék a kormánynak az agrárszempontot tekinteni, akkor f ott leszünk a 'háta mögött!), mert az egyént és a termelést a sorsára bízó e gazdasági liberalizmus mellett tönkre fogunk menni. (Ügy van! Ügy van! — Taps tí, jobboldalon.) T. Ház! Ezekkel a problémákkal kapcsolatban beszélnem kell a legújabb nagyjelentőségű gazdamegmozdulásról, amelyet talán kissé homályosan tervgazdálkodásnak neveznek. Ami a tervgazdaságot illeti, őszintén megmondhatom, én ezt a szót nem szeretem. Egy kicsit idegen hangzású és idegen emlékű (Felkiáltások u báloldalon: Kicsit szovjet!) és ellentmond a gazdálkodás tulajdonképpeni alapvető fogalmának is, mert hiszen természetes, hogy gazdálkodni csak tervszerűen lehet, mert hiszen a «kétszer kettő négy» tétele itt is érvényesül, a gazdálkodás feltételezi a tervszerűséget és egészen természetesen a helyes gazdálkodás tervszerűen is történik, amennyiben minden gazdálkodás tulajdonképpen egy tervnek a felvetése és e szerint folytatja valaki a. maga tevékenységét. Az «irányított gazdálkodás» vagy «irányított termelés» megjelölése sem . fedi fel, ülése 1933 november 17-én, pénteken. 6? hogy tulajdonképpen mit akarunk. Ami egyik oka lehet, hogy e körül á kifejezés körül az utóbbi napokban olyan nagy lárma volt. Azt kérdik a különböző tényezők: az Istenért, az urak csak nem arra gondolnak, hogy közhatalmi eszközökkel a közhatalom termeljen? Csak nem gondolnak arra, hogy az államhatalom fog itt a Kiss Péterek és Nagy Jánosok helyett gazdálkodni? Csak nem akarják a magyar mezőgazdaságot közüzemesíteni, nem akarnak belőle közüzemeket csinálni, amelyekről általában csak rossz tapasztalataink lehetnek! Hát, t. Ház, mi — legalább is én és barátaim — nem erre gondolunk. Mi : az egyéni kezdeményezést a mezőgazdálkodásban igenis fenntar tandónak tartjuk, ami éppen oly fontos termelési tényező, mint maga a föld. Mi, igenis, értéket tulajdonítunk a termelés szabadságának (Helyeslés a középen.), de csak addig, amíg ebben a szabadságban logika, rend és az egyetemes érdekekhez való alkalmazkodás nyilvánul meg. (Helyeslés a jobboldalon. ~ Zaj u baloldalon. — Erdélyi Aladár: Papiroson ez jól néz ki! — Farkasfalvi Farkas Géza: Mi, gazdák, tudjuk azt, nem az államhatalom.) Elnök: Csendet kérek, Farkas képviselő úr! Marschall Ferenc: A földmívelésügyi miniszter termelést irányító szerepe és a gazdatársadalom szervezkedése is csak addig mehet (Hegymegi Kiss Pál: Csak be ne hozzák a termelési biztosokat!), illetve, ha szükséges, addig kell mennie, hogy a termelésnek ezt a logikáját, az esetleg mutatkozó káoszban a rendet és főleg az értékesítési lehetőségekhez való alkalmazkodást biztosítsa. Szerintem tehát nem az «irányított» termelésen van a» hangsúly, hanem prioritása az értékesítés problémájának van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj.) Ebben a tekintetben előtérbe kell tolnom, az értékesítés megszervezésének és az árpolitika irányításának — hangsúlyozom, igenis, az irányításnak — és ha kell, kormányzati vagy államhatalmi eszközökkel való irányításának a gondolatát, hogy a mezőgazdaságban — nem bolettára és nem tudom mire gondolok megint — a termelési költségekhez képest megfelelő mezőgazdasági árak alakuljanak. (Zaj.) Tegnap egy tőzsdés azzal állított be hozzám, hogy uram, én nem tartozom az önök érdekköréhez, de mégis reggelente megdöbbenek, ha arra gondolok, hogy nekem a magyar termelők által a reggelimhez szállított lisztnek, illetőleg kiflinek, zsemlyének vagy kenyérnek az árát Csikágó és Winnipeg állapítja meg, nem pedig a magyar termelők. (Szeder Ferenc: A cukor árát már régen így állapítják meg. —- Zaj.) Ha t. képviselőtársam bemegy egy kalapkereskedésbe és egy kalapot vásárol, ugyebár, azt kérdezi attól a kereskedőtől, hogy mibe kerül az a kalap, ha ellenben az én mélykúti parasztasszonyom csirkével és tojással kimegy a, piacra, akkor nem a vevő fogja kérdezni a parasztasszonytól, hogy mibe kerül az a tolas vagy az a csirke, hanem az a parasztaszszony áll oda a Klein Jakab elé és azt kérdi, hogy mit ád érte. (Zaj a bal- és te szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Ez nagyon gyenge érv. — Elnök csenget.) Ebben van n mezőgazdasági árpolitikának egész tragédiája. T. Ház! Egyes tényezők csodálkoznak azon. hogy a földmívelésügyi miniszter termelési politikát akar folytatni. Hát a kereskedelmi miniszternek szabad termeléspolitikát folytatnia az ipar érdekében a vámpolitikán kell*
