Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-214

Az országgyűlés képviselőházának 214. ü képviselő úrnak március 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Az igazságügyminiszter és pénzügyminiszter közös válasza Némethy Vilmos országgyűlési képviselő úrnak a hagyatéki illetéknek a jegyző által felbecsült értéken felüli alapon való kirovása és a közjegyzőnek az erre indokul szolgáló cselekménytől való eltiltása tárgyában az igazságügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez intézett és 1933. évi március hó 22-én élőszóval is előterjesztett interpellációjára. A t. képviselő úr a következő kérdést intézte az igazságügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez: «Több panasz érkezett hozzám kerületemből arról a tényről, hogy a letenyei közjegyző a neki kiosztott hagyatékokat nem a községi jegyző által heterjesztett becslésben feltüntetett becsértéknek az alapul vétele mellett tárgyalja le, hanem külön bemegy az adóhivatalba, beszerzi az értékbizonylatot és az abban feltüntetett — a mai forgalmi árat jóval túlhaladó — becsértéket veszi a felek tiltakozása ellenére értékalapul. Ezáltal — mivel az érték alapján történik úgy a közjegyzői díjak megállapítása, mint az örökösödési illetéknek a kiszabása is — magának jogosulatlan díjmegállapításra és a kincstárnak is jogosulatlanul magasabb illeték kirovására szolgáltat okot, a szegény kisgazdáknak pedig vagyoni kárt tesz. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr utasítást kiadni, hogy az illetékkirovás a tényleges vagyoni érték alapján történjék meg, — az igazságügyminiszter úr pedig a letenyei közjegyzőt az ilyen inmorális költségtöbbletszerzéstől eltiltani, illetve a bíróságot az ilyen alapon számított díjtöbbletnek a megállapításától eltiltani?» A vagyonátruházási illetékről szóló 1920. évi XXXIV. te. 1. §-a kimondja, hogy ingatlan és ingó dolgoknak, vagyonjogoknak és értékeknek haláleset folytán megszerzése és átszállása öröklési illeték- alá, ingatlannak átszállása pe; dig ezenfelül még ingatlanvagyonátrulházási illeték alá esik. Ezekhez az illetékekhez az örökhagyó halála napján nyílik meg a kir. kincstár joga (idézett törvény 13. és 15. §-a), fizetésére pedig a szerző fél van közvetlenül kötelezve (21. §.) A hagyatéki vagyonnak illetékkiszabás és közjegyzői díjmegállapítás alapjául szolgáló értékeléséről szóló jogszabályok röviden a következők: Az illetéket az átszállott vagyon értékének a törvényes pénzértékben kiszámított összege után kell kiszabni. (1920:XXXIV. te. 3. §.) Ehhez képest tehát a hagyatéki vagyontárgyakat — köztük az ingatlanokat is — értékelni kell. Ennek az értékelésnek alapelve az, hogy irányadó az illetékkötelezettség beálltakor — vagyis az örökhagyó halálakor — meglevő közönséges forgalmi érték. Ezt a szerző fél tartozik lelkiismeretesen bevallani. (1920:XXXIV. te. 24. §.) A törvény 25. §-a akként rendelkezik, hogy ha ilyen bevallás nem történik, vagy ha a bevallott érték az ingatlan valóságos forgalmi értékével arányban állónak nem mutatkozik, akkor az illeték kiszabásánál figyelembe jöhet még az az ár, amelyen az ingatlant az Örökhagyó halála előtt eltelt Öt év alatt legutóbb megvették, vagy az örökhagyó halála után egy éven belül eladták, továbbá az az érték, amelyet az örökhagyó halála évében a va'gyonadó KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ése 1933 november 16-án, csütörtökön. 47 kivetésénél jogerősen alapul vettek, ha ilyen adatok nem állanak rendelkezésre, akkor a hatósági szakértői becsléssel és ennek során esetleg egyesség útján megállapított hecsérték és ha a hagyatékot bírói (meghagyásból kir, közjegyző tárgyalta: a tárgyalás folyamán megállapított érték. r Azt is kimondja az 1920 : XXXIV. te. 25. §-ának harmadik bekezdése, ihogy, ha különböző becsértékek állanak rendelkezésre, ezek közül mindig a legnagyobbat kell az illetékkiszabásnál alapul venni még akkor is, ha szakértői hecslés történt. Van azonban ezenkívül a törvénynek még egy^ alapelve, nevezetesen az, hogy az eddig említett értékek közül bármelyiket is csak akkor szabad az illeték kiszabásánál alapul venni, ha nem csekélyebb, mint az ingatlannak a törvényszerű legkisebb értéke (1920. évi XXXIV. te. 27. §). Az 1927 : V. te. 24. §-a, illetve az 1931 : XVIII. te. 1. §-a értekeiében ilyen törvényszerű legkisebb értékül szolgáló földadó alá eső ingatlanoknál a kataszteri tiszta jövedelemnek huszonötszörös, illetve házadó alá eső ingatlanoknál a házadó alapjául vett nyers bérjövedelemnek vagy haszonértéknek nyolcszoros összege. Már ezekből is nyilvánvaló, ihogy a hagyatéki vagyon r értékelésénél az ingatlanok adóbizonyítványára elkerülhetetlenül szükség van, de az 1920 : XXXIV. te. 41. §-a kifejezetten is elrendeli, ho'gy a leltárhoz az illeték fizetésére kötelezett fél az adóbizonyítványt csatolni tartozik és hogy abba fel kell venni a törvényszerű legkisebb érték megállapításához szükséges adatokat és ezenfelül az ingatlanoknak a kiállító legjobb tudomása szerinti közönséges forgalmi értékét. A 37. 4 kilencedik bekezdése értelmében pedig a leltározó közeg, aki lehet a községi vagy körjegyző, de lehet a kir. közjegyző is (1927 : IV. te. 6. §-a) — vegye figyelembe az ingatlanok értékelésénél az adóbizonyítvánnyal igazolt közönséges forgalmi értéket is. Ezekkel azonos rendelkezéseket tartalmaz az öröklési eljárásról szóló 1894 : XVI. törvénycikk és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 43.194/1895. I. M. számú (Igazságügyi Közlöny IV. évfolyam, 312. lap), valaimdnt az ezt módosító 11.000/1928. I. M. számú (Igazságügyi Közlöny XXXVII. évfolyam, 36. lap) rendeletek is. Már az eddigiekből is következik, hogy a kir. közjegyzőnek, akár mint a leltározást teljesítő, akár mint a hagyatékot tárgyaló személynek, hivatalánál fogva kötelessége a hagyatéki vagyon és különösképpen a hagyatéki ingatlanok valóságos és a helyes illetékkiszabás alapjául szolgáló értékének a megállapításában közreműködni, de a 11000/1928. I. M. számú rendelet 44. §-a kifejezetten is meghagyja, hogy a kir. közjegyző a nem általa készített leltárt vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a leltárban feltüntetett értékek az irányadó értékelési szabályoknak és a valóságnak megfelelnek-e, figyelmeztesse az örökösöket a meg nem felelő értékbevallás következményeire és arra, hogy egyes vagyontárgyaknak a leltárból való kihagyása mint adócsalás büntetés alá esik. Ugyanez a paragrafus kimondja azt is, hogy azok az értékelési szabályok, amelyek a hagyatéki vagyon értékének megállapításánál a leltározó közegre nézve irányadók, a hagyaték tárgyalásával megbízott Mr. közjegyzőt a leltár megállapítása alkalmával szintén kötelezik és hogy a leltárt 8