Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-214

Az országgyűlés képviselőházának 214. ülése 1933 november 16-án, csütörtökön. 39 Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslattal szemben Weltner Jakab képviselő úr adott be házszabályszerű napirendi javaslatot. A kérdést tehát úgy fogom feltenni, hogy Weltner Jakab képviselő r úr napirendi javaslatával fogom szembeállítani az elnök napirendi javaslatát. (Propper Sándor közbeszól.) Proppesr képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni. Kérdem tehát, méltóztatik-e elfogadni az elnöki napirendi javaslatot, szemben Weltner Jakab képviselő úr napirendi javaslatával, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnök napirendi javaslatát fogadják el, szíveskedjék felállani. (Megtörténik.) f Többség. A Ház az elnök napirendi javaslatát fogadta el. Most pedig áttérünk az írásbeli miniszteri válaszok meghallgatására. Sorrend szerint első a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Peyer Károly képviselő úrnak a közintézmények és egyéb intézmények és vállalatok nyugdíjalapjainak elhelyezése tárgyában folyó évi március hó 22-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszter úr válaszát felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «A kormány az 1932. év folyamán hozzájárult ahhoz, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet (Oti) 4 millió pengős keretben építkezhesisék. Az építkezés azonban nem volt megkezdhető, mert az Oti az öregségi biztosítási ágazatban befolyt járulékokat is a betegségi és a baleseti ágazatoik szükségleteire használta fel. Minthogy a betegségi ágazat hiányainaik megszüntetése céljából 1933. január 1-vel folyamatba tett intézkedések eredményeként az Oti pénzügyi helyzetének a javulására lehet számítani, a belügyminiszter úr jóváhagyta az Oti igazgatóságának azt a határozatát, amely szerint az intézet 2 millió pengőt telkek vásárlására és építkezésekre fordíthasson. Az Oti a belügyminiszter úr jóváhagyásával továbbá 260.000 pengőt fordít a Harkány-fürdőn létesítendő gyógyház építési és berendezési költségeire s ezenfelül az Országos Lakásépítési Szövetkezettol is 8000 pengő névértékű kötvényeket vett át. Ezenfelül az Oti bányanyugbérbiztosítási ágazata legutóbb körülbelül 1.5 millió pengő vételárért bérházak vásárlását határozta el. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (Mabi) eddig összesen mintegy 7,600.000 pengőért vásárolt 'bérházakat; ugyanakkor kórház és orvosi rendelők építésére mintegy 3 millió pengőt fodított, az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezettől pedig mintegy 3,700.000 pengő névértékű kötvényeiket vett át, amely utóbbiak ellenértéke építési kölcsönök céljaira fordíttatik. Minthogy az Országos Lakásépitési Hitelszövetkezet az igazolt építkezési költségednek — a telekérteik betudásával — csak legfeljebb 60%-át folyósítja kölcsönképpen, az említett kötvények átvételével mintegy 5—6 millió pengő értékű építkezés vált lehetővé A Mabi 8 millió pengő névértékű, az Oti kebelége tartozó bányanyugbérbiztosítási ág pedig 5 millió pengő névértékű pénztárjegyet vett át az államkincstártól. A pénztárjegyek ellenértéke részben a Máv beruházásaira és forgótőikeszükségleteire, tehát m unkaalkalmak KÉPVISELŐHÁZI NArLÓ XVIII. létesítésére fordíttatott. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy attól eltekintve, nogy a tartalék alap oík' pénzeit az 1928 : XL. t.-c. 133. $-ában foglalt rendelkezések szerint elsősorban a magyar állam által kibocsátott kötvényekben kell elhelyezni, az államadóssági kötvények átvétele jogosan el is várható, mert az állam átvállalta az Oti-nalk az előző évekből származó mintegy 23 millió pengő deficitjét, ezenfelül évenkint jelentékeny összegeikkel járult hozzá az intézetek fenntartásához. A tartalékalapok pénzeinek elhelyezésénél elsősorban a tartalékalapok rendeltetésére, a tőkék álladéikának a megóvására és azok kamatozására kell figyelemmel lenni. Ezekre való tekintettel nem hagyható figyelmen kívül, hogy a székesfőváros területén mutatkozó nagy lakásfelesleg mellett kérdéses, hogy a tartalékalapok tőkéivel történő új bérházépítkezések esetében lehet-e arra számítani, hogy az újonnan termelt lakások biztosan fizető lakóknak állandóan és olyan bérek ellenébe lennének kiadhatók, amelyek — az épületek amortizációját is számításbavéve — mindvégig biztosítanák a tartalékalapod kellő kamatozását. A lakásépítési akció folytatásánál tehát, amint arra Peyer Károly országgyűlési képviselő úrnak az építkezések ügyében előterjesztett interjellációjára adott válaszomban is rámutattam, ezekre a körülményekre is figyelemmel kell lenni. Az intézetek tartalékalapjainak a fentiekben ismertetett jelenlegi elhelyezési módja tehát, a fentebb érintett szempontokat figyelembevéve, nem kifogásolható. Budapest, 1933. évi augusztus hó 31-én. Dr. Imrédy Béla s. k. m. kir. pénzügyminiszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Peyer Károly: Annakidején, jó pár héttel ezelőtt, szóvátettein, hogy egyes nyugdíjintézetek ingatlanokat vásárolnak a helyett, hogy építkezéseket kezdenének. A pénzügyminiszter úr válaszában arra hivatkozik, hogy egyes nagy biztosító intézetek — értve alatta az Öti-t és a Mahi-t — vásárolnak ingatlanokat- (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni, IS írásbeli választ kell meghallgatni. Peyer Károly: Én nemcsak ezekre az intézetekre vonatkozólag kifogásoltam a hozott határozatokat, hanem kifogásoltam azt is, hogy a magánbiztosítóintézeteik bérházakat vásárolnak a helyett, hogy a rendelkezésükre álló nyugdíjalapokat vagy azok tartalékait megfelelő új építkezésbe fektetnék bele. Tudomásom szerint az utóbbi időben körülbelül nyolcmillió pengőt fordítottak különböző magánbiztosítóintézetek ilyen kész ingatlanok vásárlására, a helyett, hogy házakat építettek volna. Nem tudom ezt a választ tudomásul venni aizért sem, mert ez a válasz a kormány programmjával is ellenkezik. A kormány Programm jában munkát ígért; ha pedig ez a válasz a kormány álláspontja, akkor ebből nem munka lesz, legfeljebb az lesz, hogy egyes pénzintézetek visszakapják az ingatlanokra adott jelzálogkölcsönöket. Különösen kifogásolnom kell azonban a miniszter úr válaszának azt a részét, hogy nem ajánlatos új házak építése, mert üres lakások nagy számban vaunak s ezzel a házak elértéktelenednek. Ez az elmélet teljesen megbukott a gyakorlatban. A miniszter úr állításával szembeállítom azt a nagyarányú építkezést, amely