Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

458 Az országgyűlés képviselőházának 22 Csak egy példát akarok itt felhozni. Egy vonatkísérő' altiszt 14 év, 4 hónap és 1 nap szolgálat után egy hónapra 22 1* 8ö tiller nyugdíjat kap. Meg kell állapítanom azt, hogy ez a szerencsétlen ember karambolod kirolyolag íJOO napon túl gyógyult és szolgálat közben lett munkaképtelen. Ebből az összegből nyomorog családjával együtt és a balesetért még csak kárpótlást sem kapott az államvasutaktól. Kérdem, nem lelkiismereti kérdés-e ez? Ezeket mind külön-külön kell elbírálni és megadni a módot arra, hogy ezek a szerencsétlenek megkapják rendes nyugdíjukat és megtalálják megélhetési lehetőségüket? Ezért javasoltam a pénzügyi bizottságban, hogy a 2. §. (2) a) bekezdésében «hat hónap óta nem teljesít szolgálatot» kifejezés ekként módosíttassák: «tizenkét hónap óta nem teljesít szolgálatot». Mindenki tudja, hogy például a reuma, az ischias vag" a hasonló betegségek nem hat hónaphoz vannak kötve és az államvasúti szolgalatban a hat hónapon túli bete^^skedések száma jelentékeny, míg más szolgálati ágadnál jelentéktelen. Ezt kérem tehát figyelembe venni és kérem a kormányt, méltóztassék a következő határozati javaslatomat < elfogadni (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a m. k'r. kormányt, hogy az 1924 :IV. te. alapján^ a 15 évnél kevesebb szolgálati idővel nyugdíjazott volt alkalmazottak nyugellátási díjainak csökkentésére elrendelt 40%-os szanálási levonást szüntesse meg. Ha ezt a Ház nem fogadná el, úgy legalább a betegek, árváik és özvegyek 40%-os levonása töröltessék.» Wolff Károly képviselőtársam rámutatott arra a veszedelemre, amely a törvényjavaslat 2. Vának b) pontja folyományaként jelentkezik. Ez a törvényjavaslat tudniillik alkalmas arra, !hogy a tisztviselőket jellemgyengeségre kényszerítse, mondjuk ki őszintén, jellemtelenségre nevelje, amennyiben a besúgási rendszernek ad módot és lehetőséget. Ezt a szakaszt a magam részéről teljes egészében törölni kívánom. A kormány ezzel a szakasszal céljainak szolgálatába állíthatja azt a statáriális bizottságot, amelyet ezzel a törvényjavaslattal felállítani kíván. A pénzügyi bizottságban voltam bátor részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Higyje meg a t. Ház és az igen t. kormány, hogy ha a törvényjavaslatnak ez a szakasza keresztülmegy úgy, ahogy ez kontempláltatott, rendkívül sok tragédiának lesz az okozója. En csak rossz orvoshoz tudom a kormányt hasonlítani, mert a beteg közszolgálati alkalmazottaknál nemcsak a. diagnózist állapítja meg helytelenül, hanem helytelen orvosszert is alkalmaz, már pedig a helytelen orvosszer és helytelen diagnózis következtében százan és százan, vagy a miniszterelnök úr nyilatkozata után ezren és ezren fognak az utcára, kerülni, munka nélkül maradni és ezren és ezren fogják megisínyleni ennek a törvényjavaslatnak következményeit. De azt kérdezem, t. Ház, vájjon nem áll-e fenn a kipéeézés lehetősége, hogy egyes közszolgálati alkalmazottakat elküldenek, nyugdíjaznak, szolgálati időre való tekintet nélkül. Megint csak a miniszterelnök úr mondotta, hogy csökkenteni fogja a közszolgálati alkalmazottak létszámát és a fölösszámú tisztviselőket el fogja bocsátani. Rendkívül veszedelmesnek találom a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését is. Helyesen csak akkor cselekednék a kormány, ha mindezeket az elbocsátásra, f — mondjuk — kiszemelt egyéneket fegyelmi bíróság elé utalná és megadná a módot és alkalmat arra, hogy az illetők a fegyelmi bíróságtól 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. a közigazgatási bírósághoz fordulhassanak. A legideálisabb természetesen az volna, ha külön bíróság állíttatnék fel az ilyen közszolgálati alkalmazottak ügyeinek elintézésére, mert én őszintén megmondom, el tudok képzelni kormányt és minisztert, aki saját ízlése szerint óhajt elbocsátani egyes közszolgálati alkalmazottakat. Ez a lehetőség fennáll. Az igen t. resszortminiszter úr majd a saját hatáskörében fog dönteni az illető delikvens, pardon, az illető tisztviselő élete, családja halála és sorsa felett, hiszen két egyező bizottsági határozat fennállása esetén is fenntartja magának a miniszter a döntés jogát. Ha az lenne a javaslatban, hogy két egyező bizottsági határozat után a közalkalmazott az ő helyéről el nem bocsátható, én ezt sem fogadtam volna el, mert a szerzett jogok alapján állva, az elintézést csak fegyelmi bíróság és közigazgatási bíróság útján tartom helyesnek, de ha az előbb említett javaslattal jött volna a kormány, ezt még valahogy meg lehetett volna érteni és magyarázni, A közszolgálati alkalmazottak ügyével kapcsolatban az igen t. kormány részéről, főképpen a miniszterelnök úr részéről • a Házban és a Házon kívül az ifjúság kérdésével is rendkívül sokat foglalkoztak. Ebben a kérdésben én az eddig elhangzottakkal szemben más állásponton vagyok, mint a t. kormánynak például tegnapi nyilatkozata, mert amikor az ifjúság kérdéséről beszélek, nemcsak a diplomások kér désével akarok foglalkozni. Az ifjúság kvalifikációra, társadalmi osztályra való tekintet nélkül a nemzet jövő reménysége. Erről gondoskodni kell, akár diplomás, akár utriusque juris dr., akár orvos, akár mérnök, akár professzor, pedagógus, akár nyolc középiskolái végzett, akár négy középiskolát végzett, akár iparostanonc, akár kereskedőtanonc, akár fizikai munkás. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Homonnay Tivadar: Kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását. Elnök: A napirendi tárgyalásra szánt idő lejárta után a meghosszabbítást kérni sem lehet. Ne méltóztassék ezen csodálkozni, képviselő úr; a házszabályok így rendelkeznek. (Egy hang a középen: Mondd el a részletes vitánál.) Homonnay Tivadar: Nem tudom, hogy egy órai anyagot hogyan tudok majd a részletes vitánál elmondani. Mindenesetre már csak tiszteletből sem bocsátkozom vitába az elnök úrral, s azért is, mert a házszabályok rendelkezését be akarom tartani, röviden befejezem beszédemet. Sajnálatomnak kell kifejezést adnom, hogy a rendelkezésemre álló matériának és e nagyfontosságú kérdéseknek elmondására nincs időm, de igyekszem majd a részletes tárgyalásnál, amennyiben idő lesz rá, ezt az anyagot felhasználni. Én, minthogy pártom ebben a kérdésben határozatot hozott — és helyesen hozott határozatot, —- ezt a törvényjavaslatot veszedelmesnek, célra nem vezetőnek, szívtelennek, meg nem gondoltnak, előre nem látónak, szóval minden rossznak tartom, amilyen rossz a magyar törvénytárban még a közszo'gálati alkalmazottakat nem sújtotta, nem érintette; azért ezt ia törvényjavaslatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Éljenzés és tavs a baloldalon és a balközéven.) Elnök: T. Képviselőház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát meg-