Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
Az országgyűlés képviselőházának 22 szakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését f. évi december hó 11-én, hétfőn délután 5 órakor tartsa és anank napirendjére tűzessék ki a nyugdíjtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva? Héjj Imre Jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház (Halljuk! Halljuk!) A Ház szíves bocsánatát kérem azért, hogy ugyanazzal a kérdéssel vagyok kénytelen most ismét .a Ház színe elé járulni, amellyel a tegnapi napirendi vita során is foglalkoztam. Most már azonban nem^azzal a részével foglalkozom a dolognak, amely Dinich Ödön képviselő úr és Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úr személyes ügye, — ők ezt elintézik egymás között — hanem azzal a részével foglalkozom, amely reánk nézve fontos, — mert nekünk Dinich Ödön képviselőtársunk élete kedves — hogy vájjon a mai rezsim alatt akkor, amikor a belügyminiszter úr a rend legfőbb őre, számíthat-e képviselő arra, hogy életét a hatóságok megvédik? Mert arra, amit itt két képviselőtársam előadott, hogy tudniillik az egyikre egy rendzavaró a csendőrök jelenlétében kétszer rásütötte a revolverét, ugyanakkor a csendőrök az Ő torkának szegeztek a szuronyt, a belügyminiszter úrnak háromféle válasza lehetett volna. Ez a kérdés ugyanis mégsem olyan mindennap előforduló kérdés s egyáltalában a parlamentnek talán van valami köze ahhoz, hogy egy képviselővel akkor, amikor politikai kötelességét teljesíti, hogyan bánnak a hatóságok és minő védelemben részesítik. A belügyminiszter úrnak közölnie kellett volna a hatósági jelentéseket, amelyek más tényállást adtak elő, viszont ha a hatósági jelentések nem voltak a kezében, akkor mindenesetre ígéretet kellett volna tennie abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést megvizsgálja. Ha pedig a hatósági jelentések már a kezében voltak s fennforogni látta a merényletet, mint ahogy az fenn is forgott, akkor a belügyminiszternek, mint a rend legfőbb őrének, kötelessége lett volna a parlamentet, a publikumot és bennünket is megnyugtatni arra vonatkozólag, hogy a rendészeti hatóság a maguk részéről kötelességüket teljesítik. A belügyminiszter úr azonban egyáltalában semmit sem tett. Sőt tovább megyek. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt a merénylőt szabadon is bocsátották. (Ulain Ferenc: Ez a felháborító! — AndaháziKasnya Béla: Csináljanak belőle főispánt! — Zaj a baloldalon.) Most azok la képvisielőtárs aim, akiknek sérelmére ezt a cselekményt elkövették, fel akarják jelenteni ezt a merénylőt s nincs szerv, nincs hatóság, amely megmondja, hogy ki volt az a bűnös 1 ? Pedig azok autón jöttek oda. egységespárti jelvényt viseltek, a .kereskedelemügyi miniszter úrnak kerület éből, Kistelekről jöttek oda rendet zavarni Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársam kerületiébe. Én megismerem azt a merénylőt, mert már láttam hasonló cselekedetét. Azokról az autókról, amelyeken Őket szállították, meg lehet állapítani, hogy kik voltak, honnan^ jöttek, ki fizette azoknak szállítási költségét? (Ulain Ferenc: Ez tényleg balkáni tempó!) T. Ház! Nagyon jól mondja igen t. képviselőtársam, nem lehet a rendnek őre Magyarországon az, aki ilyen titkos maffiának működésére itt a parlamentben egy szót sem szól. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. 459 Tudom, hogy a belügyminiszter úr titkos társaság tagja, de ezt a titkos társaságot, amely most egy képviselőtársam kerületében így portyázik, amely a mi életünket bitang jószágnak tekinti, ezt a titkos társaságot, ezeket a rejtelmes erőket nem fogjuk tűrni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: A főispán ellen is nyilvánosan vádat emeltünk abban a tekintetben, hogy a politikai élet Csongrád megyében és különösen a mindszenti választókerületben milyen. (Farkas István: Komitácsik ezek!) Mi a főispán ellen vádat emeltünk, hogy ő ebben a tekintetben nem teljesíti úgy a kötelességét, amint 'kellene. Ezt a vádat megemeltük, ennek a vádnak megvizsgálását kérjük, mert már nem olyan időket élünk, amikor egy képviselőtársam kerületében politikai brigantikkal portyázni lehessen. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Es ne tessék elfelejteni, lehet, hogy most mi vagyunk a,z ellenzékiek és az urak vannak hatalmon, de az emberélet mindig becses. Ha Keresztes-Fischer belügyminiszter úrral, mint egyszerű képviselővel történt volna ez meg, hasábokat írnának a lapok róla, a detektívek egész tömege zúdult volna oda le és ez lett volna a helyesebb. Itt azonban képviselőtársam Isten segítségével megszabadult, a,z élete megmaradt, ezzel szemben itt kap egy cinikus mosolyt és mi nem kapunk még csak felvilágosítást sem arra nézve, hogy minő intézkedéseket tett a hatóság és miért volt szabad ilyen embert elbocsátani. (Ulain Ferenc: Ez mindenesetre egy frivol dolog! Miniszter így nem viselkedhetik! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Balkán, Balkán!) Hegymegi Kiss Pál: Egy kicsit most viszszanézek az utóbbi időkbe, mióta az egységespárt szervezkedése az országban folyik. Nem vagyok legitimista, vagyok olyan habsburgellenes, mint az egységespárt akármelyik vezetője, (Kelemen Kornél: De nem olyan nagyon!) de azért a legitimisták elleni tüntetésnél a rendbontást nem helyeslem. Debrecenben egy rendőrkapitány rendet csinált és elhelyezték az állásából, ma az V. kerületben referens. (Andaházi-Kasnya Béla: Mert rendet csinált!) Itt a másik tüntetésnél, amelyet nem az úgynevezett Habsburgellenes Liga csinált, hanem egy utána megjelent horda, a főkapitány még mindig nincs felelősségre vonva, hogy milyen utasítást adott a rendőröknek és azoknak a rendőrtisztviselőknek, akiknek ott tétlenül kellett nézniök azt a rendbontást, amely ott történt. De tovább megyek az egyetemen történő zavargásokra. Megállapítják azt, hogy ezt nem az ifjúság csinálja, hanem külső erők is érvényesülnek. Minő intézkedések történnek ezekkel a külső erőkkel szemben? És most látjuk azokat az eljárásokat, amelyek ilyen gyűlések alkalmával az ország más részélben előjönnek. T. Ház! Ezekkel a titkos erőkkel, ezekkel a titkos szervezetekkel feltétlenül le kell számolni, mert nem lehetséges, hogy az egyik oldalon szabadon lehet nemzeti munkahét és egyéb címeken tömjénezni, a másik oldalon pedig nekünk akkor, amikor politikai kötelességünket teljesítjük, az életünk veszedelemben forog. (Andaházi-Kasnya Béla: Munkahét, sörhét, politikai tingli-tangli!) T. Ház! Ezeket a dolgokat azért voltam bátor a napirend során ismételten előtérjesz' teni, hogy hangsúlyozzam ezzel, hogy mi a 67
