Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 22 belül állítsa vissza, a mai viszonyoknak megfelelően olyan változtatásokkal, amely változtatások az 1914:XVII. te. 56. §-a alapján a megszerzett jogok sérelme nélkül a személyzetre nézve csak kedvezőek lehetnek.» Ha már a vasútnál vagyunk, előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, — és ezt az egyet, amint mondottam, helyeslem — hogy az egyenlő elbánás elvére helyezkedjünk, én tovább mondom, helyezkedjék erre a kormány. Nézzük csak, hogy vájjon egyenlő elbánásban részesíti-e ez a törvényjavaslat az államvasúti alkalmazottakat? Erre kategorikus válaszom az, hogy nem. A részleteknél majd lesz alkalmam bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, de már itt meg kell állapítanom azt, hogy az államvasutaknak külön nyugdíjpénztárába nagyobb járulékokat fizettek be az államvasúti alkalmazottak, mint a többi alkalmazottak, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) éspedig ezt a miniszterelnök úr felé mondom, aki ezt tegnap kétségbevonta. Nem azért említem ezt, mert a többiek jogait csorbítani akarnám, hanem azért, hogy az államvasúti alkalmazottak az általuk befizetett járulékoknak eredményeit, gyümölcsét élvezni tudják. De tovább megyek. Az államvasúti alkalmazottak előléptetésüknél, kinevezésüknél még az előléptetési, kinevezési összegeknek 50%-át is befizették a nyugdíjra, Vájjon a kormány például az államvasutak alkalmazottainak létszámát akarná csökkenteni? En nem hiszem, hogyha kellő szakértelemmel, hozzáértéssel hozzá méltóztatnak nyúlni ehhez a kérdéshez, akkor bárki is azt merészelhetné mondani, hogy a személy- és vagyonbiztonságnak további fenntartása nem volna veszélyben akkor, ha az igen t. kormány az államvasúti alkalmazottak létszámát csökkentené. De hiszen sokat hallottunk normál státusról, amelyet tavaly ilyenkor állapítottak meg. (Fábián Béla: Amikor minden abnormal, legalább a státus legyen normál! — Halljuk! Halljuk!) Ha a tava.y megállapított normál státust nézzük, azt látjuk, hogy a szerint 30.265 az állam vasú ti alkalmazottak létszáma, ezzel szemben az államvasutaknak ma 28 539 alkalmazottjuk van, tehát 1726-tal kevesebb, mint amennyi volt az államvasutaknál a rendszeresített állások legutóbb megszabott száma. En neon tudom, hogy azok, akik evvel a kérdéssel foglalkoznak, (megengedhetőnek átják-e azt, hogy ez a létszám továbbra is csökkenthető lenne? Elismerem, — hogy teljesen objektív legyek ebben is — hogy például a központi szolgálat és a külszolgálat között a létszám bizonyos átcsoportosítására a lehetőséget meg kell teremteni. De ha valahol veszedelmesnek látom, úgy az államvasutaknál látom veszedelmesnek a törvényjavaslat 2. §-ának álláspontját, amely az állások átszervezésére, szolgálati ágaknak megszüntetésére vonatkozik, mert hiszen nagyon veszedelmes precedensül szolgálna az, hogy egy szolgálati ágat megszüntetnek, a tisztviselőket — a legmagasabbtól a legalacsonyabb állásúig — anind elbocsátják a törvényjavaslat rendelkezései szerint és ugyanakkor két hét vagy egy hónap múlva felállítanak megint egy hivatalt, vagy egy szolgálati ágat. Méltóztatnak tudni, hogy a postánál mi történt a budapesti postaigazgatóság megszüntetésével? Akkor csak egyetlen embert lehetett nyugdíjazni, míg most fennáll a lehetőség, hogy ilyen esetekben mindenkit nyugdíjazni kell és azután életbeléphet, mondjuk mi, illetőleg én azt mondom, életbelép a miniszterelnök K ülése 1933 december 5-én, kedden. 457 úrnak azzal a nyilatkozatával szemben az a valóság, hogy a protekcionizmus dühöngeni fog és azután azoknak az alkalmazottaknak helyére, akikre a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a múlt protektorainak protekciója folytán ültek helyükre és alkalmatlanok, most az új kormányzat bölcsesége szerint saját képére és hasonlatosságára egész szériáját tudja elhelyezni törvényes rende.kezes útján azoknak, akiket a kormány eddig még el nem helyezett. Csodálkozom az igen t. miniszterelnök úron, hogy azt is olyan kategorikusan, csak úgy odavetette az egyik közbeszólásra, hogy pedig állandósítani akarja az elbocsátási lehetőséget. A miniszterelnök úr ezzel az állandósítással rendkívül veszedelmes útra lép. Azt mondja, hogy lelkileg nem akarja letiporni a közszolgálati alkalmazottakat. Ezzel szinte beismeri az igen t. miniszterelnök úr azt, hogy anyagilag már úgyis letiporta. Nekem hirtelen a miniszterenök úrnak egy nem is olyan régi nyilatkozata jutott eszembe. Ugyanezen a helyen itt egyszer azt mondotta, hogy például a szabadságjogok biztosításánál a gyűlések meg. tartására szabad versenyt enged a t. kormány, illetőleg a miniszterelnök úr, pártokra való tekintet nélkül; hirdette, hogy holnap kimegyek az országba és felvesszük a harcot és versenyt minden egyes párttal. És erre mi történt? Pár héttel a rádiószózat után megjelent a gyűléstilalom. A lelkeket tehát, mint mondja, nem akarja letiporni a miniszterelnök úr. Ha én karrika' túra-rajzoló lennek, a t. miniszterelnök úrnak a következő képet ajánlanám figyelmébe. A miniszterelnök úr egyik kezével a közszolgálati alkalmazottak kezét tartja és körmére néz, — szerinte a piszkos k5römre. szerintem a tiszta körömre — tábornoki csizmájával pedig a közszolgálati alkalmazottak nyakán áll, akiket most már az én vé.eményem szerint jármába hajt a kormány. Vegye tudomásul a kormány, ,hogy ahhoz, hogy ez a járombahajtás megtörténjék, még valami kell. Ez pedig nem olyan lehetetlen. Ez az, hogy a t. miniszterelnök úr esetleg revízió alá fogja venni vagy veszi is a titkos választójog kérdésében álláspontját, mert ha a titkos választójog meglesz, akkor a tiszta köröm tiszta marad és a közszolgálati alkalmazottak nyakát a titkos választójog mellett nem lehet letiporni. Mint mondottam, igen t. Ház, feltűnően antiszociális ez a javaslat. Nem veszi figyelembe például a legnyomorultabbakát; bocsánat a kifejezésért, nem a lelkileg, nem a szellemileg, nem a morális szempontiból nyomorultakra gondolok, hanem az anyagilag legnyomorultabbakra, azokra, akik 15 esztendőnél kevesebb szolgálati idővel küldettek nyugdíjba. Ezekre nem tekint az igen t. kormány. De külön lehetőséget, külön mérték alkalmazásának lehetőségét adja meg az igen t. kormánynak a törvényjavaslat 3. §-ának új 3. pontja, amely azt mondja, hogy a kiszolgált és a nem saját kérelmükre B-listára, nyugalomba helyezettek további 50%-ot engedélyez, de ezt nem engedélyezi azoknak, akik saját kérelmükre mentek nyugdíjba; (holott, aki ezeket a kérdéseket ismeri, nagyon jól tudja, hogy nagyon sokan voltak olyanok, akik felsőbb szolgálati. főnöki felhívásra mentek nyugdíjba csak azért, mert különben elküldték volna őket. Itt is kérem az egyenlő nyugdíj alkalmazását, kérem továbbá, hogy az igen t. kormány legalább a létminimummal bírók érdekében bizonyos módosítást vigyen keresztül,