Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés- képviselőházának 22 Elveszi tőlünk az utolsó kis létalapot, életünk fonalát vágja ketté és pusztulásba kerget beunünket. Étidig csak úgy tudtunk megélni, hogy a levonások óta gyermekeink nem esznek vacsorát, mi pedig feleslegemmel reggelit. Téli tüzelőanyagot nem tudunk venni. A konyhában melegszünk, egész nap ott vagyunk. A szobánk, az ágyunk jjghideg, s hogy ezt mégis elviselhetővé tegyük, forróvizes üvegeket teszünk a lábainkhoz. A kenyérhez gyermekeink íolytonos takarékossági figyelmeztetés mellett nyúlhatnak. Miiyen lesz ilyen táplálkozás mellett a jövő generáció? Ha ez a javaslat így megy keresztül, ahogyan van, a nyomorúság elviselhetetlen lesz, ki leszünk dobva az utcára, még hozzá télen és egyéb létfeltételeink is megszűnnek. Lehetetlen lesz a megmaradó kevés pénzből megélni. Félő, hogy a kormány munkatervének ez a része sok tragédiának lesz az okozója, s annál a sorsnál, amely ezután vár reánk, jobb a dicső halál. Vezessenek akkor azok, akik ezt velünk teszik, inkább az ellenség elé.» Főkép ez utóbbi rész kedvéért olvastam fel ezt a levelet, a miniszterelnök úrhoz adreszszálva, aki a közszolgálati alkalmazottak körmére akar nézni. A tisztviselők ilyen tisztakörmű közszolgálati alkalmazottak; ezek — mint ez a nyolc családtagjával nyomorgó nyugdíjas is, aki nyomorog es nem tud megélni, s akinek bőven volna joga arra, hogy a kormányt ostorozza e miatt a lelketlen törvényjavaslat miatt — azt mondják, hogy nyomorunkban inkább vezessetek minkef az .elle nséar elé! De legyen szabad még egy levelet felolvasnom, mely különösképpen szintén a miniszterelnök úrhoz van adresszálva. Azt mondja (olvassa): «A miniszterelnök úr megértéssel legyen a nyugdíjasok iránt, s belátva azok kétségbeejtő helyzetét, ejtse el örökre és tüntesse el ezt a törvényjavaslatot, amely annyi könynyet sajtol ki az öregedő szemekből és ezrével taszítja nyomorba a magyar úri családokat és adja kezükbe a koldusbotot.» Igen t. Ház! Tizennégyesztendei parlamenti működésem, képviselőségem alatt most olvastam fel először hozzánk intézett leveleket s tettem ezt azért, nehogy azt mondhassák, hogy ezeket saját magunk találtuk ki s hogy szubjektív érzelmek felkeltésével akarunk megható jeleneteket rögtönözni itt a Ház előtt. Nem akarok több levelet itt felolvasni; a felolvasottakból is a jajszó kiált ide a parlamentbe, de kiált a kormány lelkiismeretéhez is. amely kormány ezekben a súlyos időkben jónak látta és merészelt egy ilyen lehetetlen törvényiavaslattal jönni a Ház elé. T. Haz! Tudja meg a miniszterelnök úr és a kormány, hogy nemcsak az üres gyomor a rossz tanácsadó, de rossz tanácsadó a bizonytalanság is, amely elé most a közalkalmazottak néznek. Miután a közalkalmazottaknak egy ezreléke sem lépett le soha a tisztesség útjáról, csak vissza tudom utasítani a kormányelnöki székből jött azt a kijelentést, hogy a közszolgálati alkalmazottak körében csak azokat tűrik meg, akik arra méltók. Hogy a magyar közszolgálati alkalmazottak nem 100%-ig tisztességesek, a miniszterelnök úrnak ezt a kitételét innen vissza kell utasítanom, mert míg a magyar bíró soha, e^yetlen^ ítéletében sem használt olyan súlyos és elítélő hangot, mint amilyent az igen t. miniszterelnök úr használt. Az ilyen megállapítások nem szolgálják sem a kormány, sem a tisztviselői kar tekintélyét, de ezen az alapon ^sy ilyen javas>. ülése 19 S3 december 5-én, kedden. 455 lat alkalmasnak látszik arra, hogy a Balkánt Kötegyántól vagy Kelebiától egészen Hegyeshalomig tolják fel. Az a bizonytalanság ugyanis, amelyben a közszolgálati alkalmazottak élnek, feltétlenül fertőz. De mindezen meggondolások alapján joggal felmerül az a kérdés is, ^ajjon miért hozta az igen^ t. kormány éppen most, ebben az időben, három-négy millió pengő megtakarításáért, ezt a

r törvényjavaslatot a Ház elé? Turi Béla t. barátom rámutatott itt arra, hogy vannak még igénybe nem vett források. Nagyon helyesen jegyezte meg azt Turi képviselőtársam. Tessék minden kartellbe tömörült cégnek az adóját kétszeresére felemelni. Majd megméltóztanak látni, hogy ezen az úton szintén olyan tetemes összegeket takaríthatunk meg, amelyeket az igen t. kormány kitűnően fel tud használni. Igen t. Ház! Azt mondottam a pénzügyi bizottságban, hogy a törvényjavaslat nem őszinte. Akkor tiltakoztak az ellen az állításom ellen, hogy ez egy újabb B.-lista, de a pénzügyminiszter úr kénytelen volt elismerni már a pénzügyi bizottságban, hogy bizony, ez nem egyéb, mint egy új B-lista, mert a tényleges közszolgálatban lévő alkalmazottak száma nagy, azt az állam költségvetése nem bírja el. A miniszterelnök úr azonban erre jónak látta ráduplázni és erélyesen síkraszállni amelett, — nem tudom, hogy helyes volt-e. inkább nem, mint igen — hogy itt pedig sorozatos létszámcsökkentésre van szükség és ez meg is fog történni. De a törvényjavaslat nem egy ideig * tartó B-lista, mint amilyen a szerencsétlen elődje volt oár esztendővel ezelőtt, ez egy idült betegségben szenvedő olyan B-lista, amely — sajnos — a miniszterelnök nyilatkozata után nem fog egyhamar kimúlni, ha csak a kormány el nem távozik a helyéről. De lesz még mód arra, mert egy kormány sem örökéletű és élni fogunk a legelső alkalommal, amikor csak az ideje eljön, hogy ez a törvény a törvénytárból — ha a többség akaratából be fog oda kerülni — mielőbb töröltessék. A közszolgálati alkalmazottak eddig ' azt tartották, hogy az ő nyomorúságos fizetésük legalább biztos. Wolff Károly t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy tulajdonképpen kétoldalú szerződéssel állunk szemben, amelyet a közszolgálati alkalmazottaknak respektá niok kell, míg a másik oldalon a kötő fél, az állam, mint munkaadó a kétoldalú szerződést a kormány intézkedései folytán eddig még ahányszor hasonló javaslattal áll elő, az utóbbi esztendőben soha be nem tartotta. Kérdés most már^ az is, hogy miért szorítottak be ebbe a törvényjavaslatba annyi megdöbbentő, annyi igazságtalan és kegyetlen rendelkezést. Mert hiszen, ha normális viszonyok között tanulmányozunk egy másik törvényjavaslatot, mindig az első kérdés az, vájjon melyek azok az egyes intézkedések, amelyek a. köz érdekében vétettek be a törvényjavaslatba. Itt pedig azt kell kutatni, hogy vájjon melyek azok az intézkedések, amelyek a legkevésbbé kegyetlenek és szívtelenek, vájjon a szerzett jogoknak elvonása-e, vagy a biztos, nehezen szerzett kenyér elvételének lehetősége, a különböző mérték alkalmazhatóságának lehetősége, az állástól való megfosztás mellett még a megbélyegzés, így a jövő szabad kenyérkeresetének úgyszólván lehetetlennététele, vagy a jogbiztonságba vetett hitnek felesleges és rövidlátó megrendítése. Szerintem a legkegyetlenebb, a legelőrenemlátóbb, a legveszedelmesebb intéz-