Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
448 Az országgyűlés képviselőházának I Igaz, hogy az, aki sokáig miniszterkedik, ha például birtoka van, azt elhanyagolja, vagyis huzamos miniszterkedés kiemeli őt a maga polgári életéből, és ezt méltányolni kell. Ha köztisztviselő volt minisztersége előtt, természetesen méltányolni kell, hogy addig milyen magasra jutott, és tekintetbe kell venni azt is, hogy amig miniszter volt, közben még magasabbra juthatott volna. Egyáltalán megtiszteltetés és valószínűleg a tehetség elismerése is az, ha az illető feljebb jutott, én tehát nem akarom ezt a körülményt teljesen figyelmen kívül hagyni. Az ezen nyugdíjasok számára vonatkozó adatok nincsenek birtokomban, Szontágh Jenő azonban a Felsőházban azt mondotta, hogy 1933 májusig" 45 miniszter, 42 államtitkár és 100-nál több főispán húzott nyugdíjat Magyarországon. Ha utána nézünk,^ ezekből a forrásokból valami kicsiny összeg mégis bugyogna elő, megmaradna a költségvetés számára és nem kellene éppen a legöregebb emberek nyugdíját megnyirbálni. En a javaslatomat a következőképpen képzeltem el: A pénzügyminiszter úr lehetőleg még a jelen törvényjavaslatban vegyen fel olyan rendelkezést, vagy záros határidőn belül terjesszen elő olyan javaslatot, hogy a miniszteri, államtitkári és főispáni nyugdíjakra vonatkozó eddigi kivételes rendelkezések hatályon kívül helyeztetnek. Az új rendelkezések a következő alapelveken nyugodjanak: Miniszteri, államtitkári és főispáni teljes nyugdíj csak ezen tisztségekben egyhuzamban betöltött tíz év után jár. (Rassay Károly: Mi az a teljes nyugdíj?) A törvényes nyugdíjat értem alatta, amely megilletné azt, aki tíz esztendeig miniszter, vagy miniszterelnök volt, számszerűleg azonban nem tudom ezt megállapítani. Ha. köztisztviselőből lesz miniszter vagy államtitkár, három évnél rövidebb időn belül csupán szolgálati időnek számít a miniszteri vagy államtitkári tisztségben eltöltött idő. Három évnél hosszabb miniszteri vagy államtitkári szolgálat után a, nyugdíjnál eggyel magasabb rangosztály jön számításba. Ha köztisztviselőből lett főispán, arra a rendes nyugdíjszabályok állanak. Ennek a rendelkezésnek nemcsak a jövőre, hanem visszamenőleg is kellene hatállyal bírnia, minthogy azonban ezt mindenkire alkalmazva igazságtalannak tartanám — mert a körülmények nagyot változtak és azok abban a hitben fogadták el a miniszterséget, államtitkárságot, vagy főispánságot, hogy a mostani kedvezményekben részesülnek — ennélfogva belemennék abba, hogy egyes méltánylást érdemlő esetekben a minisztertanács előterjesztésére a miniszterelnök úr másképpen is intézkedhetik, és ebben a tekintetben a Ház határoz. (Rassay Károly: Jól nézünk ki! Eddig kegydíjakat adtak!) Sokszor lesznek és ( most is vannak köztiszteletben álló nagynevű volt miniszterek, akik igazán rászorulnak erre. Nincs ebben semmi szégyen, ez kitüntetés számukra. Amellett ez is megtakarítás, amelyre voltam bátor rámutatni és amely egy csekély részét behozza a nyugdíjaknál megtakarítandó összegnek. De tovább megyek. Leszek bátor rámutatni még néhány forrásra, amelyek szerintem még nincsenek megnyitva. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Általában nézzünk végig az adózók tömegén, kik azok, akik igazságtalanul kevesebb terhet viselnek, mert eltitkolt jövedelmeik után könnyű nekik kisebb mértékben viselni az ál2 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. dozatot. Itt is fogunk találni teriileteket, amelyeken lehet bányászni, amelyekből még aranyat lehet bányászni. De tovább mennék még egy lépéssel és azt mondanám, hogy arra, aki valami különösebb hasznot húz hasonló foglalkozású többi társával szemben, mert valami privilegizált előnyt tudott sokszor nem is egészen hazafias szempontok szem előtt tartásával elérni, pőtadót lehetne kivetni. (Rassay Károly: Egyszerűbb a privilégiumot megszüntetni!) Mindjárt megmondom, mire gondolok. Ez a többjöyedelem előállhat tisztességtelen verseny esetében, vagy pedig különös, egészen speciális körülmények között. Például a kormányhatalom ma szubvencionál, jobban mondva, — azt kell mondanom — eltart olyan lapokat, amelyeknek az ára fele, vagy kevesebb, mint más hasonló viszonyok között megjelenő lapoké. (Ulain Ferenc: Dumping-ujság! így hívják magyarul!) Felteszem ugyan, hogy ezeket a lapokat a miniszterelnök úr szabad rendelkezés alatt levő rendelkezési alapból szubvencionálja, — bár nem nagyon tudom, hogy futja-e ebből — mégis csak a közterhekből kerül elő az az összeg, amely egy ilyen kedvezményezett helyzetben levő újság fenntartására szolgál. (Őrgróf Pallayicini György: Eltrettiiiázzak a pénzt! — Zaj.) Takarékossági lehetőség volna az is, ha az egyenlő verseny útját ezen a téren megteremtenénk. Szükséges ez annál inkább, mert ezt a privilegizált helyzetet nem tudjuk adóval sújtani. (Rassay Károly: Sokkal egyszerűbb oda nem adni a szubvenciót! — Derültség.) Tudjuk, vannak itt üzemek és gyárak, amelyek idegeneket alkalmaznak. A gazdag Franciaország napi öt frank adót vetett ki minden olyan munkaerőre vagy vezetőre, aki idegen. Magyarországon eddig semmi ilyen adót nem vetettek ki. Itt vannak nagy fizetéssel előkelő állásban idegenek, akikre a magam részéről nem öt pengőt vetnék ki adóban, hanem fizetésüknek bizonyos százalékát venném el különadóban. Ez megint egy forrás, amelyet csak ki kell kaparni, meg kell nyitni és valami fog ebből is jönni. Ha az ember végigmegy például a Kákócziúton, láthat ilyen felírású táblát: «Itt berlini muzsikosok játszanak.» A színházak hirdetik, hogy Berlinből és máshonnan jött sztárok játszanak náluk. Ezzel a különlegességgel akarják vonzani a közönséget és ezzel elveszik a hazai énekesek és zenészek kenyerét. Ha a kormány nem akar az ilyen előadások dolgába belenyúlni, mert ez bizonyos faji ellenzést váltana ki, akkor legalább sújtsa azokat adóval. Így azután vagy elmaradnak azok, akik ezeket a külföldi attrakciókat a hazai művészet elé helyezik, vagy ha van kedvük így mulatni, ezek mellett tüntetni, akkor fizessék meg igen sokszorosan ezt a luxust. Itt van nálam egy újságcikk a Pesti Tőzsdéből, amely cikk szerint egy dr. H. A. — a teljes nevét nem mondom meg — nevű ember megkapta az itt-tartózkodási engedélyt. (Olvassa.) «Annakidején — írja ez a cikk — dr. H. A. berlini magkereskedő itt-tartózkodási engedélye ellen protestált az egész magkeres'kedelem. Amint értesülünk, az összes fórumok úgy döntöttek, hogy dr. H. A. megkapta a tartózkodási engedélyt, így zavartalanul megkezdheti az üzletet.» Ha az idegenek, a Berlinből eljövő vagy akárhonnan menekülő emberek tartózkodási engedélyt kapnak, akkor meg kellene találni a módot ezeknek I a megadóztatására is.
