Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. 449 De van itt még egy -nagyon fájdalmas dolog is, amelyet elő kell hoznom, mert tartozom vele magyar testvéreimnek. Nagyon kevés az olyan lap, amelyet megszállott területre beeresztenek, és úgy hallom, hogy mindig kevesebb is lesz. Az erdélyi lapokban mégis azt olvasom, hogy az erdélyi magyarságot rendkívül bántotta az, hogy egyes lapkiadók nem törődtek azoikkal a politikai és anyagi feltételekkel, amelyek mellett az újságokat beeresztették. Az illető cikkíró :azt írja (olvassa): «Természetes és érthető jelenség ez, annak ellenére, hogy a behozatalra engedélyezett kiadványok a magyar problémákkal csak röviden és nagyon mellékesen foglalkoznak.» (Ra>say Károly: Ez nem igaz!) Azok a magyarok tehát azt hiszik, hogy a magyarság mindössze ennyit törődik velük. (Tovább olvassa.) «Többek között így foglalkoznak a kisebbséggé lett magyaroknaik a kérdéseivel is, ami ebben a viszonylatban azt a benyomást kelti, mintha Budapestet s általában Magyarországot igen kevéssé érdekelné a mi életünk s annak viszontagságai.» Sietnem kell, beszédidőm lejáróban van. Majd elmondja, hogy milyen célokra kellett fizetni és újra azt a panaszt hozza fel, hogy azok az erdélyi magyar újságíróik, akiknek joguk, monopóliumuk van újságok beengedésére és árusítására, az erdélyi magyar sajtó támogatása helyett inkább a román lapoknak juttatnak a jutalékból. Egy olyam újság, amely a nemzet érdekében a hazafias szolgálatát teljesíti, viszont a megszállott területek vagy az utódállamok kérdéseivel objektíve igazságosan foglallkozik, háttérbe szorulhat anyagilag? Azt is panaszolja a cikkíró, hogy az Erdélybe beengedett lapokat nagyon dráeán adják. Én az olyan kiadót, aki az ilyenből is hasznot akar csinálni, aki a lapját úgy akarja szerkeszteni, hogy bejuthasson megszállott területre, mert ÍP*^ sok példány fro-v el külön megadóztatnom. Itt mes-int találok egy fogantyút, amellyel egy úiabb beviteli fói-rast -nyithatok meo-. Hivatkozom e tekintetben Hitler -példájára. Amikor nváron BeWi^ben voltam megütköztem azon. h*-*°y a Ipo-t^hVi -nénzt mindi?" a Völkische Ben^achter-ért kellett a<ïmi. Ott a leordrá^á^b ú n 'sá£r a kormány laT>jn s ez a7ért van ío-v hop-v fki ^PSZÍ. tanura got is tppyen 87 n rnpxrg>y"<7,Z,(]áa,á^n] pg booy az a laT» ne csináljon tisz+essóí>telen versenvt a sze<rénvphT> és állami pénzzel nem támogatott lapoknak Van még egy harmadik forrás is: én behoznám az^ álláshalmozási vagy jövedelemhalmozási adót. Ezt a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom még, ' mert az álláshalmozással kapcsolatban az előadó úr is és többen mások is felhozták, hogy ime, ez a javaslat az elvet már tartalmazza. De csak a nyugdíjasokra tartalmazza és ezeknél is csak 300 pengőig. Ez nem felel meg az általunk és a közvélemény által az álláshalmozásra vonatkozólag megállapított fogalomnak. Nagyon sajnálom, hogy nincsenek bevéve ide a képviselői álláshalmozások. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Turi Béla: Legyen szabad tízpercnyi meghosszabbítást kérnem. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Turi Béla: Ezek teljesen kimaradnak. Most azt fogja mondani nekem a pénzügyminiszter úr; «Kérem, a képviselő úr már megint a maganjogDa altar beienyulni». Dehát nemcsak állami területen, hanem még magánterületen is az álláshalmozás olyan üoiog a mai nyomorúságban, amely bizony nagyon kihívja az emberek ellenérzését. Ezen is kell segíteni. Előre akarom bocsátani, hogy nagyon tisztában vagyok a társadalmi struktúráJí meg nem bontásának fontosságával, az erős gazdasági egyedek, egyének szükségességével és meg vagyok győződve arról, hogy sokszor több rosszat teszünk, amikor egy ilyen egyént vagy egy ilyen intézményt elsorvasztunk, amely sok embernek adott kenyeret, mintha nem vagyunk kénytelenek uniformizálni. Nem akarom és valami radikális : vagy pláne kollektivista egyenlőség álláspontját hirdetni, de a kiáltó igazságtalanságokat az egyház nevében is, mint politikus^ is perhorreszkálom. Azt mondja nekeni a pénzügyminiszter úr» ez megint magánjog, hogy hanyléle 3ovedeime van valakinek nem állami címen. De ha ez magánjog — amint hogy az — akkor először legyen szabad felolvasnom a «Quadragesimo anno» című encyklikából a magánjogból az egyháznak a véleményét (olvassa): «Először is kétségtelen tény* hogysem Leó, sem az egyház útmutatása és irányítása alatt működő hittudósok sohasem tagadták vagy kétségbe nem vonták a magám tulajdonnak kettős jellegét, tudniillik az egyéni és társadalmi vonatkozását, a magánjólét és a közjólét felé irányuló két oldalát. Ellenkezőleg, egyértelműen tanítják, hogy a természet — azaz a Teremtő — azért adta az embernek a magántulajdonjogot, hogy egyrészt önmagáról és családjáról gondoskodhassék, másrésizt a Teremtő által az egész emberiségnek szánt földi javak éppen a magántulajdonjog intézményének segítségével a céljuknak megfeleljenek, mert mindkét cél csak szilárd és biztos rend mellett érhető el.» Majd azt mondja: «Már a magán tulaj don jog kettős jellegéből — egyéni és társadalmi vonatkozásából — világosan következik, hogy a magántulajdon használatánál nemcsak az egyéni érdeket, hanem a közjót is tekintetbe kell venni- Az idevágó — erre nagyon kérem a figvelmet — kötelességeket a jelentkező szükségleteik szerint közelebbről körülírni, az államnak a joga.» Végül azt is mondja az encyklika (olvassa): «•Mikor az államhatalom a magántulajdont a közjó követelményeihez alkalmazza, a tulajdonosokkal szemben nem ellenséges, hanein barátságos szolgálatot végez, mert ilyen módon megakadályozza- hogy az isteni Gondviselés által az emberi élet megkönnyítése céljából alapított magántulajdon jogintézménye tűrhetetlen állapotokat ne teremtsen s így önmaga sírját meg ne ássa. Ez nem a magántulajdon eltörlése, — mondja XT. Pius pápa — hanem oltalmazása, nem a^ tulajdonjog meghiúsítása. nanem. megszilárdítása.» Ha pedig a miniszter úr nem akarna az állami beavatkozással az idézett encyklika értelmében eljárni, legyen szabad itt is egy javaslattal szolgálnom. Azt tartom, hogy minden ezer pengő havi jövedelemmel bíró egyént kötelezni lehetne arra. hogy egy diplomás embert titkárként tartson száz pengős havi fisse; téssel. Az ifjúság elhelyezésének ez nagyszerű lehetősége. Ha ezer pengőből száz pengőt egy dinlomás titkár, vagy más munkát végző egyén fizetésére nem akar fordítani, az állam veszi kezébe a dolgot. Az azután megint nem á magánjog tiprása, hogy például meg kell állapítani, hogy az illetőnek mi a fő jövedelme
