Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 22 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. 447 kormányok akár az egész tisztviselői kart kicserélhetik olyanokkal, akikre politikai szempontból jobban számíthatnak.» (Meskó Zoltán: Mit szólnak ehhez a volt tisztviselők? Egy szavuk sincs erre?) Majd azt írja ez a bíró (olvassa): «Ha ebből a törvényjavaslatból jelenlegi alakjában valóban törvény lesz, a tisztviselőket a jogtalan páriák sorába fogja degradálni s előreláthatólag a tisztviselői társadalom demoralizálódását fogja eredményezni.» Ezek mindenesetre erősebb és keményebb szavak, mint azok, amelyeket én mondottam. Azután így folytatja (olvassa); «A becsületes munka, a férfias határozottság, a jellem értéke meg fog szűnni, mert a hivatalban való megmaradhatást és előbbrejutást jobban fogja biztosítani a hízelgés, az alkalmazkodás és a mások elleni intrika.» (Zaj.) Nem is mertem volna a magam nevében ilyen szavakat mondani, csak felolvastam, amit más írt. Nem kell magyaráznom, hogy mi okozza ezt. Okozza azoknak az egyéb kellékeknek megállapítása (Zaj. — Elnök csenget) és az átszervezéssel kapcsolatos nyugdíjazás. Itt van a kezemben egy másik közigazgatási bírónak a cikke is, aki a közigazgatási bíróság jogkörének a megcsonkításáról panaszkodik. Ez azonban egy részletkérdés, amiről nem tudok. Sokkal fontosabb alkotmányos kérdés az, hogy a 2. § 13. bekezdése szerint a vármegyékre vonatkozólag a rendeletet ebben a kérdésben a belügyminiszter fogja kiadni mindenféle további törvényhozási intézkedés nélkül. Berki Gyula t. képviselőtársam ennek a szakasznak a 33-as bizottsághoz való vitelét követelte (Rassay Károly: Jó néz ki az a 33-as bizottság! — Zaj.) Látszik tehát, hogy ő is aggódik amiatt, hogy ebben a kérdésben minden törvényhozási intézkedés nélkül rendeletet lehessen kibocsátani. En azonban ezzel nem elégszem meg, sőt tiltakozom az ő javaslata ellen is, mert a 33-as bizottságot csak gazdasági kérdésekben küldtük ki tanácsadó szervül (Rassay Károly: Arra sem hívják össze!) és a Hadik-féle határozati javaslat, amelyet ő a Felsőházba nyújtott be s amelyet a Felsőház és a Képviselőház is elfogadott, egyenesen kimondja, hogy alkotmányjogi kérdések tekintetében pedig a minisztériumnak, vagy a minisztereknek a 33-as bizottság tanácsadása után nincs rendeletkibocsátási joga. A Berki-féle álláspont tehát a levegőben lóg, de mégis bizonyítja azt, hogy ő is fél attól, hogy itt egy ember adjon ki rendeletet az egész vármegyei közigazgatásra, az autonómiákra. Megismétlem tehát, hogy alkotmányjogi szempontból ezt nagyon aggályosnak tartom. Mert bármennyire tudom, hogy elméletileg a parlamentarizmus és a vármegyei autonómizmus, vagyis a municipalista felfogás között milyen nagy szakadék tátong, de Kossuth Lajos is tudta ezt, és mégis ő, aki a parlamentarizmust a magyar földre behozta, azt akarta, hogy a municipiumok megmaradjanak és ki legyen építve a vármegyei közigazgatás. Sérelmes dolog volt a javaslatban az összes felekezeti tanítók felett lebegő Damokles-kard is, de nagy örömre — és ezt lojálisán meg akarom állapítani — a minisztérium az illetékes tényezőkkel együtt már megtalálta annak a módját, hogy ehhez a paragrafushoz egy olyan módosítás fog bekerülni, gondolom az előadó úr részéről, tehát hivatalosan, amely ezt a •kérdést nyugvópontra juttatja. Most egy kicsit elhagyom ezt a javaslatot azért, hogy az Imredy pénzügyminiszter úr által lajelolt útra rálépjek, vagyis a takarékosság utjara. Meg szeretném neki mondani, hogy mint pénzügyminiszter azt a 3—3-5 milliót milyen torrásokból hozhatná be, ha talán nem is olv

an.egyszerű eszközzel, amilyennel ő megcsinálta, de valósággal és effektive mégis behozhatja. Arról megnyugtathatom ímrédy pénzügyminiszter urat és a kormányt is, hogy a takarékosság elvének érvényesítésében mi követni fogjuk, csak legyen az az út, amelyet kijelölnek, méltányos, igazságos és a nemzetre nézve szerintem is értékes. Mindenekelőtt azt ajánlom a pénzügyminiszter úrnak, hogy nyújtson be az utolsó szakasz elé egy pótlást, hogy a politikai nyugdíjak tekintetében a kedvezményes — ismétlem, a kedvezményes — rendelkezések megszűnnek Mit jelent ez? Ez összegszerűi eg talán a milliót nem fogja elérni, azonban hogy meglássuk, hogy összegszerüleg mennyi, kérem a pénzügyminiszter urat, hogy terjesszen a Ház elé egy jegyzéket ebben a tekintetben, mert mi nem kaphatjuk meg azt, hogy kik, hányan és milyen illetményeket kapnak politikai címen, vagyis minisztereskedés, államtitkárság vagy főispánság révén. Nem látom azt, hogy gazdag országok is elbírnák azt a luxust, hogy egy hétig működött minisztereknek, akik véletlenül köztiszteletből lettek azok, örök életükre miniszteri nyugdíjat adjanak. Talán valamikor jegyző volt az illető miniszter a vármegyénél, vagy nem tudom, micsoda, földbirtokos, stb., »miután két esztendeig miniszter, vagy főispán volt, kivételes kedvezményes rendelkezésekkel kivételes nyugdíjat kap, ha nem is mindig teljes nyugdíjat. Mi lenne Franciaországgal ennyi kormányváltozás mellett, amelyeket minden hónapban megélünk, ha ilyen elvek szerint politikai állásokért nyugdíjat adna. r Van egy másik argumentum, amely talán még jobban izgatja a lelkemet és ez a politikai morál dolga. Látom, hogy annak a politikus köztisztviselőnek, aki állandó jövedelmet húz, álom, hogy miniszteri székbe ülhessen, ha csak egy hétre is. A legtöbben azt hiszik, hogy a miniszterség nehéz dolog lehet s a vállalkozás és az elhatározás sem olyan könnyű. Ez a nyűg; díj azonban mindenkit ösztökél a miniszteri tárca elfogadására, mert ez az emberi természetből folyik, még ha angyal volna is az illető. Nem tudnak az emberek ellenállni annak, hogy ne legyenek miniszterek vagy államtitkárok, még ha rövid ideig is, még ha meg is bukik a kormány, mert mindjárt az első naptól kezdve nyugdíjjogosultságot szereznpk Nem szabad ezt a mérgezőanyagot hennehagyni a politikai életben^ hogy éppen azok az emberek, akik valami kép fü^ovnek, törekedjenek olyan posztok után. amelyekből azután anyag

; haszon őket kielégítheti, előbbre viheti, és ezáltal egy fordított versenyt teremtsenek. Nem akarom azt, ho«?y valaki hoszszabb szolgálat után ne kapjon nyugdíjat, mert ez p->4HflTivtalan ^olna. Fel fogom olvasni határozati javaslatomat, de előre megmondom, hogy nem terjesztem be határozati javaslatképpen, mert nem látom célszerűnek a kormányt bármilyen indítvánnyal foglalkoztatni. Rábízom a pénzügyminiszter úr lelkiismeretére és felfogására, hogy ha magáévá teszi ezt a javaslatot, terjessze be ő, vagy ha nem terjeszti is be, csinálja meg, én presszionálni nem fogom, a, mai politikai légkörben hiába tenném.