Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
428 Az országgyűlés képviselőházának , lyeztetnek s ha tetszik a kormány vezetőjének, úgy jár el velük szemben, ahogy akár. Vagy vegyük a 2. § a) pontját. Nagyon igazságtalannak tartom azt az eljárást, hogy egy félesztendei betegség után, tehát önhibáján kívül előállt okok miatt véglegesen nyugdíjba küldhessenek valakit. Ebben a tekintetben a régebbi humánus intézkedéseket az emberrel, a családdal szemben fenn kell tartani. A 2. $ b) pontját pedig «selyemzsinór»-nak tartom, egy olyan diktatórikus rendszernek, amely még inkább függővé teszi a mindenkori politikai irányzattól a tisztviselőt és egyáltalában nem szolgál a magyar igazgatás nívójának emelésére. Nem beszélek a bírói függetlenségről, mert azt itt Wolff Károly igen élénken és helyesen kifejtette, de eddig büszkék voltunk arra. hogy talán Anglia után mi vagyunk a legelső jogállam, hiszen az egyéni érdekek védelmére mindenütt, még a közigazgatás során is megadtuk az úgynevezett bírói jogvédelmet. Méltóztassék megnézni, hogy ez a javaslat hány helyen veszi el a tisztviselőtől a bírói jogvédelmet, sőt bizonyos tekintetben a közigazgatási bíróság hatáskörét is megnyirbálja. Ebben a teremben Szilágyi Dezsőtől kezdve Tisza Istvánig nagyon sokan törtek lándzsát mellette ési haladásnak nevezték: és állították be nemzeti életünkben, amikor a bírói védelem a közigazgatás terén is biztosíttatott. Az újabb fejlődés — úgylátszik: — nem kedvez a bíróságok működésének, pedig nézetem szerint minél inkább kizárjuk a közigazgatás életéből a bírói jogvédelmet, annál inkább közeledünk a Balkánhoz, már pedig nem ez a feladatunk, mélyen t. Ház. A javaslat -megállapítj a az elévülési időt is az igényeket illetőleg. Erre vonatkozólag nem állapíthatok meg mást, mint azt, hogy ez a legigazságtalanabb rendelkezése ennek a javaslatnak. Egy államnak mindig vezéreszméje az igazság. Ha van igény, azt bármikor lehessen védeni. A nyugdíj is vagyon, éppen annyira érték, mint a föld, a ház, az ingó és azokra vonatkozólag megadatik a kereset szélesebb időpontra, a nyugdíjnál ellenben mindez elvétetik, holott az igazság biztosítása^ a jövedelmeknek igazságos alapon való kiutalása, nem fogja veszélybe dönteni az államot és nem fogja súlyosabbá tenni az államháztartás helyzetét. Ha azonban ez a szakasz bennmarad a javaslatban, akkor majd jön egy kegyelmi tény, mert az igazságtalanságot kegyelem útján pótolják, amikor majd nem kell nézni a feltételeket. Egy csomó kegydíjas fog jelentkezni mindenütt, mert — miután az elévülési idő olyan rövid volt — igazságot nem lehet, tehát kegyelmet kell adni. Már pedig nem tudom, hogy a tisztviselői illetményeknél a kegy díjak összegének biztosítása, a kegydíjak összegének beállítása volna-e fontos 1 ? Enélfogva ezt a szakaszt a magam részéről teljes mértékben kifogásolom is. A takarékosságra vonatkozólag, amely a javaslat másik indoka, elismerem, hogy a mi költségvetésünk tényleg túl van duzzasztva fizetésekkel, nyugdíjakkal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elismerem, hogy ezen feltétlenül változtatni kell, de tessék hozzá koncepciókat, lehetőséget adni, mert a magyar tisztviselői kar is szívesen meg fogja hozni, az áldozatot, (Ügy van! Ügy van! half elöl.) ha azt látja hogy az nemcsak az időnként az államháztartásban jelentkező hiányok fedezésére szolgál, hanem ezzel elindultunk egy vonalon, amely vonalon gazdasági életünket s válságos gazda,sági és pénzügyi helyzetünket rendbe lehet '24. ülése 1933 december h-én, hétfőn. hozni. De, hogy előre folytonosan csak áldozatokat kívánnak s az áldozatok ellenértékeként egyáltalán semmi sem jelentkezik: ezt a magunk részéről feltétlenül kifogásolnunk kell. Éppen ezért például a mi pártunk — azt hiszem — nincs abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot megszavazza, mert nem látja azt, hogy mire kívánja a kormány ezeket az áldozatokat, amelyek a javaslatba be vannak állítva és nem látja, hogy ezeket az áldozatokat igazságos vonalon vezetik-e keresztül. Amikor én kinn a perifériákon jól fizetett párttitkárokat látok, (ügy van! Ügy van! bah felől.) akik az én városom közéletét is ma már szinte terrorisztikusan dirigálják, nekem nem lehet más felfogásom, mint megvédeni a tisztviselőket a pártdiktatúrával szemben. Nézzük csak meg, hiszen mi mindig ünneplünk, (Rakó vszky Tibor: Ez igaz!) mindig fláncolunk, hódolunk minden téren a legdrágább divatnak, amely csak a világon létezik, tehát ezeken a tereken is be kell állítanunk a takarékosságot és az állam költségvetéséből itt is nagy összegeket lehet lefaragnunk, ha a magunk részéről sok felesleges intézményt igyekszünk megszüntetni. (Rakovszky Tibor: Pedig éppen Ankarából hozták a selyemzsinórt a tisztviselőknek!) Most azonban még más tekintetben is aggályaim vannak. Éppen a háztulajdon a legtúlterheltebb az adótárgyak között és a háztulajdonok rovására is megy ez az egyoldalú takarékosság; másfelől a kistisztviselőket illetőleg is meg kell állapítanom, hogy ott az alsóbb régiókban túlontúl sok áldozatot követelnek, holott ott ez már a család, az exisztencia rovására, megy, a felsőbb régiókban pedig túlontúl nagy kíméletet tanúsítanak. A múlt gazda javaslatok tárgyalása során itt majdnem segélyegyletet alakítottunk a bankigazgatóknak, sajnáltuk őket a pénzügyminiszter úr bemondása alapján. Hát ha most véletlenül a tisztviselők érdekeit tárják fel előttünk őszintén, akkor azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr szintén nem veheti rossznéven tőlünk a sajnálkozást. Ebbe a javaslatba is bele van keverve, hogy voltaképpen a magyar ifjúság sorsán kívánnak segíteni az álláshalmozások 'megszűntetésével. Itt már 12 éve hallom azt, hogy mindig segítenek az ifjúságon, politikailag sokszor felhasználják az ifjúságot, a segítség azonban! ezideig még mindig elmaradt, pedig ma is ugyanaz a rendszer van hatalmon és volna módja lehetőségeket teremteni az ifjúság számára. Ha túlterheltek a szellemi pályák, csináltak-e már valami lehetőséget arra, hogy a mi ifjúságunkat a gazdasági életben s annak (különböző .régióiban is elhelyezzék 1 ? Ebhm az irányban m'ésï semmi lépés nem történt, állandóan segítjük és segítjük az ifjúságot, de az ifjúság a segítséget egyáltalában nem látja, s akkor, amikor hivatkozunk arra, hogy segítjük az ifjúságot, ugyanannak az ifjúságnak a szüleit B.-listával már megfosztottuk kenyerétől, most pedig a 2. §-szal rendelkezési álla; pótba helyezzük és újból földönfutóvá tesszük. Az ifjúság segítéséből pozitívumként csak ezt látjuk» A javaslat harmadik indoka az, hogy az igazságosság elvét kívánja keresztülvinni a jövedelemeloszlás terén. Tényleg vannak is a javaslatban ádevonatkozólag egyes intézkedések az álláshalmozásokra nézve. Vannak takarékosságii intézkedések 'is, azonban ezek nem elégségesek és nagyon egyoldalúak. Ha a kormány
