Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. ezen a; téren gyökeresen akar rendezni és segí­teni, akkor ezekkel az egyoldalú, szinte felü­letes^ intézkedésekkel nem elégedhetik (meg. Tessék a tisztviselők mellékfoglalkozását vég­leg beszüntetni, mert e körül nagyon sok sza­bály talanság és nagyon sok hiba van. Erre egyáltalában nincs, szükség. Azután tessék ar­ról gondolkodna, hogy talán a mai időben mindenki leszállíthatja igényeit, a miniszterek is* a kormányelnök úr is, mi képviselők is. Ha már olyan kétségbeejtő a mi állaimháztartá­sunk helyzete, akkor tessék megállapítani azt a maximális összegeit, amely az állam pénz­tárából egy embernek juthat, tessék ezt (meg­állapítani, mert így jelentős megtakarítás áll elő, s azoknak, akik éppen a hatalmi polcon vannak, akik a közéletben legelői vannak, meg­lesz a módjuk áldozatokat hozni. Éppen ezért, az én városom polgárságának kívánságára, tisztelettel javaslom a következő határozati ja­vaslat elfogadását (olvassa): «A Képviselőház szükségesnek találja államháztartási takarékos­sági érdekből is, hogy a közpénztárakból húzott fizetések és nyugdíjak maximális összege álla­píttassék meg, különösen akkor, amikor a kis­emberek fizetése és nyugdíja nagyobb ará­nyokban csökken.» Most pedig engedje meg a t. Ház, hogy fog­lalkozzak egyes, voltaképpen a nyugdíjasok részéről előjött jogos észrevételekkel, amelyek ezzel a javaslattal szemben felmerültek. Ezek kétségkívül diszputábilis dolgok, amelyekről lehet pro és kontra vitatkozni. Magam részé­ről azért adom elő ezeket, mert ezekben a kí­vánalmakban igazságot látok. A közalkalmazottak egyik része felemlíti, hogy egészen más elbírálás alá kell vonni lak­bér tekintetében a családos embert, mint a nem családos embert és ezen a címen kívánják inkább a takarékoskodást. A tisztviselőknek, különösen a nyugdíja­soknak vidéken lakó nagy tömegei azt kíván­ják, hogy a lakbért ne az utolsó állomási hely szerint kapják, ahol mint ténylegesek szolgá­latban legutoljára voltak, hanem jelenlegi la­' káshelyük szerint, mert ez az igazságos, ez teszi lehetővé a tisztviselőknek, hogy családjuk­kal bentlakjanak abban a városban, ahol is­kolák vannak, ahol gyermekeiket neveltetni tudják. A másik kívánság, amelyet, azt hiszem, Wolff Károly igen t. képviselőtársam is el­mondott már, az, hogy azoknak a tisztviselők­nek a helyzete, akik tisztviselői lakbérükből építkeztek, rendeztessék, mert ezek a javaslat törvénnyé válása esetén teljesen tönkremen­nek. Általános kívánság a nyugdíjasok nagy többségénél, hogy a nyugdíjaknál jelentkező különbségek megszüntetését kívánják, tehát egyenlő nyugdíjakat. Egyenlő szisztémájú nyugdíjakat kérnek, tekintet nélkül arra, hogy 1924 előtt vagy után mentek-e nyugdíjba. Eb­ben a tekintetben tehát homlokegyenest ellen­kező állásponton vannak, mint a miniszter­elnök úr. Azután kívánják igen sokan, különösen a tanítóság^ részéről, hogy a nyugdíjaknál a mi­nimum állapíttassák meg, az a minimum, amelyből már elvenni nem lehet és ez a mini­mum olyképpen legyen megállapítva, hogy be­lőle^ egy család mégis megélhessen. Ez olyan kívánság, amellyel szintén számolnunk kell. Egyáltalán még meg kell emlékeznem há­rom kategóriáról, akiknek helyzetét különösen is megfontolandónak tartom. Az egyik a, taní­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 december U-én, hétfőn. 429 tóság, amelyről már említés tétetett. Ama vita után, amely itt már lefolyt Wolff Károly igen t. képviselő úr és a miniszterelnök úr között, nem akarom a Ház türelmét hosszasabban igénybe venni, hiszen a tanítóság helyzetét tudjuk, látjuk: az ő számukra bizonyos segít­séget és orvoslást külön is kell biztosítani. A másik kategória a csendőrlegénység. Ez a csendőrlegénység — ezek a jó emberek — bi­zonyos mostoha elbánásban vannak a többi kategóriákhoz képest. Érdekes, hogy ha például a csendőrlegénységhez tartozó egészségesen el­megy üdülni a Balaton mellé, akkor van szá­mára segítség, kap bizonyos költségeket, ellen­ben máskülönben kórházi költségéről a belügy­minisztérium nem gondoskodik. Hát, hogy az egészségesebbnek jobb dolga legyen, mint a be­tegnek, ez mégsem igazságos. (Sándor István: Nem egészen jól van beosztva!) Ugyanilyen a helyzet a szolgálati pótdíj tekintetében. Elszedték tőlük a nyugdíjjárulé­kot és ezen pótdíjak után azután rendelettel elvonták tőlük a nyugdíjat. Megint egy olyan igazságtalanság, amiért ők a Kormányzó úr őfőméltóságától kezdve mindenüvé, még a par­lamenthez is fordultak. Én ellenjegyeztem a kérvényüket is s egy határozati javaslatot nyújtok be, amelyben: a képviselőház felhívja a kormány figyelmét a nyugdíjas csiendőrle­génység jogos panaszaira és kéri, hogy ilyen irányban tett intézkedéseiről tegyen annak idején jelentést. A harmadik határozati javaslat a magyar vasutasságról szól, amelynek nehéz helyzetét, amikor itt a kereskedelmi tárcában változás áll be, mindjárt minden első interpellációmban szóvá szoktam tenni, amely interpellációkra minidig megkapom, a választ, hogy gondoskodás tárgyává teszik és majd segítség fog történni, ez a segítség azonban hiányzik. A vasutasság ezzel a javaslattal nagyon elégedetlen. Váro­som nyugdíjas vasutasainak kívánságára a következő határozati javaslatot nyújtom be a t. Háznak (Olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy a Máv.­aikalmazottak nyugdíját csakis olyan külön törvénnyel lehet és kell sürgősen szabályozni, amely a Má v.-alkalmazottak nyugdíjainak fő­összegét addig is, amig ez a főösszeg az 1907. évi L. törvénycikkben megállapított fizetési táblázatok szerinti nívóra fel nem emelhető, annyival magasabban állapítja meg, amekkora nyugdíjtöbbletet a Máv. nyugdíjasait megillető nyugdíjintézeti vagyon a külön nyugdij­vagyonnal nem bíró többi közszolgálati ágak­hoz tartozók nyugdíjaihoz képest megenged, amely a törvénnyel biztosított nem 50%-os, ha­nem 2 /s részes Máv. özvegyi nyugdíjakat elis­meri, amely a bírósághoz vezető utat úgy a je : lenlegi Máv.-nyugdíjasokra, mint a jövőbeni Máv.-nyugdíjasokra megnyitja, amely a Mav.­segédtiszteknek és altiszteknek a koronáról pengőre való átértékeléssel kapcsolatos serel­meit orvosolja, amely a nyugdíj intézeti bizott­ságnak felerészben a nyugdíjas, felerészben a tényleges tagok sorából választás útján való megalkotását mondja ki, csakis az elnök szemé­lyének kinevezésével. Mondja ki a Képviselő­ház, hogy a Máv.-nyugdíjtörvenyjavaslattal egyidejűleg terjesszen be a kormány^ szintén sürgősen törvényjavaslatot a Máv. tényleges alkalmazottak illetményeinek és elohaladasa­nak szabályozásáról, mellyel a vasúti szolgalat felelősségteljes és terhes volta az illetmények rendezésében megfelelőleg kifejezést nyerjen, éppenúgy, ahogy az a múltban mindig volt, 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom