Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. ezen a; téren gyökeresen akar rendezni és segíteni, akkor ezekkel az egyoldalú, szinte felületes^ intézkedésekkel nem elégedhetik (meg. Tessék a tisztviselők mellékfoglalkozását végleg beszüntetni, mert e körül nagyon sok szabály talanság és nagyon sok hiba van. Erre egyáltalában nincs, szükség. Azután tessék arról gondolkodna, hogy talán a mai időben mindenki leszállíthatja igényeit, a miniszterek is* a kormányelnök úr is, mi képviselők is. Ha már olyan kétségbeejtő a mi állaimháztartásunk helyzete, akkor tessék megállapítani azt a maximális összegeit, amely az állam pénztárából egy embernek juthat, tessék ezt (megállapítani, mert így jelentős megtakarítás áll elő, s azoknak, akik éppen a hatalmi polcon vannak, akik a közéletben legelői vannak, meglesz a módjuk áldozatokat hozni. Éppen ezért, az én városom polgárságának kívánságára, tisztelettel javaslom a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa): «A Képviselőház szükségesnek találja államháztartási takarékossági érdekből is, hogy a közpénztárakból húzott fizetések és nyugdíjak maximális összege állapíttassék meg, különösen akkor, amikor a kisemberek fizetése és nyugdíja nagyobb arányokban csökken.» Most pedig engedje meg a t. Ház, hogy foglalkozzak egyes, voltaképpen a nyugdíjasok részéről előjött jogos észrevételekkel, amelyek ezzel a javaslattal szemben felmerültek. Ezek kétségkívül diszputábilis dolgok, amelyekről lehet pro és kontra vitatkozni. Magam részéről azért adom elő ezeket, mert ezekben a kívánalmakban igazságot látok. A közalkalmazottak egyik része felemlíti, hogy egészen más elbírálás alá kell vonni lakbér tekintetében a családos embert, mint a nem családos embert és ezen a címen kívánják inkább a takarékoskodást. A tisztviselőknek, különösen a nyugdíjasoknak vidéken lakó nagy tömegei azt kívánják, hogy a lakbért ne az utolsó állomási hely szerint kapják, ahol mint ténylegesek szolgálatban legutoljára voltak, hanem jelenlegi la' káshelyük szerint, mert ez az igazságos, ez teszi lehetővé a tisztviselőknek, hogy családjukkal bentlakjanak abban a városban, ahol iskolák vannak, ahol gyermekeiket neveltetni tudják. A másik kívánság, amelyet, azt hiszem, Wolff Károly igen t. képviselőtársam is elmondott már, az, hogy azoknak a tisztviselőknek a helyzete, akik tisztviselői lakbérükből építkeztek, rendeztessék, mert ezek a javaslat törvénnyé válása esetén teljesen tönkremennek. Általános kívánság a nyugdíjasok nagy többségénél, hogy a nyugdíjaknál jelentkező különbségek megszüntetését kívánják, tehát egyenlő nyugdíjakat. Egyenlő szisztémájú nyugdíjakat kérnek, tekintet nélkül arra, hogy 1924 előtt vagy után mentek-e nyugdíjba. Ebben a tekintetben tehát homlokegyenest ellenkező állásponton vannak, mint a miniszterelnök úr. Azután kívánják igen sokan, különösen a tanítóság^ részéről, hogy a nyugdíjaknál a minimum állapíttassák meg, az a minimum, amelyből már elvenni nem lehet és ez a minimum olyképpen legyen megállapítva, hogy belőle^ egy család mégis megélhessen. Ez olyan kívánság, amellyel szintén számolnunk kell. Egyáltalán még meg kell emlékeznem három kategóriáról, akiknek helyzetét különösen is megfontolandónak tartom. Az egyik a, taníKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 december U-én, hétfőn. 429 tóság, amelyről már említés tétetett. Ama vita után, amely itt már lefolyt Wolff Károly igen t. képviselő úr és a miniszterelnök úr között, nem akarom a Ház türelmét hosszasabban igénybe venni, hiszen a tanítóság helyzetét tudjuk, látjuk: az ő számukra bizonyos segítséget és orvoslást külön is kell biztosítani. A másik kategória a csendőrlegénység. Ez a csendőrlegénység — ezek a jó emberek — bizonyos mostoha elbánásban vannak a többi kategóriákhoz képest. Érdekes, hogy ha például a csendőrlegénységhez tartozó egészségesen elmegy üdülni a Balaton mellé, akkor van számára segítség, kap bizonyos költségeket, ellenben máskülönben kórházi költségéről a belügyminisztérium nem gondoskodik. Hát, hogy az egészségesebbnek jobb dolga legyen, mint a betegnek, ez mégsem igazságos. (Sándor István: Nem egészen jól van beosztva!) Ugyanilyen a helyzet a szolgálati pótdíj tekintetében. Elszedték tőlük a nyugdíjjárulékot és ezen pótdíjak után azután rendelettel elvonták tőlük a nyugdíjat. Megint egy olyan igazságtalanság, amiért ők a Kormányzó úr őfőméltóságától kezdve mindenüvé, még a parlamenthez is fordultak. Én ellenjegyeztem a kérvényüket is s egy határozati javaslatot nyújtok be, amelyben: a képviselőház felhívja a kormány figyelmét a nyugdíjas csiendőrlegénység jogos panaszaira és kéri, hogy ilyen irányban tett intézkedéseiről tegyen annak idején jelentést. A harmadik határozati javaslat a magyar vasutasságról szól, amelynek nehéz helyzetét, amikor itt a kereskedelmi tárcában változás áll be, mindjárt minden első interpellációmban szóvá szoktam tenni, amely interpellációkra minidig megkapom, a választ, hogy gondoskodás tárgyává teszik és majd segítség fog történni, ez a segítség azonban hiányzik. A vasutasság ezzel a javaslattal nagyon elégedetlen. Városom nyugdíjas vasutasainak kívánságára a következő határozati javaslatot nyújtom be a t. Háznak (Olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy a Máv.aikalmazottak nyugdíját csakis olyan külön törvénnyel lehet és kell sürgősen szabályozni, amely a Má

v.-alkalmazottak nyugdíjainak főösszegét addig is, amig ez a főösszeg az 1907. évi L. törvénycikkben megállapított fizetési táblázatok szerinti nívóra fel nem emelhető, annyival magasabban állapítja meg, amekkora nyugdíjtöbbletet a Máv. nyugdíjasait megillető nyugdíjintézeti vagyon a külön nyugdijvagyonnal nem bíró többi közszolgálati ágakhoz tartozók nyugdíjaihoz képest megenged, amely a törvénnyel biztosított nem 50%-os, hanem 2

/s részes Máv. özvegyi nyugdíjakat elismeri, amely a bírósághoz vezető utat úgy a je

: lenlegi Máv.-nyugdíjasokra, mint a jövőbeni Máv.-nyugdíjasokra megnyitja, amely a Mav.segédtiszteknek és altiszteknek a koronáról pengőre való átértékeléssel kapcsolatos serelmeit orvosolja, amely a nyugdíj intézeti bizottságnak felerészben a nyugdíjas, felerészben a tényleges tagok sorából választás útján való megalkotását mondja ki, csakis az elnök személyének kinevezésével. Mondja ki a Képviselőház, hogy a Máv.-nyugdíjtörvenyjavaslattal egyidejűleg terjesszen be a kormány^ szintén sürgősen törvényjavaslatot a Máv. tényleges alkalmazottak illetményeinek és elohaladasanak szabályozásáról, mellyel a vasúti szolgalat felelősségteljes és terhes volta az illetmények rendezésében megfelelőleg kifejezést nyerjen, éppenúgy, ahogy az a múltban mindig volt, 62