Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

426 Az országgyűlés képviselőházának 22 h. ülése 1933 december h-én, hétfőn. Gömbös nem csupán képviselő, hanem minisz­terelnök is!) Homonnay Tivadar képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Griger Miklós: Hol van az egységespárt? Festetics, a fajvédő!) Csendet kérek, képviselő úr. (Griger Miklós: Halljuk a horogkeresztes Festeticset! Hol van? — F. Szabó Géza, közbeszól. —Zaj.) Csendet ké­rek, képviselő urak! — (F. Szabó Géza újra köbeszól.) F. Szabó Géza képviselő urat kérem, foglalja el helyét és maradjon csendben. (Gri­ger Miklós: A horogkeresztes Festetics hol van? — Esztergályos János: Festetics fel volt irat­kozva ellene!) Esztergályos képviselő urat ké­rem, maradjon csendben. (Esztergályos János: Festeticset eltanácsolták!) Esztergályos képvi­selő urat rendreutasítom. (Tobler János: Mond­janak egy viccet!) Tobler képviselő urat rend­reutasítom. (Folytonos zaj.) Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Végtelenül sajnálom ..., (Nagy zaj. — Propper Sándor: Nem lehet védelmezni a javaslatot? — Dinich Ödön: Ki védi a javaslatot? — Homonnay Ti­vadar közbeszól.) Elnök: Homonnay képviselő urat rendre­utasítom. (Fábián Béla: Végre őt is rendre­utasítják! Tíz évig ült itt!) Fábián Béla kép­viselő urat kérem, maradjon csendben., (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! A jegyző úr felhívása, megvallom őszintén, meg­lepetéssaerűen érintett, (Zaj a hal- és szélső­baloldalon.) mert nem gondoltam, »hogy az igen t. többségi párt második szónokképpen már ma­gát a miniszterelnök urat állítja be. (Derültség balfelől. — Esztergályos János: A szónokot el­tanácsolták!) Csak végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr, miután a parlamentnek egy fenyegetést adott, eltávozott és mi erre a fenyegetésre voltaképpen nem is válaszolha­tunk., A miniszterelnök úr szembeállította a mostani középeurópai állapotokat és kilátásba helyezett bizonyos ütemesebb haladást abban az esetben, ha a parlament viccelődik, mint ahogy a miniszteer'lnök úr mondotta. (Zaj a bal- és szélsőhaloldalon. — Dinich Ödön: Hátraköti a sarkát à parlamentnek!) Az én meggyőződésem szerint a miniszterelnök úrnak ez a fenyegetése először is indokolatlan volt, másodszor jogta­lan volt. (Ügy van! Ügy van! a hal- és szélső­báloldalon.) Indokolatlan volt azért, mert soha még törvényhozás nagyobb türelemmel a kor­mány iránt és kormánytehetetlenség iránt nem volt, mint ez a parlament a miniszterelnök úr­ral szemben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ellenzéki pártok is csepegnek a loyalitástól és mindenki biztatja a miniszterelnök urat, hogy ezekben a mostani nehéz időkben végre vegye elő azt az eltakart temperamentumát és csele­kedjék., (Zaj és mozgás a báloldalon. — Griger Miklós: Pedig népszerűtlenebb kormány még nem volt, mint ez!) De a miniszterelnök, úr megállapítása jog­talan is. Ez idő szerint még Magyarország, legalább papiroson, alkotmányos állam. (Ras­say Károly: Van még egy pár itt Európában!) A miniszterelnök úr a végrehajtóhatalom feje. Az alkotmányt pedig — állítjuk — la minisz­terelnök úrnak minden fenyegetése ellenére is meg fogjuk védelmezni, vele szemben is, (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) ha (kell, egészen a vérpadig elmegyünk az alkotmány védelmében. (Rassay Károly: Bethlen is de­mokráciát hirdet Londonban! — Homonnay Tivadar: Es parlamentarizmust!) Abban azonban igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy nincs társadalmi osztály, nincs foglalkozási ág, amely ne szenvedne, tehát a szenvedések harmóniáját kell biztosítani ebben az országban, mert mindnyájunknak áldozatot kell hozni. (Rassay Károly: Ez a pont hiányzik a nemzeti munkatervből!) Ha azonban a szen­vedéseknek harmóniában kell lenniök egymás­sal s ha mindnyájan szenvedünk, akkor két kérdéssel kell tisztában lennünk. Az egyik az, hogy miért szenvedünk? Mi minden takarékos­sági intézkedést szívesen látunk (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és legyünk akár köztisztviselők, akár gazdák, akár iparosok, akár kereskedők, akár munkások, mindnyájan szívesen szenve­dünk, ha azt látjuk, hogy a szenvedésnek ér­telme van, ha látunk koncepciót, amely a hely­zetet mégis 'bizonyos fokig szanálni tudja és amely ebből a súlyos veszedelemből bennünket kiemel s ha a szenvedések terén is látunk igaz­ságosságot és nem azt látjuk, hogy a kisebb­nek, a társadalomra kevésbbé fontosabbnak, vagy a kevés'bbé erősnek több jut a szenve­déshől, mint azoknak, akiknek helyzete talán a mai viszonyok között más. A miniszterelnök úr azután a 2. $ védelmé­ben megemlítette a minisztériumokat és beszélt (Rassay Károly: Súlyos kritikát mondott róla!) az úgynevezett igavonókról és az ott lévő dolog­kerülőkről. (Rassay Károly: Amerikázókról!) Abban tényleg igaza van a r miniszterelnök úr­nak, hogy ezeket az amerikázó és nem dolgozó tisztviselőket — ha vannak ilyenek — ki kell küszöbölni. (Rassay Károly: Vagyunk itt olya­nok, akik közelebbről ismerjük azokat a mi­nisztériumokat!) Az ilyen tisztviselők azonban nagyon is kivételek, (Rassay Károly: Ügy van!) mert a minisztériumi tisztviselők több­sége — nagyon jól tudjuk mindnyájan — éjsza­kákat dolgozik keresztül. (Rassay Karoly: Azoknak a tisztviselőknek nincs módjuk any­nyit vadászni, mint a miniszterelnök úrnak!) De, mélyen t. Ház, ha ezeket a tisztviselőket ki akarják küszöbölni, — ha vannak ilyen dolog­talan, amerikázó tisztviselők — erre megvan a fegyelmi eljárás, az ilyen embereket köteles­ség nem teljesítés címén ki lehet emelni. Ezért vészszakaszokat beállítani egy új törvénybe nem szükséges, mert a magyar törvényes ren­delkezések között mindig volt szakasz, melynek alapján a dologkerüJő tisztviselővel el lehetett járni. (Rassay Károly: A minisztertől függött a kinevezése!) A kinevezés, szelekció a minisz­tertől függ, tehát az ilyen dologkerülő emberek kihagyására mindig megvan a mód. Én azonban, mélyen t. Ház, inkább attól fé­lek, hogy e vészrendelkezések és e vészeljaras folytán majd az a helyzet fog előállni, hogy az egyik rezsim elkergeti a neki nem megtelelő egyént (Rassay Károly: Ügy van!) és majd, ha véletlenül egy politikai váltógazdasag iog be­következni, a másik rezsim visszalépteti es visszanevezi az előbb «alkalmatlan» egyéneket. Ha azonban az a bizottság, amely^ ezt a dolgot intézi, megint függni fog a kormányzati hata­lom birtokosától, akkor az ki fogja állítani, sajnos, — ha úgy kívánja a hatalom feje — az ellenkező, az alkalmasságot bizonyító tanúsít­ványt is. Mert amíg a tisztviselőnek a szolga­lati pragmatikát nem adják meg, addig a tiazt : viselő a legfüggőbb tényező a magyar állami életben. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Berki Gyula igen t. képviselőtársam azt mondotta beszédében: ne felejtsük el, hogy, a falvakban a közalkalmazottak voltaképpen nép­szerűtlenek is. Igaza van képviselőtársamnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom