Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. ülése 1933 december %-éri, hétfőn. 421 Vagyis volt eddig egy autonóm szerv, amely a •bírákra nézve kimondotta, hogy meg kell-e indítani az eljárást, igen vagy sem. Ezt az autonom iszervet most ez a javaslat elkobozza, mert azt mondja, hogy miniszteri intézkedésre el kell rendelni az eljárást. (Zaj.) t Ez a nóvum nem indokolt. A szorgalom hiánya vagy a munkaképtelenség esetében eddigi törvényeink alapján is ellehetett járni az illető bíróval szemben. De miért kell most bevenni ebbe a törvényjavaslatba a megbízhatóság vagy a minősítés egyéb kellékeinek a hiányáti Mindenekelőtt megjegyzem, hogy sem a kúriai, sem a közigazgatási bírónak nincs minősítése. Elnök: Lejárt a beszédideje a képviselő úrnak. Wolff Károly: Kérem a t. Házat, méltóztassék 'beszédidőmet egy félórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Wolff Károly: Mondom, a kúriai bírónak nincsen minősítése. Hogy fog most a, Legfőbb Fegyelmi Bíróság dönteni ebben a dologban, vagyis a Felsőház tagjaiból alakított fegyelmi bíróság? Igaz, hogy emlékezetem szerint az utóbbi időben csak egyetlenegy eset volt, amikor ezt a Legfőbb Fegyelmi Bíróságot össze kellett hívni, mert büszke öntudattal állapíthatom meg, hogy a magyar bírói kar éppen úgy, mint a közszolgálati alkalmazottak is, a legnagyobb szegénységben is, amikor az úgynevezett cipőtalpaló bírák felett gúnyolódtak, megállotta a helyét. Nagy dolog, hogy milliós gazdasági kérdésekben nem akadt magyar bíró, aki megingott volna az ő pártatlanságában. Valamennyien hivatkozunk a magyar bírói* kar kiválóságára, aminthogy hozzá is tehetem, hogy a mi legfelsőbb bíróságunk döntvényeit bármelyik kultúrált nemzet legfőbb bírói fórumának döntvényeivel össze lehet 'hasonlítani, (Ulain Ferenc: Páratlan a világon!) mert ez az összehasonlítás a magyar bírói kar javára fog kiütni. Magas nívó, készültség, judicium és szociális érzék! Talán a szociális érzéket kell a legjobban poentiroznom, amely a, m. kir. Kúriánál törvényes tételes rendelkezések hiányában is mindig érvényesült. Most mi oda állítsuk, hogy: a szakképzettség hiányai Most törvénnyel adjunk módot arra, hogy azt mondják: a Kúriánál lehet olyan bíró, aki szakképzettség hiánya miatt nyugdíjazandó, amikor eddig csak egy esetben kellett összehívni a Legfelsőbb Fegyelmi Bíróságot, de akkor sem a szakképzettség hiánya miatt. Tessék megnézni fegyelmi ítéleteinket. Volt egy eset, amikor egy bíró valamely vasúti társaságtól kedvezményes jegyet fogadott el és ezért hivatalvesztésre ítélte a Legfőbb Fegyelmi Bíróság. Erre a magyar bírói karra mondjuk ki törvényben, hogy: szakképzettség hiánya"? Eddigi törvényeink minden vonatkozásban eleget tettek a kívánalmaknak: megvédték az államérdekeket, az igazságügy érdekét. De különben is ez a tervezett intézkedés nem hajtható végre, mert nincs minősítés. A kúriai bírákat nem minősíti senki, csak a kúria tanácselnököket, akkor is a Kúria elnöke mond véleményt az igazságügyminiszter úrnak. Mire való ilyen intézkedés? Ezért mondom azt, hogy ez a rendelkezés, amely többet árt, mint használ, fontos nemzeti érdeket nem véd, deleálandó. A magam részéről kérem, hogy a 7. §-t, mint teljesen szükségtelent, méltóztassék a törKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVIII. vényjavaslatból törölni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Nyugodt lélekkel állítom, — és méltóztassék meghallgatni szavaimat - ha látnám, hogy hiatus van, ezt a javaslatot nem tenném. Nem mondom, ha nyugodtabb idő lesz, a fegyelmi eljárásra vonatkozólag nyújtsanak be külön törvényjavaslatot a bírói karra nézve, de ne rendelettel intézkedjenek, hanem külön törvénnyel, nyugodtabb atmoszférában. Ezt a szakaszt azért kifogásolom, mert szükségtelennek tartom. Megengedem, hogy az igazságügyminiszter úr — előre kijelentem, a leglojálisabban — álláspontjának kialakulásakor a b) pontot nézte s a bírói karra vonatkozó rendelkezéseket, mint lényegesen enyhébbeket akceptálta. Ezt koncedálom, de függetlenül mindettől, azt mondom, ne méltóztassék olyat tenni, amire szükség nincsen, ami a legfelsőbb bíróságnál a szakképzettségbe vetett hitet megrendíti, és ami a minősítés hiánya folytán nem is hajtható végre. Meg vagyok róla győződve, hogy sok nyugtalanságot eliminálna az én álláspontom elfogadása, mert a közvéleményt egy bántja, az, hogy azt látják, hogy ebben a szakaszban a bírói függetlenség van alterálva. Attól tartanak, hogy a szakképzetség hiánya és a minősítés kérdése alkalmat ad a legfelsőbb bíróságnak, — tudniillik laikus bírák is vannak, nemcsak bírák, mert nemcsak rendes bírákból alakíttatik a Fegyelmi Bíróság, hanem laikus bírákból is — hogy ott a politikai felfogás jobban érvényesüljön, mint a hivatásos bírák grémiumában. Miért? Mindenki azt mondja, hogy íme, a kormány a bírói függetlenséget is kikezdi. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Eszünk ágában sincs!) Koncedálom, amit koncedálni kell, azt hiszem, nyugodtan, tárgyilagosan fejtettem ki pro és kontra a problémát, de mégis azt mondom, hogy miután az eddigi tételes rendelkezések mindezt biztosítják, egyetlen kifogás sem emelhető ezek ellen. Kényszernyugdíjazás van már, ezt mi megcsináltuk, a szorgalomhiány fegyelmi ok nálunk, ezt nagyobb fegyelmi büntetéssel sújtani nem lehet. A 7. § kihagyása elfojtaná^ azt a hitet, hogy itt a bírói függetlenség alterálva van, mert ha 2/a. pontnál azt mondja a miniszter úr, hogy ezentúl is a törvényes rendelkezések lesznek mérvadók, akkor a 7. § kihagyása szerintem a köz érdekében áll, s a mélyen t. kormány, akinek őrizetére van bízva a közérdek óvása és a nemzeti érdek érvényesítése, azzal a nyugodt lélekkel fogadhatná el javaslatomat, hogy mindaz, amit akar, továbbra is biztosítva van és minden szükségtelen bizalmatlanság és aggodalom a bírói függetlenséggel kapcsolatban ezzel hatálytalanná válnék. T. Ház! A törvényjavaslatra vonatkozólag nyugodt és szenvedély mentes kritikát ígértem, s beszédem végén abban a tudatban vagyok, hogy gyakoroltam is. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egyet akartam érvényesíteni: a nemzeti érdeket; egyet akartam érvényesíteni : a jövő szempontjából nélkülözhetetlen erők intakt megőrzését. Továbbmenően biztosítani akartam a közszolgálati alkalmazottak lelkületének nyugalmát. _ , Mélyen t. Ház! Ha arról van szo, hogy lelkületeket és hangulatokat teremtsünk, sokszor a nemzet kénytelen improduktív kiadásokat is teljesíteni. Látjuk, hogy ez nélkülözhetetlen. Még inkáhb kell tejesíteni az olyan produktivitást, amelynek a célja a köztisztvi61