Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
420 Az országgyűlés képviselőházának i sék megengedni, hogy áttérjek a bírák kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Meg kívánom még jegyezni, hogy én most az általános szempontokat fejtettem ki azzal, hogy a részletes tárgyalásnál meg fogjuk világítani majd az összes egyéb kifogásolható dolgokat tárgyilagos konkrét indítványokban és kérni fogjuk ezeknek szíves megfontolását. En eddig inkább általános politikai és gazdasági (szempontokból bíráltam a javaslatot, de most konkréten akarom tárgyalni a bírák kérdését. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Először kijelentem, hogy a legnagyobb gondossággal informáltam magamat ebben a kérdésben és — szinte azt mondhatnám — kompetensen nyilváníthatom a bírói és ügyészi kar véleményét. (Halljuk! Hulljuk! balfelől.) A bírói és ügyészi kar ennek a nyugdíjjavaslatnak az intézkedéseivel szemben a legnagyobb aggodalmakkal van eltelve és az a véleményük, hogy nagyon félnének attól, ha ezek a rendelkezések a magyar alkotmányosság egyik talpkövét alkotó bírói függetlenséget érinthetnék. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem érintik!) Megint előre kell kijelentenem, koncedálom, hogy a mai javaslatban lényeges enyhítés történt azáltal, hogy a bírói fegyelmi bíróság beiktattatott ebbe a törvényjavaslatba. De — engedelmet kérek — most a részletekre vonatkozólag akarok pár szakszerű megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban is a 2. § 1. bekezdésének a) pontja értelmében a bírót — az ügyészekről nem beszélek, mivel azok a kormány rendelkezése alá tartoznak — nyugdíjba lehet helyezni, ha állása feleslegessé vált és a bíró nelm helyezhető el másutt. Megjegyzem, hogy majdnem minden rendelkezésre kimutatható, hogy eddigelé is volt tételes intézkedés erre nézve. Végeredményben tehát azt mondhatnám, hogy a törvényjavaslat e rendelkezésének a bírákra való kiterjesztése felesleges. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nincs semmi változtatás!) De van változtatás. Nagyon szeretném, ha a mélyen t. igazságügyminiszter úr e tekintetben megnyugtatna bennünket. Az eddigi tételes rendelkezések szerint, ha egy bírói állást megszüntettek, a bírót nyugdíjba helyezhették — ez volt kényszernyugdíjazás — de a megszüntetést csak törvénnyel lehetett kimondani. Ebben a javaslatban pedig nincs benne, hogy a törvény alapján megszüntetett bírói állásokra kell ezt érteni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Máskép el sem képzelhető!) Nagyon örülök, hogy a miniszter úrnak ez a felfogása, mert hiszen a bírói és ügyészi karnak, de általában a vérbeli jogászoknak mind ez a felfogása. Helyes tehát, hogy a javaslat nem kívánja alterálni az eddigi rendelkezést és a bírói állások megszüntetésének ezentúl is törvénnyel kell történnie. Lehetne ezen talán segíteni azzal, hogy ez a rendelkezés ilyen értelemben legyen a törvényjavaslatba felvéve, ahogyan eddig volt, mert eddig így volt. Ez az egyik tézis. Legalább megnyugtat a miniszter úrnak az a kijelentése, 'hogy ma is bírói állásoknak törvény alapján való megszüntetéséről lehet csak szó. Térjünk át a 2. § 2. bekezdésének a) pontjára. Ebben az van mondva, hogy ha a bíró betegség esetén hat hónapon túl beteg, szintén kényszernyugdíjazási eljárást lehet elrendelni vele szemben. Azelőtt egy év volt az összes közszolgálati alkalmazottakra nézve. Azt koncedálom, hogy ha ezt az egy évet 24' ülése 1933 december U-én, hétfőn. financiális okokból leszállítjuk hat hónapra., akkor az a bírákra is kell, hogy vonatkozzék, hogy egyetemes jogszabály legyen, éppen úgy, amint egyetemes jogszabály volt az egy évet meghaladó jogszabály, amelynél szintén nem volt kivétel. E tekintetben tehát nem csinálok semmi nehézséget, de megállapíthatom, hogy az eddig fennálló tételes rendelkezések szerint olyan esetekben, ha a híró beteg volt, a kényszernyugdíjazás ügyében szintén a fegyelmi bíróság járt el. Már most a fegyelmi bíróság eljárása és a miniszter rendelete folytán megindítandó eljárás között van egy differencia és ez a differencia fennforog a 7. §-nál is. Méltóztassék itt megengedni, hogy összevonjam a tárgyalást a 7. ^-sai kapcsolatban. A 7. $ nagyon helyesen mentesíti a bírákat a b) pontnak az általam előbb mar részletesen kifejtett azon rendelkezése alól, hogy egyszerűen bizottságilag legyenek nyugdíjazhatok, a fegyelmi bíróságot statuálja és arra vonatkozólag bizonyos konkrétumokat állapít meg. Azok a konkrétumok, amelyeknek fennforgása esetében a fegyelmi bíróság a kényszernyugdíjazást elrendelheti, a 7. § szerint: a szakképzettség hiánya, a szorgalom, vagy a minősítésben is kifejezésre jutó egyéb fontos kellékek hiánya. En már a pénzügyi bizottságban is voltam bátor az igazságügyminiszter úrral szemben rámutatni arra, hogy az eddigi rendelkezések a kényszernyugdíjazás tekintetében precíze csak az eisőfolyainodású bírákra voltak kimondva, de a gyakorlat kiterjesztette ezeket a rendelkezéseket a felsőfolyamodású bírákra is. Most a miniszter úr, hogy itt kétely ne legyen, változtatott a szövegen, az 1912 : VII. tcikk 10. Í-át iktatta be, amely paragrafus kiterjesztette ezt a t kényszernyugdíjazási lehetőséget a felsőbírákra is, a táblabírákra és a kúriai bírákra. A kúriai és közigazgatási bírákra ez a törvény, mint már kifejtettem, nem is hajtható végre ilyen értelemben, mert nem hiszem, hogy kimondhassák egy kúriai, vagy egy közigazgatási bíróra, akit a Kormányzó úr Őfőméltósága nevez ki, hogy szakképzettség hiánya 'miatt kell őt nyugdíjazni. A miniszter úr azt fogja erre mondani, hogy példának okáért nem tanulja meg a törvényeket, vagy valami defektusa támad neki. Erre nézve volt intézkedés, ezért nem kellett ezt kimondani, mert az eddigi tételes intézkedés kimondja, hogy ha a bíró tartósan, vagy állandóan munkaképtelenné válik, az esetben megindítható ellene a kényszernyugdíjazási eljárás. Tehát ez az új intézkedés szükségtelen. ; A második intézkedés a szorgalom hiánya címén adja meg a fegyelmi bíróságnak a jogot a kény szernyugdíj ázásra. E tekintetben szerintem eddig jobb volt a helyzet, mint amilyen ezután lesz, mert a szorgalom hiánya miatt eddig fegyelmi eljárást lehetett indítani a bíró ellen. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy elŐhba fegyelmi bíróság kimondja, hogy kell-e eljárást indítani, igen vagy nem. Ez egy nagy jog volt. (Rassay Károly: Ügy van!) De most rosszabb lesz a helyzet, mert ki van. mondva, hogy miniszteri felszólításra meg kell indítani az eljárást. A helyzetet tehát lényegesen rosszabbítja a 7. § intézkedése. Mégis csak jobb volt, amikor egy kúriai bíró ellen fegyelmi eljárást indítottak, mint most, amikor a kényszernyugdjazási eljárást a miniszter rendeletére le kell folytatni, holott eddig 1 — amint említettem — nem kellett lefolytatni, amíg a fegyelmi bíróság ki nem mondotta, hogy megindítja az eljárást.
